2015. szeptember hónap bejegyzései

Symbolon-idézet – Mi is az ember?

Ádám és Éva

“Kérdezzétek meg a modern tudományt: mi is az ember? Hallgatni fog, mert tudatában van önnön korlátainak, vagy ha válaszol, azt fogja mondani, hogy az ember egy olyan állat, amely rendkívül fejlett agyi képességekkel rendelkezik. És ha rákérdeztek ennek az állatnak az eredetére, akkor véletlenek, egybeesések, esetlegességek végtelen láncolatáról beszél majd nektek. Ami egyet jelent azzal, hogy az emberi lét értelmetlen.

Kérdezzétek meg a tradicionális tudományt: mi is az ember? Képekben fog válaszolni – Ádám teremtéséről szóló, a Bibliából és a Koránból idézett történetekkel – melyeket hajlamosak lennénk elhessegetni magunktól, idejétmúlt mítoszoknak tekintve azokat, ha nem látnánk, hogy a szakrális történetek olyan képet közvetítenek felénk, amely mélységben láttatja az embert és sokkal mélyebbre hatol, minthogy az beilleszthető volna bármely racionális meghatározás kereteibe. Ezek a történetek pedig első lépésben tudatják velünk, hogy az ember létének egyedülálló oka van, amely túlmutat mindenfajta esetlegességen, és hogy az ember földi létezésének van értelme. A létezés értelmének – avagy a fent említett emberről alkotott képnek – semmi köze nincs az empirikus tudományhoz, sem tapasztalás, sem pedig logika nem tudná újraalkotni azt, mert ez a kép az emberre az örökkévalóság szemszögéből tekint, nem pedig térbeni és időbeni létezése szemszögéből.”

Titus Burckhardt

Tömegpánik az ördög megkövezése közben

jamarat

Az iszlám világban óriási fontosságot tulajdonítanak a háddzsnak, vagyis a szent városba, a szaúd-arábiai Mekkába történő zarándoklatnak. Az Öt Oszlop néven ismert vallási kötelezettségek sorában a mekkai zarándoklat az iszlám hit ötödik oszlopa és egyben legjelentősebb megnyilatkozása, amely minden arra fizikailag és anyagilag képes muzulmán számára előírja, hogy életében legalább egyszer, amikor egészsége is engedi és amennyiben távolléte nem okoz nagy nehézséget családjának, meg kell tennie a háddzst.

haddzs

A még Mohamed próféta által kialakított szertartásrendnek megfelelően tartott háddzsra minden évben több millióan érkeznek a világ minden részéről. A nagy zarándoklatra Szaúd-Arábiában mára egy egész iparág épült. Mivel óriási és felfokozott hangulatú tömeg gyűlik össze a világ minden részéről, a háddzs szinte időről időre több száz áldozatot követelő balesetekkel jár együtt.

Jamarat6

A zarándoklatok során elérendő szent helyek a legmagasabb tudatállapot, a hit, a bölcsesség és a szeretet szimbólumai, analógiái. Érdekes, hogy a háddzs során a hívők két olyan szakrális pontot érintenek, amelyek a transzcendens “értéküket”, minőségüket tekintve totálisan ellentmondanak egymásnak és kifejezik a duális erők ellentétét. Ez a két hely Mekka és Mina. Mindkét helyen voltaképpen kövek testesítik meg ezeket a polaritásokat.

Fekete kő

Az egyik, a pozitív pólus a Szent Mecsetben (Masjid al-Haram) középen álló ókori, kocka formájú kőépítménybe (Kaaba), a legfőbb szentélybe beépített „alapkő”, a látható és megérinthető, megcsókolható, 30-40 centiméter átmérőjű, tojás alakú, Allah földre szállt jobb kezének tekintett, másfelől az Ádám és Éva Édenből való kiűzetésekor aláhullott, eredetileg fehér és az eredendő bűnt magába szívó, s ettől fekete kő. A másik pedig Minában az előbbitől mindössze nyolc kilométerre található három kőoszlop.

