Szimbólumrendszerek (aktuális szimbólumok) kategória bejegyzései

A Kos jegy szimbolikája

kos2

Csillagképet már Kr. e. második évezredben elneveztek a kosról (Kos korszak). A kos a tavaszünnepek áldozati állata (Isten báránya, húsvéti bárány). Az asszírok kos-áldozattal ünnepelték a tavaszi napéjegyenlőséget. A Kos csillagképhez (Aries, Árész, Mars) több mítosz is kapcsolódik: az aranygyapjú mondakör (az aranygyapjas kos megmenti Phrixosz-t, argonauták vállalkozása Iászón vezetésével az aranygyapjú megszerzésére), Árész és Athéné szembenállása (mindketten a csillagkép védnökei).

A Kos hónapnak Árész, a Háború istene az ura. Római nevén ő Mars, innen ered a március elnevezés. A tavasz beköszönte nem csak békés mezőgazdasági munkák kezdetét jelenthette, hanem a harc megkezdésére is jelt adhatott.

 Kos3

A Kos eleme: tűz. Uralkodó bolygója: Mars.

Évköri-életkori analógia: felnőttkor kezdete, párválasztás.

Kozmikus és természeti helyzet: A Kos jegy kezdete a tavaszi napéjegyenlőség idejére esik, ahhoz a kozmikus helyzethez illeszkedik, amikor kiegyenlítődik a nappalok és éjszakák hossza, ekkor eldől a küzdelem a fény és a sötétség között, ezután tovább nőnek a nappalok, a világosság. A természet folyamataiban ekkor a zsendülés, csírázás, rügyezés, virágzás indul be.

A Kos jegyében a harcias természetű Mars isten uralkodik. Mars az égen vörös színű bolygóként látható, a magyarok úgy is nevezik: Vérszemű vagy Hadakozó csillag, maga a hadisten pedig mint Hadúr jelenik meg. Uralma nyomán ilyenkor hirtelen nagy erőnövekedés tapasztalható meg a világban, minden duzzad a friss élniakarástól. A hónap közepe után már zsákban hozzák a meleget, vagyis testünkben nőni kezd a hő, a tűz, a harc hőfoka – nem véletlen, hogy egykor tavasszal indultak meg a nagy hadivállalkozások.

kos5

Hagyományos (külső) ünnepek: A magyarok valaha a Nap járásához igazították ünnepeiket. Tiszta szoláris naptárukban a Húsvét napja a tavaszújév kezdete, a fény tavaszi győzelme lehetett, a szokások, szertartások szimbolikája is ezt támasztja alá. Nem volt mozgó ünnep, ami változtatja az időpontját, csak mióta a keresztény luniszoláris időszámítás van érvényben. Az utóbbi századokban a tavaszi napéjegyenlőség helyett a Húsvét minden évben a tavaszi napéjegyenlőség utáni teliholdat követő vasárnapra esik, s egyesül benne a Naphős sötétségen aratott győzelme feletti öröm és az ősi tavaszünnepi tisztulás- és termékenységvágy.

Ezzel a nappal véget ér a böjt, a húsvéti ünnep nevében is az rejlik, hogy a tisztulás után az emberek ismét vehetnek magukhoz, azaz ehetnek húst.

Március 25-e Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. A Napot tisztelő magyarok nőistenségét átvette a kereszténység is és Máriával azonosították, ez alkalmat adott arra, hogy alakjában ősi tartalmak éljenek tovább. Boldogasszony az életet adó, lelket termő női világfa, a Tejút asszonyi mása, aki épp a tavaszpontkor fogan meg, hogy a kilenc hónappal később, a téli napfordulókor megszülje a Napgyermeket. E nap a fák szemzése, a “gyümölcsoltás” napja, amikor a termés, a termékenység növelése érdekében “mesterségesen megtermékenyítik”, teremtő módon termővé teszik a gyümölcsfákat. Ami ekkor kezdődik, az december 25-én születik meg és ér az égbe a fény születésével egybekapcsolódva.

Belső ünnep: Húsvét belső ünnepén a tudat fényteli természetét köszöntjük, az újjáéledt és megtisztult életerőket, amelyek révén az évkörnek a külső világban is legaktívabb, eddig megszületett terveink megvalósulását leginkább megtámogató negyedévét kezdhetjük el.

Kos4

Feladatok, lehetőségek: kezdés, elindítás, kezdeményezés, egyenesség, szembefordulás, benső küzdelem, harc, győzelem, életerő megalapozása, lendületesség, érvényesülés, versenyzés, bizonyítás. Kedvező időszak technikai dolgokra, vetésre. Kedvezőtlen: házépítésre, viták elrendezésére, hivatalos és bírósági ügyek intézésére.

Szellemi feladat a jegyben: cselekvésben megtalált önazonosság, én-kifejezés.

A Kos-időszak meditációs mantrája: „Aham Brahma asmi.” – „Én vagyok Brahma.”

A Vízöntő

A Vízöntő, archaikus kifejezéssel: a Kanta a legaktuálisabb csillagjegy abból a szempontból, hogy az emberiség szellemtörténeti megközelítésben a Vízöntő világhónapjában, világkorszakában él. Ezért kezdjük a jegyek bemutatását – mindig a Nap adott jegybe lépésekor – a Vízöntővel.

vízöntő

Szimbolikája: Halvány csillagai miatt nehezen felismerhető az égbolton. Általában kancsót tartó férfialakként ábrázolják, amint vizet önt a Fluvius Aquariusba (a Vízöntő folyója). Ez a „folyó” a Vízöntő lábától elvezet a Déli Hal (Pisces Australis) csillagkép fényes csillagához, a Fomalhaut-hoz.

Egyiptomban a Nílus forrásvidékének istenét tisztelték benne. Babilonban Gula vízistennővel azonosították. A görög-római mitológiában Ganümédészt jelképezi. Ganümédész Trósz trójai király és Kallirhoé nimfa fia. Ganümédész apja nyáját legeltette az Ida-hegy erdős lankáin, amikor Zeusz, elbűvölve rendkívüli szépségétől sas képében elragadta, felvitte az Olümposzra és megtette égi pohárnoknak. A lakomákon ő töltögette a nektárt az isteneknek. Ganümédészért kárpótlásul az apja megkaphatta Zeusztól a világ legjobb lovait vagy a Héphaisztosz készítette arany szőlővesszőt. A mítosz egyik változata szerint Ganümédész felkerült az égre az állatöv Vízöntő csillagképének részeként.

A Vízöntő szemben az Oroszlánnal: a szabad, kötetlen bolond szemben a királlyal.

Vízöntő4

A Vízöntő eleme: levegő. Uralkodó bolygói: Szaturnusz és Uránusz.

Évköri-életkori analógia: gyerekkor.

Kozmikus és természeti helyzet: még javában tart a tél, a dermedtség, fagyottság, kihűlés folyamatai jellemzőek, s bár az emelkedő Nap fénye tovább nő, a sötétség még sokkal erősebb. Amikor a Nap a Vízöntő jegyébe lép, már lassan érezhető a kikelet közeledte. Érdemes a jeleket is figyelni hosszú távú terveinkkel kapcsolatban. Január 22-én a bortermelők egyes falvakban „vincevesszőt” metszettek, vízbe tették a meleg szobában és a hajtás módjából jósoltak előre a várható termésre. Az ereszről lógó jégcsapok hossza pedig a kender hosszát mutatja. Ha január 26-án szép, derült idő van, akkor még hosszan eltart a tél. Terveink kimenetelére vonatkozóan is figyelhetjük a jeleket – régen a családtagoknak pogácsát sütöttek, melybe tollat tűztek és akié megperzselődött, az betegségre számíthatott.

