Old Age a New Age-ben kategória bejegyzései

Wanshart Erika: A csörögefánk szakrális szimbolikája III.

Farsang

 

„Az ünnep alatt egészen más szabályok és törvények érvényesek, mint a hétköznapi, profán élet idejében.”

Mircea Eliade

 

Létezik egy régi időkből fennmaradt ünnep, ami több mindenben eltér a megszokott ünneprendtől. Ez a farsang, ami a karácsonyi ünnepkört elhagyva vízkereszttől – január 6. -húshagyó keddig, a húsvétvasárnap előtti 47. napig -, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése. Velencében már István-napján – december 26 -, Spanyolországban Sebestyén-napkor – január 20. – kezdődik a farsang, Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak illetve karneválnak.

A farsang egyik jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep. Ez is arra mutat rá, hogy a kereszténység előtti időkből származik. A farsangi mulatságoknak ókori párhuzamai is lehetnek, mint például a görög Dionüszosz-kultusz vagy a római Szaturnáliák, más néven Bacchus ünnep, ám talán túlzás lenne kijelenteni, hogy ezeknek az ünnepeknek a népi továbbélése a farsang.

A farsang hazájának Itáliát tartják, ám mivel egy ősi termékenységvarázsló ünnepről van szó, ezért valószínűleg sokkal régibbek a gyökerei. Egy biztos, hogy a 16. és 17. században bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották, azonban a reformáció-ellenreformáció légköre sem volt elegendő a hagyomány felszámolásához.

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén a farsang farka. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneváli mulatságokat – legismertebbek a velencei és a riói karnevál -, Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

A hajdan városra, falukra szóló farsangi állatmaskarás felvonulások, játékok, önfeledt ünneplés, bolondozás, tánc, bálok mind elengedhetetlen velejárói voltak a farsangi szokásoknak. A legismertebb farsangi népszokások az asszonyfarsang, farsangi jelmezek, köszöntők és a farsangtemetés. Az ilyenkor felvonultatott állatmaszkok mind termékenységidéző szerepűek, a gazdag lakomákkal pedig a természetet kívánták bőségre ösztönözni.

A tél és tavasz küzdelmét szimbolizáló pogány ünnepséget – sikertelen üldözését követően végül – a keresztény egyház is elfogadta. A télhez szimbolikusan az elmúlás tartozik, míg a tavasz az új élet jelképe, ezért ilyenkor jelképesen a halált és a betegségeket igyekezek elűzni. Erre utal a felfokozott életvágy, az ünnepi vigadozás orgiasztikus jellege, mely ősi bőség- és termékenységvarázslás. Jellemző a pozitív, örömteli jövőkép, mely a tavaszváráshoz és a tél elmúlta feletti életörömhöz kapcsolódik. A bőség és pazarlás az aranykor, avagy a kezdet újrateremtésével analóg, hiszen az ünnep kilépés a profán világ kereteiből. Ugyancsak emiatt lehetséges feloldani az „én” szilárd határait, kigúnyolni a hétköznapokat, átmeneti, új személyiséget felvenni és átlépni a névtelenségbe, arctalanná válni álarccal és maszkkal.

A vígassághoz szorosan kapcsolódik a mulatozás, eszem-iszom, bolondozás, alakoskodás például úgy, hogy erre az időre a társadalmi státuszok bizonytalanná válnak, akár a nemi szerepek is összeolvadnak, a megszokott formák elvesznek. Ebben az időszakban – szemben a többi ünneppel – a Szent megjelenése érvénytelen, paródiákkal, obszcenitással kigúnyolható, a démonikus életerők elszabadulhatnak. A karnevál egyetemes jellege, hogy nincs határ és nincs idő.[1] Mindez arra utal, hogy a farsangi időszak visszatérés a kezdeti őskáoszhoz. Ez is egyfajta integrálódás, hiszen ekkor a világ a káoszból egy kezdőponthoz ér és onnan újjászületve megtisztul, hogy onnantól jobbá lehessen.

A farsang utolsó napja húshagyó kedd, ezen a napon szalmabábut – kiszebábot – vagy koporsót égettek, s így jelképesen lezárták a farsangot és a telet. Másnap, hamvazószerdán már a nagyböjt első napja volt, ám ezt egy napra felfüggesztve, torkos csütörtökön elfogyasztották az összes maradék ételt: fánkkal, hájas kiflivel, zsíros ételekkel kellett jóllakni, hogy jövőre is a bőség legyen az úr. „Ezen a napon kilencsző kő jóllakni!”[2]

Hagyományosan a farsang volt a párválasztás ideje és ilyenkor tartották az esküvőket is, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt a lakodalom. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is – például első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap, amikor az ifjú férj az após kontójára fogyaszt. A falvakban a legények szervezték a bálokat, a lányok pedig bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte.

Az ünnep során elfogyasztott ételek sora, hogy mit készítettek, azt hogyan, kivel, s miként költötték el, szimbolikus és valós üzeneteket hordozott. A télvégi, farsangi időszakban illetve házasságkötéskor – e kettő össze is kapcsolódott ebben az időszakban – jellemző volt a termékenységi erők megidézése, mely a földi valóság síkján a párok egybekelésével analóg. Egy adott rítushoz általában tárgyak is tartoznak, melyek szimbólumként megjelenve az ember életében rengeteg információt hordoznak és tulajdonságaikkal kommunikálnak.

Ebben a káoszt idéző, mégis mágikusan bőséget és termékenységet varázsló időszakban szükséges elhelyezni csörögefánkunkat, mely csodálatosan meg is találja a helyét. Mert nem véletlen, hogy éppen ennek az időszaknak az egyik jelképes étke a fánk. Az ünnep maga a hierogámia, azaz a szent nász, amit az emberi világban lemásolva megjelenítenek az ekkor kötött házasságokkal. S ebben a folyamatban az egyik legrégibb édes tészta, a csörögefánk csodálatos közvetítő erő.

[1] Marót Károly: Rítus és ünnep. Ethnographia LI. 1940. 143−187.

[2] Burányi Béla: A juhászok így élnek, úgy élnek. Egy juhászcsalás szelleminépi hagyománya. I. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2004 172.o.

A Hold szimbolikája és hagyományai

A Hold az éjszaka bolygója, a Nap társa avagy ellentéte, ahogy a nappalhoz, evilághoz a Nap tartozik, úgy az éjszakához, az alvilághoz a Hold. Ugyanez az egymást kiegészítő kettősség a nemekben is megjelenik: a Nap a férfi teremtő erejét jelképezi, míg a Hold a nő befogadó képességét. A mitikus kozmológiában ugyanis a férfi a Nap és a nő a Hold. A Nap és Hold viszonyát jól szimbolizálja, amikor a forgós-forgatós karakterű páros táncokban férfi a nőt a karja alatt vagy maga mellett megforgatja. Néhány évszázada még az elhunytak fejéhez állított fejfa is az első pillantásra jelezte, hogy a sírban ki nyugszik: a nőknél Holdat, „kontyot”, vagy tulipános életfát, férfiaknál Napot, koronát, madaras életfát faragtak a tetejére.

fejfaholdas

A mítoszok szerint – és így lehetett ez az eltűnt pogány magyar mítoszokban is – a világ teremtésekor, keletkezésekor az eredetileg különbségnélküli mindenség kétfelé osztódott, férfira és nőre. Később ez a hasadás ismétlődik meg az utódaik, leszármazottaik között, a Nap és a Hold ekkor ikrekként jelennek meg a különböző mitikus hagyományokban. Az ikrek isteni apától és földi anyától születnek, ég és föld szent nászából, egyesüléséből jönnek létre és immáron ők testesítik meg azt a két alapprincípiumot, amelyek az eredeti ősegység kettéhasadásakor megjelent a világban. Hasonló szimbólumként, egymást feltételező, feladataikban egymást kiegészítő ikrekként jelenik meg a magyar eredetmonda két ősapja, Magor és Hunor. Ők is két elvet képviselnek és a nép két törzsökét jelképezik: a magyarokat és a hunokat és ez az elv jelent meg később a kettős fejedelemség intézményében is, ahol a szakrális uralkodó a Kündü, a „Nap”, a világi, katonai vezető pedig a Gyula, mint Hold. Kiegészítik egymást, mint a papok és harcosok, sajátos feladatokkal, szembenállás nélkül.

Egy mesében a királynak születnek aranyhajú gyermekei, ikrek, akiknek csillag van a homlokán, Nap és Hold a két mellén. Ez a kettősség jelenik meg az életfa-Világfa ábrázolásokon is, ahol a csúcs mellett jobbra és balra a Napot és a Holdat ábrázolták, vagy a téli napfordulón, napköszöntő regősénekekben ünnepelt, égből alászálló, a Napot homlokán, a Holdat oldalán viselő csodaszarvas jelképében: „Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap, oldalamon vagyon árdeli szép hold…”.

A szarvas, mint elsősorban holdállat életfaszerűen ábrázolt agancsával, melyet ciklikusan elejt és újranöveszt, a változással, a női minőséget kifejező életfával van összefüggésben. A Hold is a ciklikus változásával leginkább a nőkre van nagy hatással, így a nőiség, a női elv szimbóluma, az átalakulás, a termékenység jelképe is lett. Ennek révén került kapcsolatba a Hold a születés és halál, az asszonyi tevékenység és a növényi élet képzeteivel. Méliusz Péter írt egy titokzatos növényről, a Holdfűről, mely „a bábák – azaz a női bölcsességet őrző szülést segítő nők – babonás füve”. Az analógiás gondolkodás a növény elnevezésében is működött, hiszen a Hold az anyasággal függ össze, a Holdfű az Égi anya, Boldogasszony szent növénye lehetett. Az inkvizíciós perekben a Holdu nevű, minden bizonnyal a női erőkkel is különleges kapcsolatot ápoló mágus meztelen asszonyokkal gyűjtötte a gyógynövényeket.