Jamarat4

A Mina szó arabul szerelmet, vágyakozást jelent, amely arra a muszlim legendára nyúlik vissza, hogy Ádám és Éva éppen ezen a helyen találkoztak újra egymással kétszáz esztendővel azután, hogy Allah kiutasította őket a Paradicsomból. Mina pusztasága a muzulmánok számára másfelől egyúttal az a szent hely is, ahol Ábrahám hite erejét bizonyította Allah színe előtt. Ábrahámot itt kísértette meg az ördög, hogy ne engedelmeskedjen az Úr parancsának fia, a muzulmánok szerint nem Izsák, hanem Izmael (Ismaa‘eel) megölését illetően.

Jamarat8

A legenda szerint ezen a helyen összesen háromszor jelent meg az ördög, nem csak Ábrahám prófétát, hanem feleségét, majd végül fiát is megkísértette, de ők megvetésük jeleként hét-hét kavicsot vetettek rá. A rítus szinte minden esetben a mítosz, a hajdanvolt esemény eljátszása, felelevenítése, ezért a zarándokok a megkísértéseknek megfelelő számú, azaz három darab, a gonoszt, a sátánt (Iblisz) szimbolizáló, tizennyolc méter magas dzsamra-kőoszlopra dobják kavicsaikat. A zarándokok ezzel jelképezik, hogy ők is ellentmondanak a Sátánnak és morális erőt merítenek ebből a tettből.

Jamarat3

A legtöbb baleset a háddzs során Minában szokott történni, mégpedig éppen az ördög megkövezésének szertartásán (Dzsamarát).

Jamarat régi   Jamarat régi2

Ez a szertartás a mekkai zarándoklat “hagyományosan” legveszélyesebb része. 2004-ben az ördögöt szimbolizáló oszlopokat megváltoztatták, hengeres formákból elliptikus falakat alkotva, ami érdekes fejlemény, mintha tudatosan változtatták volna meg az egységet, egypólusosságot szimbolizáló oszlopot a kettősséget jelképező ellipszis-formára.

Jamarat

A megkövezés egy hídról történik, amelynek többemeletes épületét pedig azért hozták létre 2007-ben, hogy a zarándokok áradatát egyenletesen elosztva elkerüljék a korábban gyakran előforduló szerencsétlenségeket, ugyanis a hídról sokan lezuhantak már.

Jamarat9

Tavaly harmincöt hívő vesztette életét, mert megfulladt az oszlopok körül tolongó tömegben, vagy társai agyontaposták. Idén, az iszlám időszámítás 1436. évében, dzú al-hiddzsa hónap 8. és 13. napja közötti zarándoklaton legkevesebb 717 halott esett áldozatul a tömegnyomornak, mégpedig épp Minában, ahová a zarándokok a háddzs tizedik és egyben a legfelfokozottabb napján vonulnak a Muzdalifa völgyében töltött éjszaka után. A tülekedés most a 204-es utcán alakult ki, amely a Minán át a kövezés helyszínére vezető két út egyike. Ott egy felüljáró lábánál a sűrű tömeg okozta káoszban a zarándokok egyszerre kezdtek futni, de hogy miért, annak oka ismeretlen, a Mekka című újság főszerkesztője szerint “egyesek az ördög megkövezésére kijelölt időpontokon kívül akartak feljutni a Dzsamarát-hídra”. Több százan taposták agyon egymást.

Jamarat2

Az egy bizonyos rendeltetési helyre való utazás számos hagyománykörben úgy jelenik meg, mint a belső lelki fejlődés és az ismeretszerzés metaforája. A zarándokutak során a fizikai és lelki értelemben vett utazás párhuzamosan történik. A zarándok elhagyja az otthon és a család biztonságát, hogy elutazzék valahová, ahol kapcsolatba kerülhet valamely más, felsőbbrendű világgal; talán abban a hiszemben, hogy ezáltal gyógyulást nyer fizikai vagy lelki bajaira, esetleg az égi hatalmak segédkezet nyújtanak személyes problémáinak vagy kellemetlenségeinek megoldásához.