Vízöntő2

Hagyományos (külső) ünnepek: Gyertyaszentelő, Farsang – minden megszokott társadalmi szabály meghaladása – ez volt az ókori Szaturnáliák célja. Ez kiegészült a középkorban a jóféle evés-ivásokkal és az élet örömteli oldalának domborításával, amikor a halálnak a szemébe lehet nevetni. A maszkok segítenek az átlényegülésben és a mindennapi életünkben átélt szerepeink feloldásában.

Úgy tartják, február 2-án a medve előjön a barlangjából. Ha azonban derült idő van és meglátja árnyékát, visszamegy, mert tudja, még akár 40 napig is elhúzódhat a tél. Február 4-ét tartják a tél leghidegebb napjának. Kövérhéten régen dobszó mellett, zajkeltéssel űzték el a még uralmon lévő tél sötét erőit. Ilyenkor előhozták a kamrából a félretett élelmet is.

Belső ünnep: az esztendő második hónapját régen Böjtelő havának is mondták. Február 10-én kezdődik a Húsvét belső ünnepe előtti negyven napos böjt ideje. Hagyományosan a Húsvétot előzi meg a böjt, ez viszont visszaállítja a kozmikus és természeti folyamatokhoz való alkalmazkodás rendjét, mert a tavaszi napéjegyenlőségig tart, a fény győzelméig a sötétség felett. Erre készítjük fel testünk, lelkünk, szellemünk a benső tisztulással, hogy végül bennünk is győzzön a világosság, a tudatosság fénye.

Vízöntő1

Feladatok, lehetőségek: szilárd kitartás egy tevékenység mellett és törekvés annak befejezésére, célratörés, racionalitás, áttörés, felszabadulás, kötöttségektől megszabadulás, függetlenség megteremtése, eredetiségre törekvés, újítás, szenvtelenség, elszemélytelenedés, szuverenitás, csoport felé fordulás, küzdés a legemelkedettebb emberi célokért, ellentétek fölé emelkedés, eloldódás minden földi nehézségtől. Kedvező időszak olyan dolgokkal való foglalatosságra, amelyek hosszú lefolyásúak, közlekedésre, barátkozásra. Kedvezőtlen karrierépítésre.

Szellemi feladat a jegyben: felszabadulás, kötöttségektől megszabadulás, beleértve az én-t is. Elszemélytelenedés. Küzdés a legemelkedettebb emberi célokért. Ellentétek fölé emelkedés.

A Vízöntő-időszak meditációs mantrája: „Satian inenamen anantam Brahma.” – „Brahma az örök igazság és tudás.”

Indul a tűz kakas éve!

tűz kakas éve

A kínai zodiákus története a legendák szerint nagyon érdekesen indult: Buddha hívta össze az állatokat, hogy elbúcsúzzon tőlük, mielőtt elhagyja földi létét és végleg távozik a nirvánába. Most ne gondoljunk bele, milyen lett volna, ha a világ összes állata megjelenik egy helyen – abba se, milyen tumultus és hangzavar lehetett Noé bárkáján, pedig ott minden fajból csak egy pár kapott meghívást -, már csak azért se, mert mindössze tizenkét állat jelent meg, hogy elköszönjön tőle. Hogy Buddha kimutassa tettükért az elismerését, úgy döntött, hogy minden évet róluk nevez el érkezési sorrendjük szerint: patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány (bizony, Kínában eme mitikus lény valós állatnak számít!), kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, s végül a disznó.

Egy másik történet szerint – és ez lehet mégis az eredetibb –a Jáde Uralkodó hívta össze az állatokat, hogy együtt ünnepeljék az év kezdetét és ő nevezte el sorban róluk a tizenkét évből álló földi ciklus egy-egy tagját. A kínai hagyomány szerint az egész évet jellemzi az, hogy mely állat éve következik, mert az évet „uraló” állat az abban az időszakban zajló – társadalmi, kulturális, politikai, kapcsolati, munka-, szellemi – folyamatokra rányomja bélyegét.

A dolgot elsőre látásra tovább bonyolítja, hogy figyelembe veszik egy-egy évnél a kínai hagyomány szerinti öt elemet is. A tűz, fa, fém, víz, föld évei („mennyei szár”) és a tizenkét állatjegy („földi ág”) kombinációi alakítanak ki egy-egy hatvan esztendőre szóló ciklust.

kínai asztrológia

A több ezer éves kínai hold-kalendárium évkezdete minden esztendőben változó: attól függ, hogy a téli napforduló utáni első holdhónapban mikor következik be az első Újhold. A kínai évkönyvek azt mutatják, hogy körülbelül i.e. 650-ben tértek át (legalábbis egyes területeken) arról, hogy az év kezdetét a téli napfordulót követő első újholdtól számítsák, arra, hogy az év kezdetét a téli napfordulót megelőző újholdtól számítsák. Manapság az ünnepeket egy olyan év alapján számítják, ami a téli napfordulót követő második újholdkor kezdődik. Amikor elkezd nőni a Hold fénye is, az a teljes megújulás jelképe. Ez a nap bárhová eshet január vége és február közepe között. Ennél fogva a a kínai hagyomány szerinti évek hossza sem egyforma: némelyik hosszabb, másik rövidebb néhány nappal.

Érdemes tudatosítani, hogy a kínai asztrológia különbözik a nyugati asztrológiától: sokkal kevésbé jelentős a jövőbelátás szándéka, inkább az a cél, hogy megvizsgáljuk, hogyan működhetünk együtt azokkal az erőkkel, amelyek meghatározó módon igazgatják a világi és a személyes folyamatokat. Lássuk mindezek után, mik lesznek a főbb jellemzői ennek az évnek!

tűz kakas

A kakas a kínai asztrológia szerinti 12 állatövi jegy közül sorrendben a tizedik. A kakas-kultusz gyökerei a régmúltba vezetnek Kínában, ezért is érthető, hogy a kakasról is elneveztek egy asztrológiai jegyet.

A kínaiak hagyománya szerint a kakas öt erénye a következő: költészet, katonai vitézség, bátorság, jóindulat és megbízhatóság. A kakas további pozitív tulajdonságai: óvatos, bátor, hűséges, alapos, intelligens, család szerető, nagyra hivatott, segítőkész, mély érzésű, céltudatos, igazságos. Természetesen negatív jellemvonásokkal is rendelkezik, mégpedig lehet becsmérlő, kritikus vagy éppen túlzottan szókimondó.

tűz kakas3

Mi több: a kakas lehet kakaskodó is. A kakas nem szereti a kritikát, és nem tér ki a konfliktusok elől. A kakas elfogyasztja a kártevő rovarokat. Kína térképét hagyományosan gyakran hasonlítják egy kakashoz, mely csőrével Japán felé mutat – Japán alakja pedig egy gilisztáéra hasonlít.