Míg a Nap az év, a Hold a hónapok meghatározója. A Hold körülbelül egy hónap alatt járja végig az állatövet, a tizenkét jegyet, innen a hónap nevünk is, ami a Hold-napból rövidült le. A holdfázisoknak fontos szerepük volt a naptár heti időszakainak kialakulásában is, hiszen épp egy-egy hét, míg a Teliholdból félhold lesz, majd Újhold, azután újra félhold. A pogány időkben a Holdnak nem volt olyan jelentős szerepe egyes ünnepek idejének meghatározásában, mint a zsidó-keresztény időszámítás bevezetése után, amelynél például az eredetileg a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődő Húsvét, mint a természet újjáéledése ünnepének esetében utóbb már a Hold járását is figyelembe veszik (így az a napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik).

Holdas kazettás mennyezet

A Holdat nagy tiszteletben tartották, de persze nem a Holdat, hanem az általa képviselt szellemet, erőt, ami a Holddal együtt magának a természetnek az életét is meghatározza. A Hold ciklikus változásához kapcsolódó hiedelmek, a Holdhoz igazodó mágikus gyakorlat a közelmúltig igen eleven volt. Ezekhez az is hozzájárult, hogy a Holdra és általában az égitestekre úgy tekintettek, mint amelyek jelzik azt a hatást, ami a földi jelenségek állapotát, változásait befolyásolja. A Holdat a növekedés és csökkenés okozójának tekintették, pontosan számon tartották a mozgását. A fogyó-növő Holddal sokféle cselekvést és történést hoztak analógiás párhuzamba.

A gyermek jellemét, sorsát, életét meghatározza a régiek szerint az, hogy milyen Holdállásnál született. Akkor örültek, ha Teliholdkor látta meg a napvilágot a gyermek, mert ez azt jelentette, hogy életrevaló, erős, jellemes, derék ember válik belőle. Az Újholdkor született gyermek ezzel szemben nem sok életerővel születik, élhetetlen, gyámoltalan lesz, rest és esetleg gerinctelen. „Holdfogytán született, kötélen hal meg” – mondták régen. A változó jellemű embert is a Hold minőségével jellemezték: „A Hold hol nő, hol fogy, hol megszarvasodik, de azért nehezen lehetne rá köntöst akasztani”.

A mágikus, analógiás gondolkodásra alapozva a Hold alakváltozásához igazították régen az emberek a tetteiket is, hogy szerencsés legyen a kimenetelük. Az Újholdat köszöntötték, térdet hajtottak a Hold felé, letérdeltek előtte, imádkoztak hozzá. Az Újhold, amikor nőni kezdett a Hold, a kezdet ideje volt, ilyenkor kezdtek például bizonyos mezőgazdasági és házimunkákba, költözésbe, innentől növeltek, párhuzamosan a Hold növekedtével. Ha hosszú hajat akartak a lányoknak, akkor csak Újholdkor vágták a hajukat. Újholdkor kellett elkezdeni a hízlalást.

Fogyasztani Teliholdkor kezdtek, a takarítást, mosást is ekkorra időzítették. De a harcokat is, mert ilyenkor lehetett fogyasztani az ellenséget is – tudjuk, hogy a hunok csak Holdtöltekor kezdtek háborúba és fogyó Holdra abba is hagyták a harcot. A holdtöltét alkalmasnak tartották a gyermek elválasztására. Azt is mondták, hogy ha holdtöltekor nincs az ember zsebében pénz, akkor a következő időszakban bizony fogytán lesz a „pénzmagnak”.

Egy sajátos apály-dagály jelenség zajlik a Hold telésével-fogyásával analóg módon a növényekben. A fogyó Hold a növények föld alatti részébe gyűjti az erőt, ezért a gyógyfüveket gyökerükért Újholdkor szedték. A Telihold, a Hold legfényesebb állapota a növények föld feletti, éghez legközelebbi részeibe, leveleikbe, virágaikba összepontosítja, emeli a gyógyerőt, a levelet, virágot ezért Teliholdkor gyűjtöttek, amikor a növények ereje épp fenn volt. Búzát vetni mágikus erejű analógiák alapján egyesek szerint Teliholdkor a legjobb, hogy a kalászok is tele legyenek másfelől ilyenkor „a két fény, azaz hold és nap látható…” az égen. Mások azt is javasolták, hogy két-három nappal Újhold előtt vagy ugyanennyivel utána kell magot vetni, hogy szépen növekedjen a növény. Általános érvényű volt, hogy a föld feletti terményeket hozó növényeket vetették növő Holddal, a föld alatt termőket pedig fogyó Holddal.

Holdas kazettás mennyezet2

A XVIII. század végén Nagyváthy János azt ajánlja: „Ujságon legjobb vetni és Hold fogytán aratni. Hold töltén behordani”. Székely szokás volt a „holdvilágon aratás”: mikor besötétedett, a gazda és a dologra fogható háziak szekérre ültek és énekszó mellett indultak el a faluban. Mindig akadt, aki hozzájuk csatlakozzon. Éjfélre végeztek, s ugyanígy szekereztek haza. A fák gondozásánál is a Hold állását vették figyelembe. Újholdkor ültették a fát, hogy a növő Holddal nőjön, Újholdkor metszették is, amikor a fák ereje lefelé, a föld felé húzódik az ágakból.

A Teliholdnak és a fogyó Holdnak a népi gyógyászatban, a tisztátalanságok eltüntetésében és a kártevők eltávolításában, a féregűzésben volt még jelentős szerepe. A böjt kezdete is olykor a Hold fogyásának kezdetéhez kapcsolódott. A hold változásaival – újból a hasonlóság elve alapján – hozták összefüggésbe a gyógyszer vagy gyógyítás hatásosságát is. Zay Anna írta az 1700-as évek elején tanácsként orvosságos könyvébe: „Ha Iffiú az Aszszony Ember ujságon éllyen az orvossággal, ha harmintz Esztendőn már fejül vagjon hold töltén, ha 40 Esztendő tájban Hold fogjtán kell élni az orvosságokkal, mert ha erre nem vigyászsz ezzel való élés nem használ…” A Holdhoz fordultak a betegség elmúlasztásáért, az egészség visszaszerzéséért is. A betegség úgy fogyjon, ahogy a Hold fogy, úgy erősödjön az ember, ahogy a Hold telik. Az egészségvarázsló ráolvasások kívánságaiban párhuzamba állították a betegség elmúltának óhaját a Hold újulásával, növekvésével. A betegségek közül elsősorban a bőrbajok: szeplő, szemölcs, májfolt, tyúkszem gyógyítása történt töltekor. Tyúkszem gyógyítása érdekében például Újholdkor felvettek egy marék port, lesimították vele a kezükön lévő tyúkszemet és háromszor mondják: „Amit látok újuljon, amit nem látok múljon”.

A következő ráolvasást is Újholdkor – a megjelenő Hold megpillantásakor, keresztútnál –  kellett mondani: „Új hold, új király, vidd el az én nyavalyám!”. Hosszabb változatban, mikor nem betegségmúlasztó céllal mondták:

„Uj Hód: uj Király!

Aggyá neköm

Jó heteket,

Jó hetekbe’

Jó napokat,

Jó napokba’

Jó órákat,

Jó órákba

Jó szöröncsét,

Azután mög

Jó egésség!”

A pogány elemek megőrző, ráolvasásként is használt archaikus népi imából az is kiderül, hogy a világos és sötét erőket a hagyományos világképben meg is személyesítették. Miként a Napot, a Holdat is olykor Istenként avagy királyként tisztelték. Talán a hódol szavunk is összefügg ezzel. A Holdkirály a magyar népmesékben is megjelenik. Árgilus királyfi, amikor elrabolt feleségét indul visszaszerezni, sógoraitól, a Nap-, a Hold- és a Szélkirálytól kap egy botot, mely félig arany, félig ezüst és szüntelen forog, mert Napból, Holdból és Szélből van. Az Égitestszabadító típusú mesékben a hős a sárkányok megölésével a fogságukba jutott Csillagot, a Holdat és a Napot szabadítja meg.

Az erők szintjén a Holdhoz a víz tartozik – ezért is tartja ellenőrzése alatt a ciklikusság elvén működő, vissza-visszatérő folyamatokat, mint az apály-dagály jelenségét. A fémek közül az ezüst, az égtájak közül az észak, az évszakok közül a tél rendelődik hozzá. A világ(- és tudat)szintek közül pedig az alvilág (az ösztönvilág, a tudatalatti). Az alvilágban, a halottak világában minden fordított, ami itt jobb, ott bal, a világos sötét, amikor itt nappal van, ott éjszaka, s a Nap Holdként világít, miként a Hold a holtak világának, a Holt-világnak a Napja. Maga a Hold név is talán a holtból ered, lehet, hogy egyfajta holt Napnak tekintették. (E szavak nagyon jól mutatják azt a folyamatot, ahogy az eredetileg egyhangzású, analógiát, mély összefüggéseket felmutató, a végső azonosságot alakilag is kifejező szavak különváltak, az összefüggés halványulásával, az ősi világkép és látás felbomlásával párhuzamosan, távolodni kezdtek egymástól.) A Holdhoz az alvilági állatok tartoznak: a kígyók, békák, sőt a holló, amely nevében is rejt kapcsolatot a Holddal és a halállal.