Jamarat

A muzulmán zarándoklat, a háddzs is valójában a spirituális békesség ideje lenne, fontos kikötés például, hogy a résztvevők nem vitatkozhatnak, nem hordhatnak fegyvert és nem háborúzhatnak ez idő alatt, nem használhatnak illatosító szereket, nem vághatják le körmüket és hajukat, valamint nem borotválkozhatnak. A férfiak varrás nélküli kétrészes, lepelszerű fehér ruhát viselnek, amelynek neve (ihram) ugyanaz, mint annak a szent állapotnak, amibe a hívek kerülnek, szimbolikusan felöltenek. A ruha a feltámadást jelképezi és egyben egységet teremt a hívők között, megszüntetve a társadalmi különbségeket. A háddzs alatt a zarándok világi életét felfüggesztve csak Istennek él.

 

Szárnyakat adó Újhold

Rio de Janeiro

Rio de Janeiroban készült ez a kép az Újholdról, amint éppen mintha “szárnyakat kölcsönözne” a város, sőt Brazília híres jelképének, a Megváltó Krisztus szobrának, a világ egyik legismertebb műalkotásának, amely Jézust kitárt karjaival keresztet formálva ábrázolja.

A Hold ciklikus változásához kapcsolódó hiedelmek, a Holdhoz igazodó mágikus gyakorlat a közelmúltig igen eleven volt.  A Holdat a növekedés és csökkenés okozójának tekintették, pontosan számon tartották a mozgását. A fogyó-növő Holddal sokféle cselekvést és történést hoztak analógiás párhuzamba.

Újhold

A mágikus, analógiás gondolkodásra alapozva a Hold alakváltozásához igazították régen az emberek a tetteiket is, hogy szerencsés legyen a kimenetelük. Az Újholdat köszöntötték, térdet hajtottak a Hold felé, letérdeltek előtte, imádkoztak hozzá. Az Újhold, amikor nőni kezdett a Hold, a kezdet ideje volt, ilyenkor kezdtek például bizonyos mezőgazdasági és házimunkákba, költözésbe, innentől növeltek, párhuzamosan a Hold növekedtével. Ha hosszú hajat akartak a lányoknak, akkor csak Újholdkor vágták a hajukat. Újholdkor kellett elkezdeni a hízlalást.

A hagyományok arra tanítanak, hogy Újholdkor legyen tiszta, határozott szándék bennünk, hogy milyen értéket, képességet kívánunk magunkban Teliholdig növelni. Újholdhoz a következő tevékenyégek tartoznak: kezdés, hajvágás, körömvágás, szerződéskötés, költözés. Újholdkor és Újholdtól ajánlott: telítés, növesztés, bővítés indítása, tervezés, védelem, erőgyűjtés, gyógyítás, masszázs, regenerálás, erősítés.

Újhold

A Hold az éjszaka bolygója, a Nap társa avagy ellentéte. Ahogy a nappalhoz, evilághoz a Nap tartozik, úgy az éjszakához, az alvilághoz a Hold. Ugyanez az egymást kiegészítő kettősség a nemekben is megjelenik: a Nap a férfi teremtő erejét jelképezi, míg a Hold a nő befogadó képességét. A mitikus kozmológiában ugyanis a férfi a Nap és a nő a Hold. A Hold a ciklikus változásával leginkább a nőkre van nagy hatással, így a nőiség, a női elv szimbóluma, az átalakulás, a termékenység jelképe is lett. Ennek révén került kapcsolatba a Hold a születés és halál, az asszonyi tevékenység és a növényi élet képzeteivel.