2017-ben tehát ebből kiindulva politikai feszültségek is keletkezhetnek. A hatvan évenkénti történelmi sorsmintázatokat tekintve nem kizárt, hogy a világban sor kerül természeti katasztrófákra, nagy tüzekre, robbanásokra, nukleáris jellegű incidensekre, fertőzésekre. A kakas évében sokan viselnek valami pirosat a testükön, hogy távol tartsák a bajt.

tűz kakas2

Az biztos, hogy a tűz kakas az energiái révén ebben az évben mozgalmasságot hoz, óriási életkedv árad szét, az indulatok és az érzelmek nagy hullámokban törhetnek fel. Mivel a tűz kakas általában az optimizmus, az innováció és a haladás jelképe, lehet, hogy energiái inkább tudományos újdonságokban öltenek testet. Legyünk máris derűlátóak: összességében mégis jó kilátásokkal kecsegtet az év, hiszen a kakas a világosság, a tisztaság, az ifjúság és a remény szimbóluma. A tűz kakas pedig ugyan a harciasságnak, ám ugyanakkor a bölcsességnek is a megjelenítője, vagyis ezek sajátos keveréke miatt 2017 remek év arra, hogy akik készen állnak arra, hogy meglévő tudásukkal lehetőségeikből a lehető legtöbbet hozzák ki magukból, azok számára a siker garantált lesz az év során.

A tűz kakas évében fordítsunk több figyelmet az egészség megőrzésére, különösen a gyulladásokból eredő szövődményekre. A kakas éve kedvező időpont a küzdősportok elkezdéséhez. Ez utóbbi is arra utal, hogy az idei évben fontos az önuralom fejlesztése, fékeznünk kell indulatainkat és jobban átgondolni mondanivalónkat és tetteinket.

tűz kakas

Az észak-kínai Tajjüan város egyik bevásárlóközpontjának hét méter magas, Donald Trumpra hasonlító kakasszobra

A székely zászló és a szimbólumhasználati jog

szekely-zaszlo

Igen, ilyen is van: szimbólumhasználati jog. Manapság leggyakrabban a székely zászló kapcsán merül fel ez a kifejezés. Székelyföldön a magyar zászló mellett a székely zászlót is használják a mindennapokban a székelyek az identitásuk kifejezésére. Használata révén nem a piros-fehér-zöld zászló, egy magyar állami szimbólum tűnik fel Romániában, mint a helyi magyarok szimbóluma, hanem a székely zászló szimbolizálhatja a székely autonómiatörekvéseket.

A zászló a sajátos székely önazonosság- és közösséghez tartozás tudathoz kapcsolódik, s elterjedéséhez hozzájárult, hogy a román állami hatóságok zaklatni kezdték a zászlót kitűző székelyföldi közintézmények vezetőit. Ők – mintha ez csak olaj lett volna a tűzre – az eljárás ellen tiltakozva még többen tűzték ki azt. 2013-ban egy román bíróság akkor jogerősnek tekintett  ítéletében törvényellenesnek mondta ki, hogy egy polgármesteri hivatalra Románia és az Európai Unió zászlaja mellett a székely zászlót is kitűzzék. Idén a zászlóper végére most talán pont kerül: a döntéshozók kimondták, hogy a székely zászló kitűzése nem ellenkezik egyetlen hatályos törvénnyel sem. Remélhetőleg a most született ítélet precedens-értékű lesz, s mindenki számára világossá válik, hogy nem lehet mondvacsinált törvényi értelmezések mögé bújva egy teljes közösség szimbólumhasználati jogát ellehetetleníteni.

Hosszú út vezetett odáig, hogy a székelyeknek saját zászlójuk legyen. Leggyakrabban a kék alapon arany nap és ezüst hold változatot használják, ezek a XVI. század végéről fennmaradt zászlók és egyenruhák tanúsága szerint kimondottan székely szimbólumszínek. Az égszínkék alapú székely zászló 2004 óta a Székely Nemzeti Tanács hivatalos lobogója, mely az egyetlen székely családból származó erdélyi fejedelem, Székely Mózes 1601-ből ismert névjeles zászlaja alapján készült.

szekely-mozes-zaszloja

Az arany sávval hasított kék színű zászló a XVII. század elején Székelyudvarhelyen tűnt fel először, Hans von Aachen német festőnek a goroszlói csatáról (1601. augusztus 3.) festett allegorikus képén maradt fenn. A névjegyet (a „Zekel”, azaz a „Székely” Mózesre utaló Z. M. monogramot) kiváltották a székely szimbólumokkal. A mai arany sáv vélhetően az Erdélyi Fejedelemség régi zászlójára utal, melyről csak annyi feljegyzés maradt, hogy aranyos színű volt, de más források is arról tudósítanak, hogy Erdély színei a kék és az arany voltak.

székely zászló2

Az arany-égszínkék-ezüst színeket használó mellett a székely zászlónak egy másik változata is ismert, a vörös és fekete kétsávos zászló. A színek fontos jelentéssel bírnak, hiszen a vörös az erő és a vér, a fekete a föld és a gyász színei. Ezek voltak korábban a csatába vonuló székelyek harci színei, de ezek a székelyhímzések,  a női népviselet alapszínei is.

Ennek a régi székely eredetűnek tartott zászlónak a keletkezése még nem teljesen tisztázott. A hivatalos zászlót tervező Kónya Ádám művelődéstörténész szerint ez a vörös-fekete zászló nem lehet régi, hiszen az 1950 előtti forrásokban nem esik rá utalás, így lehet, hogy a csíki kommunisták találták ki a hatvanas években, amikor a megyésítés után meg kellett alkotni a megyék címereit. Akkor a Hargita megyei illetékes intézménynél úgy gondolhatták, hogy a helyi hagyományokra utaló jelként be lehetne vinni a vörös-fekete színkombinációt Hargita megye címerébe. A későbbiekben azután ezt azonosították a hagyományos székely zászlóval – tévesen.

Régi székely zászló

Sokan vitatták és vitatják manapság is, hogy a székelységnek egyáltalán volt-e egységesen használt, saját közösségét szimbolizáló zászlója. Régen a zászlók a hatalom egyes birtokosait – az uralkodót, vagyis a királyt – képviselték, de már a középkorban feltűnnek bizonyos kiváltságos népcsoportok, városok, céhek közös ismertetőjegyeként is. Ugyanakkor a hadi zászlók a csatatereken tájékozódási pontot jelentettek a katonáknak. A székelységnek, mint olyan népnek, akinek a legfőbb kötelessége a katonáskodás volt, bizonyára a legrégibb időktől kezdve voltak hadijelvényei, különböző színű zászlói, de hogy ezek milyenek voltak, s a szövetükön, vagy a zászlók rúdjainak csúcsán ott volt-e az „ősi”-nek vélt Nap és a Hold, tárgyi és írott források hiányában kellően el nem dönthető.