Ha valaki olyan vízből iszik, amelyben a Hold tükröződik, akkor hamarosan meghal. A Holdban régen fát vágó ember, vagy kapcáját szárító pásztor alakját látták, ők, mint a Holdon lakó lények büntetésből kerültek oda, ünnepen, vagy Újholdkor fát vágtak illetve a kapcájukat szárították holdvilágkor, az ilyen tiszteletlen embert a Hold felszívja. Aki pedig sokáig néz az Újholdra, az holdkóros lesz.

Aki ünnepnap éjjelén a Hold felé tartva keresztülnéz a halott csontján, a lyukon át meglátja ellensége arcát. Ez ismét csak a túlvilági eredetű tudáshoz való hozzáférés lehetőségét jelzi. Az Újhold és a Telihold a szellemi képességek megerősítésének, megnyilvánításának, mágikus-misztikus szertartásoknak kedvező időszak. A beavatás a megelőző tisztító szertartásokat követően leggyakrabban kozmikus időponthoz, napfordulóhoz, Teliholdhoz igazított szertartás során történt. Beavatóhelyek is kapcsolódhattak a Hold erejéhez, ilyen lehet a pilisi szent hely, a Holdvilágárok.

Hold

Időjárást is jósoltak a Hold alakjából, ez megfigyelésre, valós tapasztalatokra épült, amit a Hold éppen felvett formájával állítottak analógiás kapcsolatba. Olyannyira, mintha a Hold nemcsak a föld termékenységét biztosító eső ura, hanem forrása is lenne: ha a Holdnak udvara van, vagy ha a Holdkaréj inkább függőleges, azaz lefelé görbül, akkor „csüngőre”, „csurgóra” áll, onnan ki fog folyni a víz, eső lesz, míg ha inkább vízszintes, akkor teknő módra áll, felfogja az esőt, szárazság lesz, vagy ha csurgóra áll, azaz lefelé görbül, akkor eső lesz. Tartós szárazság idején holdtöltekor a falu legvénebb asszonyának alsószoknyáját vitték a legközelebbi forráshoz, patakhoz, ott megáztatták, majd füstön megszárították.

A hold- és napfogyatkozás okára vonatkozóan az egész magyar nyelvterületen gazdag eredetmagyarázó hagyomány volt ismert. Úgy vélték, napfogyatkozást az okoz, ha a Hold verekszik a Nappal. Ezt gondolták akkor is, amikor a feljegyzések szerint 1880-ban, Budafok határában figyeltek meg – valószínűleg csak részleges – napfogyatkozást: „látták, hogy a Nap… háromszor volt alól, mégis felül került.” Egyes vidékeken azt állították, hogy a Hold fogyatkozását az okozza, hogy a markoláb nevű lény eszi. Holdfogyatkozáskor az udvarra kitett vízzel teli tányér, vödör víztükrében farkasokat lehet látni, amelyek a Holdat harapdálják.

A hagyomány szerint Mátyás királynak volt egy Holdas nevű lova, amelynek a Hold volt a homlokán és éjjel, amerre ment, az világított neki. Egy török táltos egyszer elrabolta. Mátyás sok kincset ígért annak, aki visszaszerzi. De ki és hol találja meg? „Ott, hol ha keresik, sem találják, ha megtalálják, sem látják, s ha látják, sem ismerik meg…, vízen túl, erdőn innen, hegyen alul, völgyön felül, aki a hét számot érti és hét hetet szolgált a Tündérországban, olyan ember megismerheti.” Egy ilyen ember volt: Kampó táltos, aki vissza is szerezte Holdast, attól kezdve nagy tiszteletben tartotta őt a király.

Pünkösd, Szentháromság, Bhagavad-gíta és Plútó – az első atomrobbantás titkos spirituális története

ancient_war

Az Egyesült Államok első nukleáris fegyver tesztjét, aminek időpontját rendszerint az atomkorszak kezdetének tekintik, 1945. július 16-án hajtották végre. Az esemény elég különös módon a Trinity nevet kapta. A névadó maga Robert Oppenheimer, amerikai fizikus, az atombomba egyik atyja volt. Amikor megkérdezték, mi legyen a kísérlet kódneve, hirtelen John Donne költeménye jutott az eszébe és kibökte: „Szentháromság”. A XVII. századi angol metafizikus költő Szent szonettekből álló sorozatának 14. darabjában valóban érdekes kezdő sorok olvashatók:

“Döngesd szívem, Szentháromság, ne csak

kopogtass; védj, sugallj, ne csak ragyogj;

hogy állni tudjak, dönts le, haragod

küldd rá, cibálj, égess, új létet adj.”

A pünkösdi eseményre is utaló költemény jól jelzi, hogy Oppenheimer, aki egy bunkerben (Baker bunker) kialakított irányító központból figyelte az eseményeket, tudta, hogy akkora jelentőségű kísérletet hajtanak végre, amelyhez szavakat és szimbólumokat csak a vallások legmagasabb szintű kinyilatkoztatásaiból lehet találni. A Szentháromság ráadásul az Oppenheimer által jól ismert hindu istentriászra is utalhat: Brahmára, a teremtőre, Visnura, a fenntartóra és Sivára, a pusztítva újrateremtőre.

 siva1

Robert Oppenheimer később egy 1965-ös tévéinterjúban így idézte fel, mit élt át az első amerikai nukleáris robbantás során, amikor látta az égigérő gombaalakú felhőt:

“Tudtuk, hogy a világ már soha nem lesz olyan mint azelőtt. Néhányan nevettek, voltak páran, akik sírtak, a többség csendben maradt. Nekem eszembe jutott egy sor a hinduk szent könyvéből, a Bhagavad-Gitából, amikor Visnu próbálja a herceget rábeszélni, hogy tegye, amit tennie kell. Hogy meggyőzze, magára öltötte sokkarú alakját és így szólt: Most én lettem a halál, a világok pusztítója. Azt hiszem, így vagy úgy, mindannyian erre gondoltunk”.

Vekerdi József magyar fordításában ez a rész így hangzik: A Végzet vagyok, a feltámadt világveszítő, s most megjelentem, hogy elsöpörjem a világokat.” (B.G. 11.32) Egyesek még azt is tudni vélik, hogy a műből, amelynek jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban a Bibliáé, még ezek a pár sorral fentebbi gondolatok is bevillantak neki: Mintha az égen egyszerre ezer Nap fénye tűnne fel, annak a tündöklése hasonlíthatna e Nagy Lélek ragyogásához.” (B.G. 11.12)

Oppenheimer

Két nappal a Trinity-teszt előtt Oppenheimer a reményeit és a félelmeit állítólag ugyancsak Bhagavad Gitából vett (maga által fordított, ezért a magyar fordításban egyelőre beazonosíthatatlan) idézettel fejezte ki:

A csatában, az erdőben és a hegyi szakadék mélyén,
A végtelen sötét tengeren, dárdák és nyilak árnyékában
Álomban, zavarodottságban vagy fájdalmas szégyenben
A korábban végzett jócselekedetek megvédik az embert.

Mindebben nem csak az tükröződik, hogy egy fizikus mennyire ismerte a szent szövegeket – egyébként a Bhagavad-Gítá filozófiai mélységeit a nyugati világban korábban is sok gondolkodó nagyra értékelte, beleértve példának okáért Hegelt, vagy Albert Einsteint -, hanem az is, hogy tudta, az elsőként felszabadítandó erő ugyanolyan tiszteletet parancsoló, fenséges, hátborzongatóan hatásos, félelmetes és vonzó, mint az istenivel, a szenttel való találkozás, a transzcendens intenzitás átélése.

Az ember öröktől fogva vágyódik az isteni titokban való részesedésre. Ám a nukleáris energia felszabadítása végső soron nem az isteni teremtő erő kapujának megnyitását jelentette. Ezt jól elárulja az az elnevezés, amely az energia forrására utal. Trinity egy implóziós-szerkezetű plutóniumbomba volt. A plutónium elem a nevét Plútóról kapta, aki az alvilág istene a római mitológiában. Számos vonásában egybeolvadt a görögök Hádészével. Ahogy a görögök Hádész esetében, úgy a rómaiak is gyakran magát az alvilágot, a holtak birodalmát is Plútónak nevezték. Igaz, hogy Plútó a föld alatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istene is, ám legendák szerint az isten a halottak hozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből és sóhajaiból alkotta meg a föld érceit.

Pluto

Hogy milyen előjelű erőt szabadítottunk fel, jól jelzi a háború végén Hirosimában és Nagaszakiban ledobott két bomba, valamint hogy a háború alatt és után számos titkos és orvosi etikába ütköző sugárkísérletet hajtottak végre embereken, ezek közül nagyon sok halálos kimenetelű volt. Az atomerőművekből származó plutóniumhulladék és a hidegháborúban gyártott és később leszerelt atomfegyverek radioaktív hulladékának tárolása pedig még ma is komoly környezetvédelmi probléma.

 

Fűben, fában orvosság…

fitotherapy2

…tartották a régi gyógyítók és bár a népi gyógyászatra jellemző volt az is, hogy a betegségek okait kívülről érkező rontásban találja meg és ez ellen ráolvasásokat alkalmazzon, mindig is jelen volt egy olyan vonulat, amely azt kereste, hogy milyen erők vezettek a testi-lelki-szellemi harmónia megbomlásához, ami végül is testi színtéren a szervezet működésének megzavart összhangját eredményezte. Tudták, hogy ezt a zavart a kellő egyensúly megteremtése érdekében gyógynövényekkel közvetlenül lehet kezelni.