Újhold

Egy sajátos apály-dagály jelenség zajlik a Hold telésével-fogyásával analóg módon a növényekben. A fogyó Hold a növények föld alatti részébe gyűjti az erőt, ezért a gyógyfüveket gyökerükért Újholdkor szedték. Két-három nappal Újhold előtt vagy ugyanennyivel utána vetettek magot, hogy szépen növekedjen a növény. Általános érvényű volt, hogy a föld feletti terményeket hozó növényeket vetették növő Holddal, a föld alatt termőket pedig fogyó Holddal. A fák gondozásánál is a Hold állását vették figyelembe. Újholdkor ültették a fát, hogy a növő Holddal nőjön, Újholdkor metszették is, amikor a fák ereje lefelé, a föld felé húzódik az ágakból.

A Teliholdnak és a fogyó Holdnak a népi gyógyászatban, a tisztátalanságok eltüntetésében és a kártevők eltávolításában, a féregűzésben volt még jelentős szerepe. A böjt kezdete is olykor a Hold fogyásának kezdetéhez kapcsolódott. A Holdhoz fordultak a betegség elmúlasztásáért, az egészség visszaszerzéséért is. A betegség úgy fogyjon, ahogy a Hold fogy, úgy erősödjön az ember, ahogy a Hold telik.

Újhold

A következő ráolvasást is Újholdkor – a megjelenő Hold megpillantásakor, keresztútnál – kellett mondani:

„Uj Hód: uj Király!

Aggyá neköm

Jó heteket,

Jó hetekbe’

Jó napokat,

Jó napokba’

Jó órákat,

Jó órákba

Jó szöröncsét,

Azután mög

Jó egésség!”

Időjárást is jósoltak a Hold alakjából, ez megfigyelésre, valós tapasztalatokra épült, amit a Hold éppen felvett formájával állítottak analógiás kapcsolatba. Olyannyira, mintha a Hold nemcsak a föld termékenységét biztosító eső ura, hanem forrása is lenne: ha a Holdnak udvara van, vagy ha a Holdkaréj inkább függőleges, azaz lefelé görbül, akkor „csüngőre”, „csurgóra” áll, onnan ki fog folyni a víz, eső lesz, míg ha inkább vízszintes, akkor teknő módra áll, felfogja az esőt, szárazság lesz, vagy ha csurgóra áll, azaz lefelé görbül, akkor eső lesz.

Törzsi társadalom a futballpályán, avagy a labdarúgás kozmikus szimbolizmusa

ARCHIV - Fuflball Bundesliga, Hamburger SV - Hannover 96 am 02.02.2008 in der HSH Nordbankarena in Hamburg: Die Sonne wirft ¸ber Hannovers Jiri Stajner (Tschechien) einen Lichtstrahl auf den Rasen. Das Bild des dpa-Fotografen Maurizio Gambarini ist am Donnerstag (26.03.2008) mit dem 1. Platz im Wettbewerb "dpa-Bild des Jahres" in der Kategorie Sport ausgezeichnet worden. Zum achten Mal hat die dpa Deutsche Presse-Agentur GmbH das "dpa-Bild des Jahres" pr‰miert. Foto: Maurizio Gambarini +++(c) dpa - Report+++ +++(c) dpa - Report+++

Akár a világbajnokság mérkőzéseit követjük, akár csak egy baráti meccset, elmondható, hogy némely labdarúgó meccs egyértelműen a törzsi összecsapások jellegzetességeivel bír. Némely “örök rangadót” épp az ultrák tevékenységei miatt – készülődés a találkozóra hónapokon keresztül, harci színek festése, az ellenség hergelése, démonizálása, az ösztönszintű indulatok kiélése – nem is lehet másnak tekinteni, mint a két nép nevében játszott, szocializált, azaz társadalmilag elfogadott módon vívott háború – persze kicsiben.