Az biztos, hogy egyes székelyföldi városoknak, illetve a székely székeknek  voltak saját jelképeik és voltak olyan kék-fehér vízszintes sávokból álló hadizászlók is, amelyeken a székely jelképek (csillag, Nap, Hold) már a 17. században feltűntek. A Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport kutatásait összegző  katalógus szerint a régi székely zászló piros alapszínű lehetett, amelyre a régi székely címer  volt festve vagy hímezve. A címeren egy felhőből kinyúló páncélos kar aranykoronát, szívet és levágott medvefőt átszúró tőrt vagy kardot tart. A medvefőt ezüst növekvő holdsarló és hatágú aranycsillag veszi közre.

a-szekely-nemzet-zaszlaja

A munkacsoport ugyanakkor megállapítja, hogy a 2004-es zászló egyes elemei azonosak, vagy legalábbis hasonlítanak az Erdélyi Fejedelemség idején használt hadizászlók színeire és a korabeli székely címer (kék mezőben arany Nap és növekvő félhold) szimbólumaira. Az új zászló is tehát alig néhány éve született, és a székelység korábbi jelképeiből eddig nem látott módon tartalmaz elemeket. Közös vonása minden zászlóváltozatnak, hogy megtalálható rajtuk a székelyek két fontos történelmi motívuma, sárga színnel a Nap és ezüsttel a Hold.

Mindkét ma használatos változaton rajta van a nyolcágú Nap-csillag, mely a jelenlegi nyolc székely széket jeleníti meg a székely egység és egyenlőség jelképeként. Ez a nyolcágú csillag – mint láttuk – eredetileg hatágú volt. Vajon ez a Nap vagy az Esthajnalcsillag, azaz a Vénusz? A Nap a férfias teremtő erő szimbóluma. A Nap és Hold együtt hagyományosan a teljességet szimbolizálják (mint a Szentkorona Pantokrátor képén). Ha csillagnak látjuk, azaz Vénusznak gondoljuk, akkor a Holddal együtt arra utalhat, hogy az ősi Anyaisten, Boldogasszony tisztelete húzódhat meg e jelképek mögött. Ugyanakkor – mint említettük – 1659-ben törvényileg is kimondták az országgyűlésen, hogy a székelység pecsétjén „légyen egy fél hold és nap”.

Ha valóban stilizált ábrázolású Napról (úgynevezett „napcsillagról”) van szó, akkor érdemes felidézni, hogy a heraldikai napot  a címereken és a zászlókon sugaras korongként ábrázolják, s általában nyolc egyenes és nyolc lángszerű sugara van. Sokan kifogásolják így, hogy nem a Nap, hanem egy olyan csillag van a 2004-es zászlón, amely nem is a nyolcágú heraldikai csillagra, hanem a székely szőttesek motívumvilágára emlékeztet inkább. A csillagnak pedig nem két sarkán, hanem egy sarkán kellene állnia. Nyilván előbbi a duális erőket, általában a kettősséget jelképezi, szemben a végső egységet, abszolútumot megjelenítő Nappal.

A 2004-es zászlóval kapcsolatban sokat vitatták azt is, hogy „telő” vagy „fogyó” Holdat ábrázoltak-e a székelyekhez köthető korábbi szimbólumokon. A szakma egyértelműen megállapította, hogy akárcsak a legrégebbi címereken, pecséteken, a 2004-es zászló növekvő vagy „telő” Holdja heraldikailag helyes. A telőben levő Hold pedig a székelyek hitének, reményének és bizakodásának a szimbóluma.

székely zászló

 

Indul a tűz majom éve!

tűzmajom2

A kínai zodiákus története a legendák szerint nagyon érdekesen indult: Buddha hívta össze az állatokat, hogy elbúcsúzzon tőlük, mielőtt elhagyja földi létét és végleg távozik a nirvánába. Most ne gondoljunk bele, milyen lett volna, ha a világ összes állata megjelenik egy helyen – abba se, milyen tumultus és hangzavar lehetett Noé bárkáján, pedig ott minden fajból csak egy pár kapott meghívást -, már csak azért se, mert mindössze tizenkét állat jelent meg, hogy elköszönjön tőle. Hogy Buddha kimutassa tettükért az elismerését, úgy döntött, hogy minden évet róluk nevez el érkezési sorrendjük szerint: patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány (bizony, Kínában eme mitikus lény valós állatnak számít!), kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, s végül a disznó.

Egy másik történet szerint – és ez lehet mégis az eredetibb –a Jáde Uralkodó hívta össze az állatokat, hogy együtt ünnepeljék az év kezdetét és ő nevezte el sorban róluk a tizenkét évből álló földi ciklus egy-egy tagját. A kínai hagyomány szerint az egész évet jellemzi az, hogy mely állat éve következik, mert az évet „uraló” állat az abban az időszakban zajló – társadalmi, kulturális, politikai, kapcsolati, munka-, szellemi – folyamatokra rányomja bélyegét.

A dolgot elsőre látásra tovább bonyolítja, hogy figyelembe veszik egy-egy évnél a kínai hagyomány szerinti öt elemet is. A tűz, fa, fém, víz, föld évei („mennyei szár”) és a tizenkét állatjegy („földi ág”) kombinációi alakítanak ki egy-egy hatvan esztendőre szóló ciklust.

kínai asztrológia

A több ezer éves kínai hold-kalendárium évkezdete minden esztendőben változó: attól függ, hogy a téli napforduló utáni első holdhónapban mikor következik be az első Újhold. A kínai évkönyvek azt mutatják, hogy körülbelül i.e. 650-ben tértek át (legalábbis egyes területeken) arról, hogy az év kezdetét a téli napfordulót követő első újholdtól számítsák, arra, hogy az év kezdetét a téli napfordulót megelőző újholdtól számítsák. Manapság az ünnepeket egy olyan év alapján számítják, ami a téli napfordulót követő második újholdkor kezdődik. Amikor elkezd nőni a Hold fénye is, az a teljes megújulás jelképe. Ez a nap bárhová eshet január vége és február közepe között. Ennél fogva a a kínai hagyomány szerinti évek hossza sem egyforma: némelyik hosszabb, másik rövidebb néhány nappal.

Érdemes tudatosítani, hogy a kínai asztrológia különbözik a nyugati asztrológiától: sokkal kevésbé jelentős a jövőbelátás szándéka, inkább az a cél, hogy megvizsgáljuk, hogyan működhetünk együtt azokkal az erőkkel, amelyek meghatározó módon igazgatják a világi és a személyes folyamatokat. Lássuk mindezek után, mik lesznek a főbb jellemzői ennek az évnek!

Tűzmajom3

A majom a kínai asztrológia szerinti 12 állatövi jegy közül sorrendben a kilencedik. A tűz majom energiái pozitív hatással lehetnek a kreativitásunkra, a belső erőnkre, a jó tulajdonságainkra, a szellemi fejlődésünkre. A majom évének jellemzői: ambíció, aktivitás, csínytevés, kíváncsiság és kaland. A hatvan évenkénti történelmi sorsmintázatokat tekintve nem kizárt a világban a szabadságért,  függetlenségért vívott küzdelmek felerősödése, tűzesetek, katasztrófák bekövetkezte. A kiszámíthatatlanság, az újdonság, a váratlan megújulás abban is megnyilvánulhat, hogy szokatlan megoldásokat találhatunk majd régi problémákra. 2016 remek év arra, hogy bátrak, találékonyak legyünk és nyitottak az új dolgok iránt.