A gyógyulás elsősorban az ember saját erőfeszítésének a következménye, de különböző, a finomabb testekre ható gyógyszerekkel, így kiváltképp gyógynövényekkel elősegíthető. Ezek támogatják az ember belső átalakulását, lelkének megtisztítását, szellemi erejének megerősítését, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát.

A magyarországi gyógynövények évszázadokon keresztül híresek voltak gyógyító hatásaikról. Éppúgy balgaság lenne azonban ennek okát a talaj minőségében vagy a kedvező éghajlatban keresni, mint azt mondani, hogy maga az elért gyógyulás a növényben található hatóanyagnak köszönhető. Mert miként a gyógynövénynek sem a hatóanyaga gyógyít végső soron, hanem a mögötte, fölötte lévő erő, úgy a Kárpát-medencének is, fogalmazzunk úgy, szellemi klímája volt az, ami oly keresetté tette messze földön is az itt termett gyógyfüveket.

fitotherapy3

A gyógynövények ismeretében évezredek tudása összegződik. Régen úgy gondolták, hogy aki ismeri a füvek titkait, annak különleges hatalom van a kezében. A táltosokról például az a hír járta, hogy a növények tudását hét éves korukban sírra feküdve álmodják meg vagy a füvek emberi nyelven szólalnak meg nekik. Az, hogy a síri csendben meg lehet álmodni e titkos ismeretet, arról szól számunkra, hogy a gyógynövények tudásukat és erejüket hétköznapi világon túli szférákból hozzák. Ha csak úgy közelítjük ezt meg, hogy a növények kötik meg a fényt, máris érthetőbb, hogy ők közvetítik hozzánk annak nemcsak energiáját, hanem szellemi tartalmát is. Végső soron pedig a test természetes gyógyulási képességét támogatják azzal, hogy a szervezetünk működésében megnyilvánuló bölcsességet és életerőt összekapcsolják a szellemi világ erejével.

Az is fontos, hogy mikor szedjük és hogyan készítjük el a gyógynövényekből a gyógyszereinket. A hagyomány megőrizte azt a bölcsességet, hogy a növényekhez különleges lélekkel kell közeledni. Aki éber és szemfüles, annak bizonyos jeles napok éjjelén megszólalnak a füvek és mindegyik kinyilvánítja a maga hasznát. Régen Szent György napját illetve éjszakáját (április 23.) tartották a legalkalmasabb időnek a gyűjtésre, de a két hónappal később, Szent Ivánkor (június 24.), a nyári napforduló idején szedett fű is jó hatású.

fitotherapy

Gyógynövények szedésénél a Hold mozgását is tartsuk szem előtt. A virágot, a termést és általában a növény föld feletti részeit napsütésben, teljesen kinyílt állapotában, Teliholdkor vagy közvetlenül előtte, telő Holdnál, míg a gyökeret Újholdnál érdemes gyűjteni. Tiszta helyről, tiszta szándékkal, derűs hangulatban szedegessünk. A gyűjtést lehetőleg napsütéses időben, a növény száraz állapotában (eső és harmat felszáradása után) végezzük. Esőben ne szedjünk, mert kihígul a nektár, de esős idő után egy nappal már lehet. A hagyomány szerint a Hold nektárja a Naptól válik elixírré.

A gyógynövénygyűjtés szakértelmet és gondos, lelkiismeretes munkát kíván. Ismerni kell a gyógynövényeket, tisztában kell lenni azzal, hogy mely részét mikor és hogyan kell begyűjteni, hogyan kell szárítani, kezelni. A gyógynövényeknek nem minden része tartalmaz azonos minőségű és mennyiségű hatóanyagokat. Egyeseknek a virágát, a levelét, a gyökerét vagy a termését, másoknak pedig esetleg két-háromféle részét is érdemes gyűjteni.

fitoterapia-01

Szigorúan követendő szabályok: nem szabad a virágokhoz leveleknek vagy a levelekhez virágoknak keveredni; a szárastól gyűjthető részek ne legyenek gyökerestől kiszedettek, a gyökereken sem hagyhatók meg a föld feletti részek, szárak, levelek maradványai. A virágokat általában kinyílottan kell gyűjteni, de itt is akadnak kivételek. Kocsányostól gyűjthető a bodza virágzata, de az akác virágait a fürtökről le kell fosztani. Minél rövidebb kocsányrésszel gyűjtendő az orvosi székfű (kamilla) virágzata. A galagonya virágait kivételesen a cserje lombleveleivel együtt kell gyűjteni.

A terméseket általában éretten, kocsányrészek nélkül kell leszedni. Termést és magot a déli hőségtől eltekintve, a teljes érés idején, egész nap lehet gyűjteni. A virágos, leveles hajtásokat (füveket) általában akkor kell gyűjteni, amikor virágaik üdén nyílnak. De a fészkesvirágzatú füveket (például: aranyvessző, aggófű, fehér üröm) a virágok teljes kinyílása előtt be kell gyűjteni, mert ezek a száradás alatt még továbbfejlődnek. Gyűjtésnél a szárakat ott kell letörni vagy levágni, ahol még vékonyak és levelesek. A félcserjéknek (például kakukkfű) csakis az az évi, lágy szárú hajtásait kell gyűjteni az alsóbb, elfásodott, levéltelen szárrészek nélkül.

fitoterapia

A leveleket virágzás előtt vagy alatt, délelőtt érdemes gyűjteni, ha a harmat már felszáradt, s akkor, amikor már fejlettek, épek és egészségesek. A hosszú nyelű levélfajtákat (például: acsalapu, martilapu, szamóca, tüdőfű) rövid, legfeljebb két-három centiméteres nyélrésszel kell lecsipegetni. A gyökerek és a gyökértörzsek általában ősztől tavaszig (októbertől áprilisig) gyűjthetők, csak ekkor adnak használható drogot, hiszen az életerő az évnek ebben a felében lefelé, a gyökerekbe áramlik. Természetesen ezt befolyásolja, hogy mikor válik fagyottá, vagy hóval belepetté a föld.

Gyógynövénygyűjtésnél ügyeljünk arra, hogy csak egészséges, tiszta, féregmentes növényeket gyűjtsünk. Használjunk vesszőkosarat, papírdobozt, zacskót vagy hálót, de nem szabad műanyagot használni, mert a növény befülled és a szárítás közben megfeketedik. Ne gyűjtsünk műtrágyázott szántóföldön, legelőn, szennyezett vizek partján, nagyforgalmú autópályák vagy utak, ipartelepek, illetve vasúti töltések környékén. Tiszta papírra kiterítve, szellős, naptól védett helyen száríthatjuk meg a növényeinket, majd a teljes kiszáradás után, légmentesen, fénytől és nedvességtől védve tárolhatjuk, például befőttesüvegben.

fitoterapia2

A bogyókat, gyökereket, kérget forráspont alatt főzzük 10-15 percig, a levelet, virágot forrázzuk. Akár a már elkészült főzet is alkalmas a forrázásra, így kombinálhatjuk a főzendő és a forrázandó növényi részeket egy készítményen belül. A régi gyógyítók szerint a hét vagy kilencféle fűből készített szer a hatásos, tudták, hogy a több hasonló hatású gyógynövény keveréke meghatványozza a hatást. Általában egy liter vízhez összességében egy evőkanálnyi keverékkel számolhatunk.

Az egyes gyógynövényeket és hatásukat megismerhetjük a számos különböző gyógynövényismertető könyvből, azok a legjobbak, amelyek a hagyományos és a mai modern orvoslás szerint megállapított kórképekhez illesztve is képesek hatékony terápiás információt szolgáltatni.

A farmosi békamentés, avagy hogy lett Pepe a fehér felsőbbrendűség egyik szimbóluma, a káoszhozó avatár?

békamentés

Farmos község határában terül el a Farmosi Nagy-nádas, melyet évről évre kétéltűek tízezrei keresnek fel szaporodási célzattal. A nádasba a közelben lévő gyepekről vonulnak az állatok, ahol évközben élnek, illetve a telet földbe ásva hibernáltan töltik. Vonulási útjukat a 311-es út illetve a vasúti vágányok keresztezik. Segítség nélkül kétéltűek tömegei esnének áldozatul a forgalomnak.  A vonuló kétéltűek 95%-a barna ásóbéka. Megmentésük érdekében minden évben felállítják az ideiglenes terelőkerítést, mely megakadályozza a békákat abban, hogy feljussanak az útra. A kerítés tövébe vödröket ásnak le, melyekbe az éjszakai vonulás során belepottyannak az állatok, megmentőik pedig reggel összegyűjtjük a „csapdába” esett kétéltűeket és együtt viszik át őket a mocsárhoz.

bekamentes-farmoson

A magyar néphagyományban megőrződtek azon elemek, amelyek a békák védelmével kapcsolatosak. A Hagyománytár című könyv szócikke szerint: a béka a bagolyhoz hasonlóan felemás tartalmakat hordozó jelkép, ott is, itt is alakváltozatai, fajtái hoznak ellentétes jelentést, ott a fülesbagoly és a kuvik, itt leginkább, ha nem is tisztán elhatárolhatóan, de alapvetően a zöldbéka és a varangyosbéka az ellentétes erők, jó, rossz, szellemi világ és alvilág megjelenítői, megtestesítői. Az ambivalencia talán abból adódik, hogy a békának, mint szimbólumnak valószínűsíthető egy archaikusabb és egy későbbi „rétege”, jelentésszintje. Az ősibbről tudhatunk kevesebbet, erről maradtak fenn szerényebb nyomok, utalások egy-két mondában, ez jön elő a mesék ősi rétegeiből.