magyar-román1-1024x683

Jócskán fűtheti ezt (mondaná egy néplélekgyógyász, de legalábbis -diagnoszta, ha lenne ilyen) az egyik fél elszenvedett sérelme (elcsatolt országrészek) és a másik ezzel kapcsolatos elfojtott, tudattalanba száműzött bűntudatának kivetítése (jungiánus szaknyelven: árnyékprojekció). De legalább annyira szerepet játszik mindebben a mai korban az a kollektív rituálék szintjére jutott versengés, amiben a pszichológusok és a gazdaságelemzők egyaránt a pozitív életfelfogás megnyilvánulását látják. Hogy ez mennyire pótcselekvés inkább, nem érdemes mélyebben belemenni, az biztos, hogy általában a sportesemények szervezése össztársadalmi és globális folyamat, amelyben bőven benne van a korábban háborúkkal levezetett indulatok szocializált és legális levezetésének szándéka és támogatása.

stadion2

Persze törzsi összecsapásokat jellemző szertartásos jelenségek mellett további szimbólumokat, az archaikus világlátás egyéb megőrződött, átmentődött elemeit is felfedezhetjük a labdarúgásban: a stadion a hajdani cirkuszi játékoknak otthont adó római amfiteátrumok világát idézi, a négyszög alakú pálya a Föld mikrokozmikus megjelenítője, a négy szöglet pedig az időbeli teljességet, ciklikusságot sugallja, a tizenegy játékos a máshol (lásd apostolok, asztrológiai jegyek, házak, az év hónapjai) tizenkettővel megjelenített teljesség egy híján. A teljesség elérése végett pedig a kerekségével a világmindenséget manifesztáló labdát kergetik.

A bíró a mindenható (bár vannak segítői is a kozmikus rend fenntartásában), a középről támadás után a törekvés a labda az ellenfél térfelén tartására és kapujába juttatására pedig területfoglalás.

football9

A pályán általában a kiválasztott legkiválóbbak küzdenek, ha nem is életre-halálra, de mint a hajdani lovagok, egy-egy nemzet vagy közösség nevében a győzelemért.

Liverpool

A küzdők egyenruhát viselnek, amit itt meznek hívnak, férfiak űzik a labdát, gáncsokkal, keményen, a tesztoszterontól hajtott férfiagresszió megnyilvánulási terepeként.

A Newcastle United fan during the Barclays Premier League match at St James' Park, Newcastle.

A játékosok mind azonosulási lehetőséget kínálnak a nézőknek, a rajongóknak. Vagyis a pályára lépők a stadionokban és a tévéképernyő előtt ülők helyett is futnak, kínlódnak, cseleznek – és dicsőülnek meg, válnak időbe vetett hősökké, akár pillanatnyi gólkirályokká.

AC Milan

 

A győzteseknek a jutalma sem marad el és ebben a szimbolizmus komplexitásának megfelelően megint csak ősi képzetek öltenek formát: kupát kapnak, amely az áldozás szimbóluma, érmeket, amelynek a fémekkel kapcsolatos szimbolikája egyértelmű.

trófea

Az arany, mint a legnemesebb fém, a legjobb elismerése, az ezüsttel és a bronzzal pedig az antik világkorszakok szimbolikáját is hozza. Mindezek együtt hozzájárulnak ahhoz, hogy a labdarúgás egésze a mai erőközpontú társadalmak domináns értékeinek összefoglalása legyen és így magára vonja a közösség tagjai jelentős részének figyelmét.

Ultrák

A sport és azon belül a labdarúgás tehát a társadalmak életének egy olyan területe, ahol tág tere nyílik az archaikus képzetek megjelenésének. A csapatjátékok és az egyéni sportok is életben tartják az ősi motivációt, igaz, erősen deszakralizált, azaz eredeti mélységétől és nemességétől megfosztott módon, hogy hősöket lássunk magunk körül. A bajnokok, élsportolók, köztük a futballsztárok, ha nem is testesítik meg a hajdani héroszokat, de meg lehet pillantani, sőt át lehet élni általuk az ősi vágyat, az emberi határok és természeti törvények legyőzését – vagy legalábbis kicselezését.