A majom évében (például 1944, 1956,1968, 1980, 1992, 2004) születetteket Kínában okosnak, rafináltnak, játékosnak, rámenősnek tartják. Állandó versenyszellem és kíváncsiság jellemzi őket. A majmok élénkek, mókásak és gyorsan gondolkodók. Nagyon könnyen esnek unalomba és kemény kihívásnak találják, hogy leüljenek és csak egy dologgal foglalkozzanak. Szájuk, kezük, lábuk mindig mozgásban van, elképesztően dinamikusak. Nagyon éles az elméjük és még a rossz dolgokból is megpróbálják a jót kihozni. Tehetségesek, de gyakran lusták, felületesek és borzalmasan megbízhatatlanok. Sokszor túlzásokba esnek, néha füllentenek is. A majmok semmit nem vesznek komolyan, játéknak vélik az életet. Szívesen választanak játékkal összefüggő munkát. Azt teszik, amiben kedvüket lelik, még ha ez nem is mindig szabályszerű. Játszva átjutnak az akadályokon, de türelmetlenségük és felületességük miatt néha nagy lehetőségeket szalasztanak el az életben.

Tűzmajom4

A majmok hiúk, de tudnak fesztelenek is lenni, egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mások miként vélekednek róluk. Csak önmaguk a fontos, általában magukkal vannak elfoglalva. Álmodozók, gyakran járnak a fellegekben, de fontos céljaikat képesek megvalósítani. Tele vannak vállalkozó kedvvel, ambíciózusak, merészek és lelkesek. Sajnos hajlamosak arra, hogy bárkit becsapjanak, ráadásul kiválóan manipulálják az embereket. A majom az a típus, akiknél az intrikusság és a csintalanság nem áll messze egymástól. Mellettük nem unalmas az élet. Jó barátok, vidámak és fogékonyak a tréfára. Családjukat, barátaikat, partnereiket is minden lelkifurdalás nélkül félrevezetik. Egy új, érdekesebb barátért elfelejtik a régit. Hajlamosak a hűtlenségre, a szerelmi bánat nem igazán töri le őket. Épp ezért ezt sok kapcsolatuk meg is sínyli. Nem lehet azonban velük sokáig haragot tartani. Későn házasodnak, függetlenségüket még egy nagy szerelemért sem adják fel szívesen.

A gyors észjárásukért és csodálatos humorérzékükért kedvelik őket társaságokban. Kiválóan értenek hozzá, hogy felhívják magukra a figyelmet. Igazi egyéniségek. A majmok élete soha nem lesz unalmas és lehetetlen előre megjósolni, mi következik számukra! Mivel a majmok minden lehetőséget megragadnak, hogy előnyhöz jussanak, a majom évében születetteknek valószínűleg jó évük lesz, előmenetelre, elismerésre és sikerre számíthatnak.

 

Hírek a szimbólumok világából – Matt a sakknak?

   Sakk

Vitát váltott ki Szaúd-Arábiában, miután a legfőbb vallási vezető a muszlimok számára tiltottnak nevezte a sakkozást, ami megítélése szerint időpocsékolás és egyben pénzpazarló tevékenység. „A sakkozás az emberek közötti ellenségeskedéshez vezet,  gyűlöletkeltésre alkalmas és akadályozza a vallási kötelezettségek elvégzését” – idézi a vallási vezetőt a brit The Independent napilap. A vallási vezető a sakkozást a szerencsejátékhoz hasonlította, amit a Korán tilt. A sakkra kimondott átok azonban nem jelenti azt, hogy a sakkozást betiltják az arab országban,  de a vallási vezető felvetése máris élénk vitát váltott ki. Ennek ellenére, mint azt Mus Bin Thaily, a Szaúdi Sakkszövetség elnöke elmondta, a terveknek megfelelően Mekkában pénteken elkezdődött és zavartalanul folytatódik a sakkbajnokság.

Különös, hogy épp egy arab országban tiltanák be a sakkot, hiszen az Indiából eredő sakk perzsa, majd arab közvetítéssel kerül Európába, amit a „sakk-matt” kifejezés is bizonyít. Ahogy Titus Burckhardt is elemzi, a perzsa „shah” kifejezés királyt jelent , az arab „mat” pedig azt, hogy meghalt. A muzulmán világban eddig több mint ezer éven keresztül a sakk olyan szellemi elfoglaltság lehetett, amely nem csak a stratégiai gondolkodást fejlesztette, hanem az önmeghaladás művészetét is.

Sakk a perzsa udvarban

Az arabok, akik a perzsáktól vették át, nagy befolyással voltak a sakkjáték fejlődésére. Már 700 táján feljegyezték a „vakon” történő sakkozás rítusát, amelynek során a játékosok egyike, vagy mindkettő nem nézte a sakktáblát, illetve beszámoltak sakkversenyekről. Az, hogy a bábuk geometrikus formákat öltöttek és levetkőzték antropomorf jellegüket, „faragott képüket”, az arab kultúrának köszönhető.

Ahhoz, hogy a sakkban potenciális veszélyforrást lássanak, az kellett, hogy elfeledjék azt a mély szimbolikát, amely a sakkban rejlik. A sakk ebből a szempontból nem játék, avagy annyiban, amennyiben a Teremtő kegyelméből a mindenség is az. Ez a mindenség az, amit megjelenít a sakktábla. A négyzetháló vizuálisan a teret jelöli, ahol a dolgok megjelenhetnek, a helyet ahol a lehetőségek megtestesülhetnek. A sakktábla elemi szerkezetében a sötét és világos kockák képviselik a világ duális erőktől áthatott voltát, váltakozásuk az erők ciklikus és dinamikus váltásaira utalnak. A sakktáblán zajló játék pedig maga az élet, amint megpróbálja győzelemhez juttatni, egy spirituálisnak is nevezhető logika mentén az ellentétek fölé emelni a végső soron a tudat önmaga fölötti uralmát jelképező királyt.

A sakktábla így valójában egy kozmikus diagram, egy mandala. A sakkjáték ennélfogva pedig egy meditációs eszköz, a külső és belső világ természete fölötti kontempláció segítője lehet. A sakkjátékban zajló történések láthatóvá teszik a „rejtett játékot”, a benső küzdelmet, ami mintegy kivetül, manifesztté válik a játszma során. A sakkban a játékos szellemi ereje, tudása az, ami a jelképessé váló formákat, bábukat, sakkfigurákat mozgatja a tábla keretein belül . A „játékos” az ellentétes erők küzdelmében felismeri saját benső folyamatait, megfigyeli azokat és képessé válik azok irányítására, így biztosítva az önmeghaladást. A „királyi játékot” az arabok is olyan parabolának tekintették, melyben a szabadon választott tett és az elkerülhetetlen sors közötti benső kapcsolat nyilvánul meg.

Andalúziai mórok sakkoznak

A sakkjáték rituális mivolta és szimbolikus jelentése sokáig ismert volt. Az egyik legrégebbi leírás, amely a sakkjátékra vonatkozik, egy XI. századi, Bagdadban élt arab történész, Al-Mas-udi „Aranyló Puszták” című művében található. A szerző utal arra, hogy a 8×8 négyzetből álló diagram a brahmanok kasztjához kapcsolódik, másrészről a játék háborús szimbolikája a ksatrijákhoz, a harcos nemesek és hercegek kasztjához. Al-Mas-udi szerint a sakkjáték „a kormányzás és védekezés iskolája”, s hangsúlyozza, hogy a hindu szimbolika a sakktáblát „az égitestek, a bolygók, valamint a zodiákus 12 jegyének egyfajta allegóriájává tette meg egy–egy bolygónak szentelvén minden egyes mezőt”.