béka

A csallóközi néphit szerint a vízi lelkek, azaz szellemek, tündérek – akik valaha a földön éltek palotáikban, de az emberek romlottsága miatt süllyedtek váraik a víz alá, azaz ezek a szubtilis erők túlvilágivá váltak – néha béka képében jelennek meg a földön. Egy monda arról szól, hogy egyszer két leány szénát gyűjtött a Duna-parton, amikor ebédeltek, egy terhes béka ment hozzájuk, az egyik undorodott tőle, a másik megszánta és enni adott neki. Később egy szegény ember jött hozzá, meghívta komaasszonynak, azaz keresztanyának, a férfi levitte a Duna mélyére egy szép palotába, ahol csodás világ volt, ott feküdt gyermekágyban egy nő, akivel megülték a születési tort s a lány a mélységből rengeteg kinccsel tért vissza. Egy másik mondában a vándorló hős bolygótüzet látott maga előtt, ami egy kőhöz vezette, ott fájdalmas hangot hallott, a követ félretolva tüzes békát lelt, ami megszabadulva az átoktól, kárhozattól szép nővé vált.

béka

Nem véletlen tehát, hogy egyes helyeken nem engedték agyonütni a békát. Bács megyében ha terhes asszony békát csap agyon, tizennéggyel több lesz a vétke. Az ősibb képlet tehát az lehetett, ahol a békában elátkozott, szerencsétlen lelket láttak, ami szimbolikusan a tudat mélyére került értékekről szól, arról a felszabadítható bölcsességről, létünkről szóló igaz tudásról és erőről, amit nem tudatos részünk tudatossá tételével nyerünk megismert lehetőségeink megvalósításához. Ezt és a szentséget mindenben felismerő bölcsességet jelképezi a béka fejében (hasonlóan megint csak a kígyóéhoz) található békakő, ami nagyon értékesnek tartott védőszer, aranyba is foglalták, mint egy kassai polgár végrendeletéből kiderül: három aranygyűrű közül „egikbe vagion egy békakw”.

A Szeged vidéki néphit szerint a békát nem szabad bántani, mert a föld mérgét szívja el… Ha a szőlőtőkék alatt sok békát láttak, akkor jó szőlőtermés volt várható – ez az egyetlen egyértelműen pozitív jele a felbukkanásának.

Heket

Nem csak a magyar hagyományban jelent meg a béka pozitív jelképként. Béka volt Hápi Nílus-isten állati kísérője. A korai időkből előkerült békaszobrok valószínűleg őt, Heket istennőt ábrázolják, olykor nem csak békaként, hanem békafejű nőként. Amulettjein az előbbi, templomokban az utóbbi ábrázolás volt szokásban. A Nílus áradása a megújuló életet jelentette, ez idővel egybekapcsolódott a békák megjelenésével is. Az ókori egyiptomiak megfigyelhették, ahogy ez a kétéltű az év egy bizonyos időszakában, az áradás visszavonulását követően, tömegesen jön elő a Nílusból, látszólag újjászületik, valószínűleg ezért kapcsolták össze a termékenységgel és az új élet eljövetelével.

Heket

Heket a magzat méhbeli fejlődéséért volt felelős, segédkezett a szülésnél is. Ahogy Hórusz születését egyre inkább összefüggésbe hozták Ozirisz feltámadásával, Heket is egyre inkább a feltámadással kapcsolatos istennő lett. Az Újbirodalom idején a béka hieroglifát használták a halottak neve mögött szereplő „újra élő” kifejezés írására. Innen ered, hogy amulettjein megjelent az “Én vagyok a feltámadás” felirat, ami miatt később a korai keresztények is használták.

Kákosy László egyiptológus szerint: “Heket egyiptomi béka-istennő, a szülő nők egyik patrónája keresztény agyaglámpásokon, az ún. béka-mécseseken él tovább. E típusból igen sok maradt fenn, egyes darabokon a János evangélium szavai (11:25) olvashatók: „Én vagyok a feltámadás” („Ego eimi anaszteszisz”).  A békához tehát pogány és keresztény időkben egyaránt az új élet szimbolikája kapcsolódott.”  A kopt békaformájú, kereszttel, Isten bárányával, olykor félholddal díszített feltámadás-mécsesek arra utalnak tehát, hogy a béka a korai kereszténységben továbbélt mint az újjászületés jelképe.

béka-mécses

Fekete alapon három aranybékát tulajdonítottak Pharamund királynak, a Merovingok ősének. A legenda szerint Pharamund Clovis dédapja volt és egy folyóisten leszármazottjának tartották. A Clovis által alapított Meroving dinasztia misztikus értelmet tulajdonított a békának. Innen eredhetnek azok az ősi mesék is, melyekben a királyfi békává változik, majd újra herceg lesz… A béka még a 16. században is előfordul feltámadási jelképként, noha IX. Gergely pápa már 1233-ban fellépett a “békázó” eretnekek ellen…

békaherceg

Az indiai altaji és kínai hiedelmek szerint a világot egy nagy béka hordozza a hátán és ő az anyag szimbóluma. A kínaiak holdistennek tekintették, lábai a Hold fázisainak alakulását jelképezték, az esőt, a nedvességet, a gazdagságot és a pénzszerzést kötötték hozzá. Ünnepét, amely egyben a házasulandók ünnepe is volt, szeptemberben vagy októberben, holdtöltekor tartották. Az egyik legfontosabb és legnépszerűbb Feng Shui szimbólum is a béka. A kínaiak nyelvén a háromlábú szerencsehozó békát Chan Chu-nak hívják és azt tartják róla, hogy bár külseje zord, de ez a kis béka mégis szeretetre méltó és olyannyira pozitív energiákat hordoz, hogy egészséget és vagyont hoz a házba. A gazdagságot segíti, ajánlott jóban lenni vele, ezért jó, ha a béka mindig egy pénzérmét tart a szájában.

Feng Shui béka

Végezetül egy érdekes sikertörténet. Pepe, a mémvilágban régóta ismert, karakteres arcú béka ártalmatlan képregény-mellékszereplőből vált tíz év alatt az amerikai elnökválasztási harc egyik legkülönösebb tényezőjévé, hiszen a béka idővel a fiatalos és cool új amerikai szélsőjobboldal, az alt-right kabalafigurájaként lett közismert. A békát Donald Trumppal is egyre többet hozták összefüggésbe támogatói, az azóta megválasztott elnök pedig nem szégyellte a kapcsolatot, sőt Twitterére többször is kirakott Pepés rajongói képeket.

Trump béka

Pepével az új jobboldal könnyen megjegyezhető szimbólumot kapott, amit a mémvilág elvárásainak megfelelően abszurd viccnek is éppúgy lehetett tartani, akárcsak a hozzá társított  ironikus vagy komolyan gondolt szélsőséges üzeneteket. Ezt a folyamatot végül az tetőzte be, amikor a legnagyobb amerikai antirasszista szervezet, az ADL (Anti-Defamation League) felvette Pepét gyűlöletjelképeket gyűjtő adatbázisába.

Pepe

Újabban több jel mutat arra, hogy Pepével Heketet hackelték meg, kitalálva egy Kek (olykor Kukot vagy Kekut) nevű ősi egyiptomi istenséget és létrehozva a fiktív kultuszát. Amerikában sokan már egykor valóban létezőnek tekintik Kek egyházát, amelynek középpontjában egy androgün isten áll, Egyiptom nyolc ősi istensége közül az, aki a sötétség istene.  Az ismeretlent és a káoszt képviseli, akit gyakran festenek le békaként vagy békafejű emberként.

Eme szürreális álvallásos mitológia szerint Pepe béka a káosz békafejű egyiptomi istenének megtestesülése, modern avatárja, aki arra használja az ősi egyiptomi varázslást, hogy befolyásolja a világot, teljesítsen olyan kívánságokat, amelyek ismétlődő számmal érnek véget. Újjászületve most a fehér faj élcsapatát ruházta fel a „meme magic” hatalmával, hogy felforgassa a világot. A mém-mágia lényege, hogy egy jól eltalált, vagy eltérített mémmel hátszél nélkül, az internet legkoszosabb bugyraiból is meg lehet hackelni a nyilvánosságot.

Kek

Amerikában most tehát sokan azt gondolják, hogy megmentik a világot, mások szerint a káosz erői szabadultak el. Itt Magyarországon elég a farmosi békák megmentésére összpontosítani.

 

Az első hangulatjel: a smiley helyett a krokodil szíve

smiley3

A napokban röppent fel a hír, hogy a „legrégebbi hangulatjel” címet immár nem egy angol költő, Robert Herrick 1648-as keltezésű, „A szerencséhez” című versének kéziratában talált jelének ítélnék, hanem szlovák kutatók felfedezése alapján egy tizenhárom évvel korábbi smileynak. A hajdan a Magyar Királyság területén fekvő, ma Szlovákiához tartozó Trencsén archívumának kutatói – ha igaz – megtalálták a világ talán valóban legrégebbi hangulatjelét. A jelet a város akkori jegyzője, Jan Ladislaides rajzolta le, még 1635-ben, közvetlenül az aláírása után.