A nyolcasság összefügg azzal is, hogy az archaikus hindu elképzelések 8 (7+1) bolygót tartanak számon: ezek a Nap, a Hold, az öt szabad szemmel nem látható bolygó és Rahu, a fogyatkozás sötét csillaga. A tér nyolc irányának mindegyike valamely bolygó uralma alá tartozik és egy-egy istenség (déva) által megszemélyesített isteni aspektust szimbolizál.

Érdekes összefüggésre, kódra utal az is, hogy a sakktábla 64 kockából áll, az ókori Egyiptomban az Udzsat-szem, Hórusz szemének törtszámokat is jelző, 64/64-ként összegződő töredékeinek együttese adta ki a világ (látható és láthatatlan részekből álló) egészét, az egységet, a teljességet. A Változások Törvénykönyve, a Ji king jelkészletét adó, a jin–jang vonal hatos kombinációiból alkotott 64 hexagramm a valóság totalitását szimbolizálja. Az ugyancsak a taoista bölcselet látásmódját megjelenítő, kifejező Tai-csi ábra az azt alkotó jin–jang ellentéttel az univerzumban lakozó és egymást kiegészítő erők kifejező szimbóluma, ami ezáltal a duális feszültség jelenlétét tudatosítja, akárcsak a sakktábla a maga „pepitájával”.

I Ching

Hasonló szimbolikus jelentésekről és a sakkjáték ősi változatairól is olvashatunk a spanyol X. Bölcs Alfonz király „Libros de Acedex” című, 1283-ban befejezett művében. Kiderül belőle, hogy létezett 10×10 és a 12×12 mezős sakktáblás játék is. A 12×12 (összesen 144) mezős sakk szintén Indiából származik, a játék menetét kockavetés irányította és 48 figura mérkőzött egymással. A csillagászati sakk kör alakú táblán hét játékos részvételével zajlott. A sakktábla „az ég” , az Állatöv csillagképeivel megjelölt 12 szegmentumra oszlik. A hét koncentrikus kör – az égitestek működési övezetei – rangsor szerint a következők: Hold, Merkúr, Vénusz , Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz, amelyeket a hét játékos külön irányított. A tisztek menetmódja számkombinációkon alapult.

„Négy évszak” elnevezésű játékban négy játékos vett részt oly módon, hogy az általuk felállított figurák, amelyeket a sakktábla négy sarkában állítottak fel, körkörös irányban haladtak előre a négy őselemet, a földet, vizet, tüzet és levegőt jelző négy oldal felől a Nap mozgásának megfelelően. Ebben a játékban a sakktábla közepe jelképezte Isten városát, az abszolútumot, a Lét centrumát.

Templomos lovagok sakkoznak

Minden szellemi hagyomány erejét az adja, mennyire őrzi a Lét centruma megtalálásának fontosságát és közvetíti az oda vezető út és módszerek, gyakorlatok tudását. Ha megerősítik és vallási törvénnyé emelik a moszlim vallási vezetők azt a döntést, hogy betiltják a sakkot, akkor az azt is jelenti, hogy újabb jelentős lépést tesznek abba az irányba, hogy szakítsanak saját hagyományaikkal. Szimbolikus erejű lenne ez, az arabok számára azt jelentené, hogy tovább erősödik a fundamentalizmus, a dogmatikusság és tovább gyengül az a korábban, főleg az iszlám első századaiban létezett eleven szellemi erő, ami oly naggyá, a tudományok fellegvárává, az ókori tudást a középkori Európába is közvetítővé tette az arab birodalmat.

Sőt, mintha maga a sakk lett volna évszázadokon keresztül a szellemi erő közvetítésének eszköze. Ez az erő nagyjából akkor született újjá Európában, amikor a frank uralkodót, Nagy Károlyt a híres Harun-ar-Rasid kalifa megajándékozta egy míves sakk-készlettel. Nyugat-Európába tehát nemcsak Platón és Arisztotelész filozófiája került arab közvetítéssel, hanem a sakk is. S miközben a XII. században a keresztény egyház, Szent Bernát püspökkel az élen szembefordult a sakk művészetével, hiszen 1128. évi regulájában felszólította a rend tagjait, hogy „undorral vessék meg a sakkjátékot”, valamint száz évre rá IX. Szent Lajos az egyház kívánságára meg is tiltja alattvalóinak a sakkozást, az arabok nagy szerencsének tekintették, hogy mivel Mohamed próféta nem ismerte a sakkot, a Korán tilalmai sem emlékeztek meg róla.

Szimbológia – A Tankerék

Tankerék

Vészákh, a buddhisták legnagyobb évenkénti ünnepének közeledtével – ekkor emlékeznek meg világszerte a Buddha egy napra eső születéséről, megvilágosodásáról és parinirvánába való távozásáról (haláláról) – következzen egy összefoglaló az egyik legelterjedtebb buddhista szimbólumról, a Tankerékről.

A Tankerék (szanszkrit dharmacsakra, páli dhammacakka, tibeti chos kyi ‘khor lo – csöki khorlo -, kínai falún) egy nyolcküllőjű szekérkereket mintáz. Ez a szekérkerék a buddhizmus és Buddha tanításainak anikonikus jelképe. A kép nélküli (anikonikus) kultusz annak jele – legalábbis az utóbbi mintegy száz évben így tartották -, hogy amikor a buddhizmus eme legkorábbi időszakában ezt a szimbólumot alkalmazni kezdték, még nem vált uralkodó jellegűvé, hogy a Buddhát fizikai formájában ábrázolják. A Megvilágosodottat a Kr.e I. századig csak jelképszerűen, olyan jelképek segítségével jelenítették meg, mint például a Tankerék, egy trón, egy napernyő, a megvilágosodás fája előtti üres hely vagy egy lábnyom. Maga a szimbólum azonban a buddhizmus keletkezése előtti időszakban is létezett, Indiában kozmikus jelkép volt. Az Upanisadok szerint a kerékagy a világkerékben a teremtmények ura. A kónaraki templom oldalfalán a tizenkét kerék, s a kerekek tizenkét küllője a napciklust is jelenti.

Visnu

A hindu megközelítés szerint a Tankerék előképe a Szudarsana Csakra, Visnu fegyvere, egy harci korong, amelynek sugárzása olyan heves, hogy elpusztítja az avaisnavákat, s szédületes sebességgel forgó félelmetes éle még Ráhu számára elviselhetetlen.

Chakra_ayudhapurusha

A kerék Indiában általában az uralomhoz kapcsolódott, forgatása a világ fölötti uralom képe volt. A csakravartin a világuralkodó ideája az ősi ind eszmevilágban. A szó maga a szanszkrit csakra, azaz „kerék” és a vartin, azaz „forgató” vagy „irányító” szavakból származik, a csakravartin tehát uralkodó, „akinek mindenhová elgördül a kocsija”, illetve „akinek a mozgása akadálytalan”. A Világkirály nem részesedik az egyetemes változásból, belőle áramlanak ki a fény sugarai, a teremtő erők. Csakravartin a buddhizmus eszmerendszerében és történetében Gautama Sziddharta, a történelmi Buddha, aki nem világuralkodó lett, hanem a „Tankereket Megforgató”.

Tankerék

Gyakori ábrázolása a Tankeréknek, hogy azt két gazella fogja közre. Ez arra utal, hogy először Váránaszi (a mai Benáresz) városa mellett a Gazellapark nevű ligetben („vadasparkban”) tartotta a Buddha az első tanítást. Itt történt, hogy miután megvilágosodását követően a Buddha hét hétig nem tanított – ezalatt logikai rendszerbe szedte, hogy minél közérthetőbben megfogalmazza mindazt, amire rájött -, végül – a mítosz szerint – Indra és Brahma ösztönzésére öt szamanával megismertette tanainak alapjait, a Négy Nemes Igazságot, ezzel első ízben nyilvánította ki a Dharmát, elindította, „mozgásba hozta”, megforgatta a Tan Kerekét.

A theraváda szerint csak egyetlen, egységes Dharma létezik, amely a Tripitakában van lefektetve, a mahajána és vadzsrajána szerint viszont Sákjamuni a befogadó képességeitől függően tartalmát és mélységét tekintve más és más Dharmát hirdetett. Egyes mahajána szövegek ezért „a Dharma kerekének háromszori megforgatásáról” (dharmacsakra-pravartana) beszélnek, azaz a Buddha nemcsak egyszer, hanem többször is megforgatta a Tankereket, s ezek eredményeként jött létre először a theraváda, majd a mahájána tanítása A bölcsesség tökéletessége – Pradnyápáramitá – szútra, végül a vadzsrajána a Mahávajrocsana szútra kinyilatkoztatásával. A háromszori megforgatás arra is vonatkozik, hogy a Tan kerekének háromszor kell megfordulnia egy tanítvány számára is, hogy áthassa létét a Tan: először hallania kell, majd megértenie, végül bensővé, életgyakorlattá kell tennie.

ashtamangala

A Tankerék a nyolc kedvező szimbólum (ashtamangala) egyike a tibeti buddhizmusban (Nepálban nem). A Tankerék Tibetben számos helyen látható, például kolostorok tetején, de a kézi imamalom (manilagkhor) hengerének tetejét is a nyolc küllőjű tankerék díszíti. A hatodik tibeti holdhónap negyedik napja (tibetiül: Csökhor dücsen) a Tankerék ünnepe.

Indiában Asóka király (Kr.e. 265-238 körül), az első szervezett indiai állam, a Maurya királyság legjelentősebb uralkodója oszlopain a vallás eszméire utal. Asóka az államegyesítéssel járó véres, kegyetlen harcok alatt ébredt rá a könyörületességet hirdető tanok fontosságára. A harcok végeztével hatalmas kőoszlopokat állíttatott országszerte és azokra az új államrend alapelveit vésette, amelyek buddhista tanításokon is alapultak. (Külön típus az Asóka-csakra, ez huszonnégy küllővel a napi ciklust jelképezi, a huszonnégy órát, ezzel azt, hogy a törvény, a Tan a nap minden órájában áthassa a földi életet. Ez India zászlóján is látható, mint India nemzeti jelképe.)

Asóka-csakra

A buddhizmus térhódítása után kétszáz évvel egy másik buddhista uralkodó, a görög Menander (buddhista írásokban „Milinda király”, Kr.e. 160–135) ábrázoltatott nyolc küllőjű Tankereket az általa veretett pénzérméken.

Menander/Milinda Tankereke

A Tankerék kereksége a tanítás teljességét, a Tan tökéletességét szimbolizálja. Az üres kerékagy az égi cselekedetek illeszkedési pontja. A tengely az ember benső tengelyére utal, ami többek között az önuralommal, a fegyelmezettséggel van kapcsolatban, ami esszenciális magja a meditációs gyakorlatnak. A kerék középpontban egyesülő küllői – analógiában a lótusz szirmaival – a Nemes Nyolcrétű Ösvényt jelképezik. A küllőkre azt is mondják, hogy élekkel rendelkeznek, élekkel, amelyek a nemtudás béklyóit elvágják és ezzel megszüntetik a szenvedés, a szakadatlan újjászületések körforgását. „A kerék küllői a tiszta életmód szabályai; igazságosság az átmérője; bölcsesség a kerülete; szerénység és elmélkedés a középpontja és tengelyén nyugszik az Igazság.” (Dhammacsakkappavattana-sutta – Tanítóbeszéd a Tan kerekének megforgatásáról) Az abroncs, ami a küllőket tartja, a tudat végső természetére utal, ami mindent összetart.

Tankerék

A Tan kereke a szamszára, a létforgatag ellenében hat – ezért fontos a forgás fenntartása, a tanítás átadása az újabb és újabb nemzedékeknek.

A számok, mint absztrakt világtörvények

microcosmos

Az ősidőkben gyökeredzik, s már az ókorban megjelenik az a tudás, amely a számoknak a pusztán mennyiségi mércéhez képest többletjelentést tulajdonított, azokat egy egységes szimbólumrendszerben az anyagin túl szellemi mértékké is tette. A világ jelenségeinek rejtett, de megismerhető hierarchiájában a bolygók és a fémek mellett korán kialakult tehát a számok kozmikus harmóniájának, összefüggéseinek rendszere is, amely a világegyetemnek már a teremtésben meghatározott matematikai összhangját is jelenti. Így született meg a máig kultúránk egyik alapját jelentő számfogalmainkat, s a számokra épülő időszámításunkat kidolgozó sumérok idejében a szent számok fogalma.

Több ezer éven keresztül, egészen a középkorig maguk a számok még alapvetően és elsődlegesen szakrális jelentést hordoztak. A számokkal való foglalkozás valóban szellemi tudománnyá vált azok számára, akik ezen keresztül keresték a világegyetem egységét biztosító egyetemes törvényt. Az indiai darsana filozófiák közül a számkhja a számbavétel tudása, a világ elemeinek összeszámlálásán alapul. Az aritmológia a középkorban a hét szent művészet egyike volt és a szellemi alapműveletek és a számok, mint a mindenség legfőbb rendező elvei között igyekeztek megteremteni általa a kapcsolatot.

toboz   toboz2

Galilei szerint: „A matematika a természet nyelve.” majd még hozzátette: „Megszámolni a megszámolhatót, megmérni a megmérhetőt – ami nem megmérhető, tedd megmérhetővé!”. Még Novalis is azt írta a XVIII. század végén: „Nagyon valószínű, hogy a számok csodálatos misztikája működik a természetben és a történelemben is. Hiszen nincs-e mindennek értelme, szimmetriája és különös összefüggése? Nem mutathatja-e meg magát Isten a matematikában és más tudományokban is?”

Valószínű az is, hogy a mai értelemben vett tudósoknak tekinthető matematikusok is (Bólyaitól Fermatig) azzal az indíttatással fordultak s talán fordulnak ma is a számokhoz, hogy azok által minden titkok megértése közelébe jutnak, s ez nemegyszer – mint a kellő elszántsággal folytatott egyhegyű elmélyülés esetében legtöbbször – így is történik.