A kis körbe tett két pont és vonalka ma egyértelműen a smiley, azaz a mosolygós arc szimbóluma. Igaz, hogy a dokumentumban nem teljesen egyértelmű, hogy mosolyog a száj, a dokumentumból mégis az derül ki, hogy a jegyző elégedett volt az eléje tett számlákkal, ezért a kutatók az elégedettség szimbólumát látják benne.

smiley1

A kutatók azonban megfeledkeznek egy fontos tényről, azaz jelről. Ez pedig a szív. A szívet több ezer év óta használjuk ebben a formában, lényegében azonos tartalommal, mondanivalóval, üzenettel. A szív régóta az érzelmekhez, a szeretethez, szerelemhez kapcsolódó jelkép. A szerelem a „szívből jön” – de honnan származik a jel, amit egészen másképp ábrázolunk, mint ahogy az emberi szív a valóságban kinéz?

szív2

A szív ma is ismert formája egyiptomi eredetű, az ottani orvosok, vagy helyesebben kórboncnokok tevékenysége nyomán találták esztétikusabbnak, kifejezőbbnek a szimmetrikus, azaz harmonikusabb krokodilszívet, mint az aszimmetrikus emberi szívet. Azóta telhettek az évszázadok, stilizált ábrázolási formája világszerte közismert jele maradt az érzelmeknek, s közülük is annak, amelyet a legmélyebbnek, legtalányosabbnak is tarthatunk: a szerelemnek.

szív (2)

Bár a hangulatjelek a modern kor teremtményei, s elsősorban a digitális világhoz köthetők, megalkotásukban mégis évezredes hagyományokra támaszkodtak. Az első digitális emojikat 1999-ben kreálták japán mérnökök az NTT Docomo szolgáltató megbízásából.

emoji5

Mindössze tizenkét színt használtak hozzájuk, egy kis grafika csupán tizenkétszer tizenkét pixeles volt. Ugyanakkor ott vannak közöttük a mai kedvelt jelek előfutárai, a smiley, a győzelem jele, sőt még a koktélos pohár is megtalálható, igaz, nagyfokúan stilizálva.

emoji4

A New York-i MoMA (Museum of Modern Art) kurátorai ezeket az első hangulatjeleket egyfajta műalkotásnak tekintik, ezért egy kiállításon be is mutatnak 176-ot ezekből.

emoji3

Manapság olyan fontos szerepre tettek szert, hogy mintegy hatmilliárd ilyesfajta jelet küldözgetnek egymásnak az emberek nap mint nap az Unicode által támogatott több mint 2000 szabvány emojiból. A hangulatjelek egyfajta kódhalmazt jelentenek a digitális írásbeliségben, amit nagyon könnyű dekódolni. Időt lehet spórolni az alkalmazásukkal, hiszen egy gombnyomással egész szavakat, sőt mondatokat lehet velük helyettesíteni. Teret biztosítanak a kreativitásra is, no nem úgy, hogy többet teszünk egymás mellé, fokozva a kifejezni kívánt érzelmet, hanem látványosan és kifejezőn válogatva közülük megfelelő sorrendbe lehet állítani őket – így akár még történeteket is el lehet mondani velük. Folyamatosan gazdagodik a vizuális retorika jel- és kifejezőkészlete, csupán szívből is számos közül választhatunk, attól függően, hogy a szerelem vagy a benne dúló egyéb érzelmek közül mit szeretnénk kifejezni.

szívek (2)

Gyertyaszentelő – a farkastól a mormotáig

medve

Ma tartós volt a köd, felhős az ég, esélye sem volt annak, hogy a barlangjukból előjövő medvék meglássák az árnyékukat. Mindez egy egyszerű kód alapján azt jelenti, hogy idén korán jön a tavasz.  A népi időjóslás szerint ugyanis február másodikán bújik elő a medve a barlangjából, s attól függően, hogy ezen a napon borult vagy napos az időjárás, azaz látja-e az árnyékát vagy sem, következtetéseket lehet levonni a tél hosszát illetően. Fordított időjósló nap a mai: az a jó, ha nem napos az idő – akkor köszönt be korábban a tavasz.

Maga az ünnep eredete az ókorig nyúlik vissza, amikor több nép is ezen időpontban, ami félúton van a tél első és a tavasz első napja között, tartja a tavasz eljövetelének várakozásteli ünneplését. A keltáknál e nap egyike lett a négy, évszakokon átnyúló ünnepnek, Imbolc éppen félidőben van a kelta újév, a Samhain és a nyár kezdetét jelző Beltane között.

Az ókori Rómában a Lupercalia nevű pásztorünnep esett februárra és ez a birodalom szétesése után is megmaradt. A Lupercalián, ahogy a neve is utal rá, a rómaiak totemisztikus farkasősét (Lupa) ünnepelték. Jelentős szerepet kapott az ünnepen a megtisztulás is, ekkor még a természet rituális megtisztulását értették alatta. A hónap neve is innen ered: Februus a megtisztulás istene a római mitológiában Az ünnepet végül I. Gelasius pápa nyomta el az V. század végén, ám ekkorra már a keresztények átvettek megtisztulási szertartásokat a pogányoktól.

lupercalia

A Lupercalia egyébként február 14-én volt, akárcsak a korai keresztény megtisztulási ünnepek, de amikor I. Gyula pápa a 4. század közepén kihirdette, hogy Jézus nem január 6-án, hanem december 25-én született, a negyvennapos intervallum miatt február 2-re csúszott a Lupercalia keresztény változata. Az ünnep azért került Jézus születése utáni, előbb tehát Vízkereszt, majd a Karácsony utáni negyvenedik napra, mert a zsidó hagyomány szerint a szülő nő negyven nap alatt tisztult meg. Urunk bemutatása (Praesentatio Domini) ünnepének is nevezik, mert Mária ekkor a mózesi törvényben előírt módon bemutatta a jeruzsálemi templomban a tisztulási áldozatot, s gyermekét fölajánlotta Istennek. A Találkozás (Hüpapante) ünnepe is, mert a templomban az idős Anna és Simon hódolt Jézus előtt, kijelentve, hogy ő a „fény”.

A megtisztulást célzó jelleget egyébként a VI. században intézményesítette I. Jusztinianosz bizánci császár, aki egy Konstantinápolyban dúló járvány idején elrendelte, hogy február 2-án Szűz Mária tisztulásának emlékére ünnepet kell tartani. Mária megtisztulásának ünnepéhez (purificatio Beatae Mariae Virginis) a VII. században kapcsolódott a körmenet, a XI. század környékén pedig a gyertyák megszentelésének szokása – a katolikus naptárban február 2. azóta is Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.

urunkbemutatasa

Gyertyaszentelő Boldogasszony tehát egy katolikus ünnep február 2-án, amikor a közösség Jézus bemutatását ünnepli. A katolikus templomok körül sok helyen ilyenkor körmenetet tartanak és közben zsoltárokat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyertyaszentelésre is. A hagyományos néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat. Ugyanakkor a gyertyában nehéz nem észrevenni a pogány eredetet: a kelták és más népek fénnyel köszöntötték a tavaszt és mint sok más ünnepükön, tüzet gyújtottak, hogy a fény védelmet nyújtson gonosz szellemektől.

Szintén a pogányok ötlete volt, hogy a vadállatokat összekössék a tavaszvárással. A Lupercalián a Romulust és Remust szoptató farkasőst is ünnepelték, a galloknál és a germánoknál a medve, illetve egyes területeken a borz és a pacsirta került képbe. Hogy pontosan mikor lett időjós az állatokból, azt nem tudni. Míg a magyarok a medvének hisznek, a németek a sündisznót részesítették előnyben, minden esetben olyan állatot, amelyik téli álmot alszik és az előbújásuk jelképezi a küszöbön álló tavaszt.

Észak-Amerikában a sündisznóból mormota lett, Pennsylvania első telepesei ugyanis németek voltak, akik az Újvilágba magukkal vitték a szokást, csak éppen sündisznót nem találtak hozzá, ezért az ott élő erdei mormotát (Marmota monax) tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává. A mormotanapot azóta Amerika- és Kanada-szerte ünneplik, 1841-es a legkorábbi említése.

Amerikában komoly kultusza van egyes városok mormotáinak. Saját mormotája van többek között az észak-karolinai Charlotte-nak (Charlotte Királynő), Atlantának (Beauregard Lee Tábornok), a wisconsini Sun Prairie-nek (Jimmy, A Mormota) és New Yorknak (Staten Island Chuck). Patinája miatt kétségtelenül a punxsutawney-i ceremóniára és az ottani Phil nevű mormotára irányul a legtöbb figyelem.

mormota3

Sokak kedvence a többrétű spirituális szimbolikát magába sűrítő Idétlen időkig című film, amely Punxsutawneyban játszódik. A Bill Murray főszereplésével 1993-ban készült film eredeti címe, a Mormotanap is Philre utal, aki nemzedékről nemzedékre örökített tehetséggel rendelkezik. Családjának őse ugyanis az az első időjós, akit 130 éve fogtak szolgálatba az emberek, azóta a képesség továbbörökítését célzó tenyésztésért a Punxsutawney Mormota Klub felel.

Minden év február 2-án tehát egy hangos és mókás ünnepségen a Punxsutawney Philnek nevezett mormotát a szmokingot és cilindert viselő gazdái előhúzzák, no nem a cilinderből, hanem az odújából. Phil ekkor belesuttogja jóslatát gazdája fülébe, aki bejelenti azt az izgatottan várakozó tömegnek. Természetesen Phil gazdái titokban előre eldöntik a jóslatot. Mi pedig azt dönthetjük el, hogy miképpen élvezzük a most már végképp bizonyosan egyre rövidülő telet.

mormota2

Titkos hagyomány az is, ami bele van kódolva az ünnepeink rendjébe, hogy a Nap és a Hold fénnyel összefüggő, ciklikusan ismétlődő teremtő “játékának” részeként régen figyelembe vették a Vízöntő újholdat. A keleti hagyományok őrizték meg legtisztábban ezek időszak évkezdő jellegét (lásd kínai holdújévkezdet): ilyenkor a legkevesebb fény a világban, innen indul a növekedési ciklus az Oroszlán jegy teliholdjáig. Idén pedig valóban egészen közel esett az újhold február másodikához.

 

Lucaszék, lucakalendárium, lucapogácsa és lucabúza – praktikák a sötét erők ellen és a jövő megtudakolására

lucabuza

Valamivel több, mint négyszáz évvel ezelőtt, a ma is használatos naptárunk életbeléptét megelőzően ez a gonoszjárónak tartott nap volt az esztendő legrövidebb napja, a téli napforduló napja. Ekkor voltak a leghosszabbak az éjszakák, vagyis a sötétség uralma teljessé vált, ugyanakkor e napon bukkant elő alvilágjárása után a Tejút-Világfa hasadékából a megújult s így újjászületett Nap is. Ez a nap tehát kettős természetű, akárcsak Luca alakja a néphagyományban.

Luca neve azt jelenti: fényesség, tehát aki meghozza az eddig uralkodó sötétségbe a fény, a világosság, a nappalok várva várt növekedését, másrészt van egy boszorkányszerű, rontó formája is, a leprafehér lucaasszony. Egykor nem is igen adták újszülöttnek ezt a nevet, mert attól tartottak, hogy hamar meghalna, „elvinné a luca a lelkét”. Korán reggel, de akár estig beállóan Luca napján is kiseprűzték a házból a látogatóba érkező fehérszemélyt, mert „lucaszerű lehet a lelke” és a beállító nők egyébként sem jeleznek jót a jövő esztendei termés felől. Jobban örültek a kotyolóknak, azoknak a fiúgyermekeknek, akik házról-házra járva szavalták „vaskos” termékenységserkentő varázsmondókájukat.

A téli varázsló szokások tehát leginkább Luca napjára sűrűsödtek. A mágikus hagyomány e napi hiedelmei is bajelhárításra, termékenységvarázslásra vagy időjárásra vonatkoztak, ilyen, hogy csak a legfontosabbakat említsük, a lucakalendárium, a lucaszék és a lucabúza kezdetvarázsló cselekményei.

A lucakalendárium az időjárás figyeléséből áll össze: a Lucától Karácsonyig tartó tizenkét napos időszak minden egyes napjának természete, enyhesége vagy éppen borússága, szárazsága vagy csapadékossága a következő esztendő egy-egy hónapjának felel meg. Az időjósló hagymakalendárium elkészítése már bonyolultabb, a lucaszékével vetekszik. Tizenkét hagymahéj szükséges hozzá, tizenkétrétű vöröshagymának is csak a harmadik rétege az, ami jó. A héjakat szép sorjában ki kell rakni az ablakközbe, sót hinteni beléjük, majd balról jobbra haladva lehet olvasni a hónapokat: amelyikben átnedvesedett a só, ott hó vagy eső várható. Helyenként régen megjegyezték, hogy Luca napja a hét melyik napjára esik és azon a napon egy egész éven át a gazdasszony az apróbb lábasjószág megmaradását és szaporaságát kérve fordult az éghez.

lucaszék

A három lábú, kerek ülőkéjű lucaszék hagyományosan tizenháromféle fából készül, vas nélkül. Lassan kell bíbelődni vele, Luca napján kell elkezdeni az összeeszkábálását és a lucatizenketted végeztével, éppen Karácsonyra kell befejezni. A keresztúton vagy az e napi ünnepségen kört kell köré húzni és így ráállva – azaz tulajdonképpen felülemelkedve a szokványos létezés szintjén rápillantást nyerni a valóságra – meg lehet látni az emberek közt a rontó szándékú boszorkányok más módon láthatatlan disznófejét vagy szarvait. De meg lehet pillantani régi, lyukas fakanálon, koporsódeszkán keresztülnézve is gonoszt, ám abban a pillanatban sarkon kell fordulni és mákot szórva – hogy a kíváncsiskodót utol ne érjék, mert a boszorkányoknak minden mákszemet fel kell szedniük – hazarohanni. “Mákja van”, ha megmenekül, mert ha utolérik, akkor biz’ megrontják, tán még el is veszejtik…

A jövőtudakoláshoz szükséges lucapogácsa úgy készült, hogy sütés előtt mindenki kiválasztott egy-egy pogácsát, libatollat dugtak bele és akié perzselten bukkant elő a kemencéből, az halálra számíthatott. Lehetett lucacédulákat is rájuk tenni és amelyik épen maradt, az azon szereplő férfinév jelezte, hogy ki lesz a leány jövendőbelije. Naponta is lehetett egyet-egyet ezekből tűzbe vetni és a Karácsonyra maradó egyetlenen szerepelt a majdani kérő neve.

Ősi természetvarázslásból ered, hogy e napon lucabúzát sarjaztatnak. Lapos tányérban búzaszemeket csíráztatnak meleg helyen, amit szájukba vett vízzel táplálnak és ezt is mondogatják mellé: “Néköm kinyerem, jószágomnak legelője, ződ mezeje.” Ha hosszúra nő Karácsonyestére a szára, mikor is égő gyertya mellé a vacsoraasztalra teszik, az jó, “szalmás” termést jelez a jövő esztendei aratásra és jó egészséget mind a családnak, mind a jószágnak. De rontás ellen is foganatosnak tartották, lehetett beteg állattal is etetni.

fokhagymakoszoru

S akinek mindez nem lenne elég, figyeljenek a további varázscselekményekre: este, lefekvés előtt el kell tenni a söprűt, a boszorkányok lovát, fokhagymát kell nyelni rontás ellen és érdemes fokhagymát tenni a párna alá. Külön érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy igencsak alkalmas időpont ezen éjszaka az álmok figyelésére…

 

Nyitott szellemű és edzett idegzetűeknek – a csokimikulásról

csokimikufallosz

A hatvanas évek óta a december 6-ai ajándékozás Magyarországon elképzelhetetlen csokimikulás nélkül. A pszichoanalízis elmélete szerint a kereskedelmi kínálaton túl az is hozzájárul az elképesztő méretű fogyasztásukhoz, hogy nem zárható ki a tudattalan kapcsolat a figura és a mágikus indíttatású termékenységi kultuszok között.

A csokimikulásnál a szín és a forma: a vörös és a hosszúkás–hengeres alakzat jelenti a kapcsolatot – vagyis az, hogy erősen a falloszra, a férfi nemiszervre emlékeztet. Nyilvánvaló, hogy ettől még a csokimikulást nem kell eldobnunk és bűntudattal emlékeznünk arra, hányszor adtuk gyerekeknek, hiszen így működik a tudattalan: látványba, jelekbe kódolt módon üzen legtöbbször felismerhetetlenül. Tagadhatatlan, hogy van egy rétegünk, amely felfogja ezeket, ezért is ajándékozzuk előszeretettel, de legalábbis teremtettünk már-már kultuszt belőle.

mikul

A néphagyomány és a tömegkultúra egyszerű kódokkal dolgozik: a csokibábu sikerében tehát szerepet kaphat az ember archetipikus gondolkodása, ami a májusfát, a guzsalyt, a kemencébe tolt sütőlapátot vagy a farsangi tuskót is képes fallikus szimbólummá tenni.

 

Április elsejéhez – A tréfacsináló archetípusa

Bolond

Szinte minden kultúrában létezik egy olyan figura, aki számára a határokon és határokkal játszás mindennapivá vált, sőt ez lett lénye lényege. Ez a figura, a tréfacsináló, akit a jungiánus szakirodalomban még tricksternek, azaz „trükkösnek” is neveznek, bár egyetemes archetípus, amelynek kultúránként ismétlődnek a vonásai, ugyanakkor jelentős különbségeket is felmutat a különböző hagyományokban.

A tréfacsináló a mítoszokban rendszerint isten vagy félisten, mágikus erejű szellem, olykor emberszerű állatalak. Jellegzetessége, hogy ő a trükk- vagy viccmester, egyben csaló, az örök fortélyos „szerző”, ravasz szélhámos és bohóc, máskor szent bolond. Nevei még: kópéisten, csínytevő.

Legtöbbször férfifigura, de olykor androgün vonásokkal jelenik meg, magába ötvöz az ellenkező nemre jellemző tulajdonságokat is. Előfordul, hogy nemváltók, mint az indián héjókák, vagy például a germán mitológiából ismert Loki, aki egyszer még várandós is lett.

Loki

A tréfacsináló nemcsak ambivalens figura, hanem maga a megtestesült ambivalencia: a világ második teremtője (demiurgosz) az egyik oldalon, dühödt romboló a másikon. A mítoszokban kitapintható egy olyan tendencia, hogy elválasszák a kultúrhős komoly tetteit csalafinta trükkjeitől, ezért a kópé-isten alakja elválhat a kultúrhőstől. A trickster tehát megjelenhet mint a kultúrhős negatív oldala, vagy negatív párja, lehet olykor ikerfivére is.

Prométheusz Epimétheusz testvére volt. Amikor Zeusz megbízta őket az élőlények megteremtésével, Epimétheusz a jó tulajdonságokat mind szétosztogatta az állatok között. Prométheusz műve az emberek voltak, akik számára kompenzációként ellopta a tüzet az Olümposzról, ezzel azonban kivívta az istenek haragját. Ha párban vannak, mint Ódin és Loki, a negatív a pozitív kultúrhős egyszerre démoni és komikus vonásokkal felruházott párja.