Már az ókorban kialakult azonban ebből a szent tudományból vagy azon belül az okkult számmisztika, talán a görög filozófiából eredeztethetően. Platón is foglalkozott azokkal az arányokkal, amelyeken a világegyetem nyugszik, Püthagorasz pedig a számoknak egyedi jelentést tulajdonított. Ezen orfikus rendszerben is megjelenik a számoknak egy olyan, a hierarchikus szintekkel összefüggő értelmezése, amely a legtöbb hagyományban ugyancsak visszaköszön.

Eszerint a számok közül az egy a középponttal, továbbá (mint általában a páratlan számok, amelyek a néphagyományban is szerencséseknek számítanak) a teremtő szellemmel, az egységgel, az aktivitással és a férfi elvvel áll kapcsolatban, a kettő (a páros számokkal együtt) a természettel, a dualitással, a megosztottsággal, a passzivitással és a női elvvel. Valamennyi szám az Egyből vezethető le, a kettő és minden további szám nem többszöröse, hanem töredéke az Egynek. A három mégis egy újabb egységet jelent, míg a négy a teremtett, anyagi világgal, a négy égtájjal és a négy évszakkal hozható kapcsolatba. A hét a hét bolygóval és így a hét tudatszinttel, a hét színnel, a hét hanggal függ össze és se szeri se száma a hetesség kapcsán felsorolható további analógiáknak.

zodiákus ember

A tizenkettő a Napút csillagképeivel és az emberi alaptermészetekkel áll analógiában és persze mindezeknek a számoknak megvannak az összefüggései az ember majd valamennyi számba jöhető, például testi vonatkozásában, legtöbbször a mikro- és makrokozmikus megfelelések nyomán (egy száj, két szem, fül, kéz, de négy végtag, öt érzék, öt ujj, hét fejnyílás, stb.).

Programajánló: http://www.symbolonintezet.hu/az-evad-utolso-nagy-numeraja-maladype-szinhaz/

Symbolon-idézet – A szakrális szimbólumrendszerek

microcosmic

“A szakrális szimbólumrendszerek mindig az aktuális létezés folyamataira, törekvéseire voltak érvényesek. Jelentőségük ezért nem történeti érdekesség, nem is a filozófiai vagy pszichológiai igazság, hanem a gyakorlati önmegvalósítás. Az embert szimbólumokból vált ismeretek és ismeretekből lett tények, dolgok veszik körül, feladata az ismeretek és dolgok újbóli szimbolikus látásmódja. A szimbológiai kutatás tárgyát elsősorban nem az elméleti rendszerek képezik, hanem maga a Lét. Célja a lét és tudat megtörtségébe a sorsba és időbe beleágyazott ember önnön állapotára eszmélése, metamorfózisa.”
Mireisz László

Indul a Fa Kecske éve!

fa kecske

A kínai zodiákus története a legendák szerint nagyon érdekesen indult: Buddha hívta össze az állatokat, hogy elbúcsúzzon tőlük, mielőtt elhagyja földi létét és végleg távozik a nirvánába. Most ne gondoljunk bele, milyen lett volna, ha a világ összes állata megjelenik egy helyen – abba se, milyen tumultus és hangzavar lehetett Noé bárkáján, pedig ott minden fajból csak egy pár kapott meghívást -, már csak azért se, mert mindössze tizenkét állat jelent meg, hogy elköszönjön tőle. Hogy Buddha kimutassa tettükért az elismerését, úgy döntött, hogy minden évet róluk nevez el érkezési sorrendjük szerint: patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány (bizony, Kínában eme mitikus lény valós állatnak számít!), kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, s végül a disznó.

Egy másik történet szerint – és ez lehet mégis az eredetibb –a Jáde Uralkodó hívta össze az állatokat, hogy együtt ünnepeljék az év kezdetét és ő nevezte el sorban róluk a tizenkét évből álló földi ciklus egy-egy tagját. A kínai hagyomány szerint az egész évet jellemzi az, hogy mely állat éve következik, mert az évet „uraló” állat az abban az időszakban zajló – társadalmi, kulturális, politikai, kapcsolati, munka-, szellemi – folyamatokra rányomja bélyegét.

A dolgot elsőre látásra tovább bonyolítja, hogy figyelembe veszik egy-egy évnél a kínai hagyomány szerinti öt elemet is. A tűz, fa, fém, víz, föld évei („mennyei szár”) és a tizenkét állatjegy („földi ág”) kombinációi alakítanak ki egy-egy hatvan esztendőre szóló ciklust.

A több ezer éves kínai hold-kalendárium évkezdete minden esztendőben változó: attól függ, hogy a téli napforduló utáni első holdhónapban mikor következik be az első Újhold. A kínai évkönyvek azt mutatják, hogy körülbelül i.e. 650-ben tértek át (legalábbis egyes területeken) arról, hogy az év kezdetét a téli napfordulót követő első újholdtól számítsák, arra, hogy az év kezdetét a téli napfordulót megelőző újholdtól számítsák. Manapság az ünnepeket egy olyan év alapján számítják, ami a téli napfordulót követő második újholdkor kezdődik. Amikor elkezd nőni a Hold fénye is, az a teljes megújulás jelképe. Ez a nap bárhová eshet január vége és február közepe között. Ennél fogva a a kínai hagyomány szerinti évek hossza sem egyforma: némelyik hosszabb, másik rövidebb néhány nappal.

Érdemes tudatosítani, hogy a kínai asztrológia különbözik a nyugati asztrológiától: sokkal kevésbé jelentős a jövőbelátás szándéka, inkább az a cél, hogy megvizsgáljuk, hogyan működhetünk együtt azokkal az erőkkel, amelyek meghatározó módon igazgatják a világi és a személyes folyamatokat. Lássuk mindezek után, mik lesznek a főbb jellemzői ennek az évnek!

A most következő év a Kecske éve lesz és a Fa elem tartozik hozzá. Így alakul ki az esztendő kínai elnevezésének egésze: a Fa Kecske éve.

fa kecske2

Annak ellenére, hogy a világban számos helyen háborúk és konfliktusok zajlanak, közvetlen közelünkben is, azért a kínai asztrológia alapján ez az év a reménység éve lesz, a béke, a harmónia és a nyugalom lehet jellemző rá. Mindenkinek meg kell húznia a határait, s talán kompromisszumokat is kell kötni, ugyanakkor ebben az évben mindenki megkapja a lehetőséget arra, hogy bizonyítson, letegyen valamit az asztalra.

Ennek az évnek kiemelten fontos tényezője, hogy duplán jelenik meg benne a nyolcas szám. A kínai hagyomány számmisztikai vonulata igen erős, nagy jelentőséget tulajdonítanak a számoknak, különösen a kettőződéseknek, jelentős ünnepeik is a holdhónapok és napok ismétlődő számaihoz igazodnak (ötödik holdhónap ötödik napja, hetedik holdhónap hetedik napja). A nyolcas szám megjelenik a 2015-ös év számjegyeit összeadva (2+0+1+5), valamint abban is, hogy a Kecske a kínai zodiákus nyolcadik jegye.