A tréfacsináló rendszerint kétbalkezes módon utánozza a pozitív kultúrhőst, komikus dublőre a kozmogóniában, aki megteremti a „rossz” dolgokat. Még a keresztény mitológia hatására született népmesékben, eredetmagyarázó mondákban is megjelenik Jézus és Szent Péter kettőseként, ilyenkor utóbbi a botcsinálta teremtő, akinek az emberek a rossz dolgokat – például a legyek keletkezését – köszönhetik.

Amikor az archaikus-szinkretikus jellegű kultúrhősnek nincs párja, gyakran írnak rovására különféle csínyeket, cselhez folyamodik komoly tetteiben is a siker elérése érdekében. Csínyei közül nem egy a saját tetteinek parodikus visszája.

A tréfacsináló néha orruknál fogva vezeti az isteneket, mint például Hermész a bátyját, Apollónt. Hermész, Zeusz fia hajnalban születik egy barlangban. Hermész igazi kópé: mire Héliosz isten szekere felér az ég tetejére, máris feltalálónak mondhatja magát, egy teknősbéka páncéljából ugyanis ügyesen lantot fabrikál, este pedig első hőstetteként ellopja Apollón ötven tehenét. Hogy bátyját megtévessze, hátrafelé hajtja őket, így fordított nyomokat hagynak maguk után. Tüzet is ő gyújt először és két marha húsát nyomban megsüti az isteneknek és így magának is szóló áldozatképpen. A barlangba visszatérve befekszik bölcsőjébe és úgy kezd el játszani, akár egy kisgyerek. Édesanyját, Maiát azonban nem tudja megtéveszteni és Apollón is rátalál a tolvajra. Hermész a lopás vádjával szemben ártatlanságát bizonygatja és úgy védekezik, hogy ő újszülött még, akinek alvás, anyatej és pólya való. Zenéjével végül sikerül megbékítenie Apollónt és cserébe a tehenekért még a lantot is neki ajándékozza.

Hermész

A trickster gondolkodása sokszor infantilis, kegyetlen, cinikus, érzéketlen. Viselkedését nem egyszer telhetetlen fizikai vágyai határozzák meg, többnyire falánk vagy kéjsóvár. Ambivalenciája abban is megjelenik, hogy egyszerre jellemzi a kielégíthetetlen, telhetetlen szexuális vágy és ennek jelképe, az óriási phallosz – Hermészt ábrázolták falloszként is -, valamint olykor a tehetetlen impotencia. Zeusz is néha trükkökhöz folyamodik, hogy hódíthasson és vágyainak élhessen a megkívánt hölggyel. Bika képében rabolja el Europét, Lédát hattyú képében közelíti meg.

A tréfacsináló céljai jóformán kizárólagosan elsődleges szükségletei kielégítésére korlátozódnak, csínyjei sokszor mértéktelen étvágyának csillapítását vagy erotikus hajlamának kielégítését szolgálják. Ennek érdekében kész a csalásra, megszegi a legszigorúbb tabukat is, fittyet hány a szokásjognak és a közösségi erkölcsnek. Lehet a trickster jó pajtás és viccmester, de egyben kíméletlen csaló, sőt kegyetlen gyilkos. Megtörténik, hogy a vérfertőzés vétkébe esik, visszaél a vendégszeretettel, fölfalja a család vagy nemzetségi közösség téli élelem tartalékait.

Tettei olykor a rítusok visszájára fordított paródiáját, kigúnyolását jelentik. Drukpa Künli, a híres 15-16. századi tibeti buddhista mester (Száraha, a nagy indiai mahászidha reinkarnációja, naldzsorpa, azaz vándoraszkéta, szó szerint aki „szerénységhez kötött”) az őrült módszereiről volt híres, amelyek révén mégis kiváltotta másokban a megvilágosodás élményét. Hozzá kell tenni, hogy többnyire nőkben… Nemhiába nevezik őt „az ötezer nő szentjének”.

Drukpa Kunley

Az is sokatmondó, hogy ma minden harmadik bhutáni házat az ő fütyijének a képe díszíti. No nem azért, mert hajdan meglátogatta az abban a házban élő nőket, bár akár képességeit ismerve nem lenne meglepő ekkora teljesítmény tőle, hanem mert egy eseményt ábrázolnak, idéznek fel ezzel. Történt egyszer, hogy egy kolostorból néhány szerzetes örömmel szaladt elé, látván a mester közeledtét és mint szokás volt, kadakot, fehér selyemsálat készültek a nyakába kötni. Drukpa Künli azonban nem hajtotta le a fejét, hanem helyette letolta a nadrágját és ágaskodó hímtagjára kötötte a felkínált, tiszteletet kifejező sálat. Az „isteni őrültnek” is nevezett tanító azzal vált híressé, hogy felhívta az emberek figyelmét berögzült elképzeléseikre. Felfedte az erkölcs és az illem hamis játszmáit, így bizonyos embereknek megmutatta saját tudatuk természetét, másokat pedig ráébresztett akár öntudatlanul hamis viselkedésükre. Élvezettel leplezte le a hamis tanítókat, akiket nem érdekeltek saját tanítványaik, hanem csak azok ajándékaira és a hírnévre pályáztak.

Noha a kópé-isten aszociálisan viselkedik és profanizálja a szentségeket, bizonyos hagyományokban olyan alakja a törzsnek, közösségnek, aki sajátos módon tart kapcsolatot a szentséggel. Ő a szent bohóc, aki nagy tiszteletnek örvendett. Olykor a falu bolondja, akit kinevettek, de tiszteletben tartottak.

A már említett héjókák az észak-amerikai sziú (lakota) indián törzseknél fordítva ülték meg a lovat, hátrafelé jártak, olykor női ruhát öltöttek, egyszóval mindent fordítva csináltak, hogy ezzel rámutassanak minden társadalmi konvenció fonákra fordíthatóságának lehetőségére.

Ilyen tricksternek tekinthető alakok a középkori Oroszországban a „jurogyivijek”, a „Krisztusban való bolondok”, akik Krisztus kedvéért a legnagyobb önátalakításként élték meg a társadalmi számkivetést, a megaláztatást, a kigúnyolást, a nevetségessé válást. Lemondtak minden emberi méltóságról, bármikor bármennyi szégyent és üldöztetést eltűrtek az igazi életszentségre vezető úton. A világról való lemondásukat nemcsak a gyermeki létet is jelző mezítelenségükkel és piszkosságukkal hirdették, hanem még látszólagos erkölcstelenségükkel is: a jurogyivijek az emberi társadalommal, annak normáival és erkölcseivel szemben a legelemibb kötelezettségeket is igyekeztek lerázni magukról. A megvetés egy idő után a jurogyivijek szinte szentként való tiszteletébe fordult át, úgy tekintettek rájuk, mint akik valamilyen prófétai adománnyal is bírnak, jövőbe látással, a csodatevés adományával, akik bármily bolondságot is tesznek, annak mindig van egy titkos, „bölcs értelme”. Íratlan joguk volt, hogy a cárt és a birodalom nagyjait kérdőre vonják. A 16. századi Moszkvában élt bolond Vaszilij Blazsennij nevét máig őrzi a „Szent Vaszilij katedrálisnak” elnevezett templom a Vörös téren a Kreml bejárata mellett.

Vaszilij Blazsennij

Idetartozó film a Szaladják István rendezte Madárszabadító, felhő, szél, amelynek hőse egy Jézus-arcú zarándok, aki a parasztok által csapda-kaltikába ejtett madarakat szabadítja fel és kommunikál velük, s aki felhőnek, szélnek hívatja magát.

Az utolsó cár kegyeltje, Raszputyin szintén hordoz magában trickster-vonásokat: ilyen a szentség és ösztönösség, hedonizmus ambivalenciája. Az orosz forradalom számos legendája megemlíti Raszputyin szexuális képességeit, ennek a “szent ördögnek”a hírhedt szexuális potenciáját is a természetfeletti képességekkel magyarázták. Érdekes, hogy ennek az amúgy szerzetesnek a családneve a raszputnyik szóból ered, aminek jelentése: züllött, csavargó, szoknyavadász. Érdemes megemlíteni  Raszputyinnal kapcsolatban, hogy a trickster többnyire diadalmaskodik áldozatai felett, igaz, előfordul az is, hogy mégis alulmarad.

Raszputyin

A mítoszok cselekményei, eseményei egy olyan mitikus korban (a teremtés kezdete után) játszódnak, amikor még nem alakult ki a szigorú világrend. Ez a trickstertörténeteket hasonlatossá teszi valamiféle biztonsági szelephez, legális levezetési módhoz, amelynek rendeltetése, hogy bizonyos értelemben „ellenméreg” legyen a törzsi-nemzetségi társadalomban kialakuló túlszabályozásra.

A komoly kultúrhősnek és démoni-kultikus vonásokkal felruházott negatív változatának szétválása vallási téren megfelel az etikai dualizmusnak, poétikai téren pedig a heroikus és komikus elemek differenciálódásának. A kópé-isten alakjában olyasfajta univerzális komikum testesül meg, amely kihat mind a lóvá tett áldozatokra, mind a magasztos rítusokra, mind magának a kópénak aszociális és zabolázhatatlan jellemére.

Ez az univerzális komédiázás rokonságban áll a karneváli hangulattal, amely megmutatkozott az öngúny és feslett féktelenség tombolásában az ausztráliai kultikus rítusokban, a római Szaturnáliákban, a középkori farsangi mulatságokban, a „bolondünnepekben”. S ahogy ennek megvoltak az évköri ünnepekben a megfelelő alkalmai, úgy emberi manifesztációi is. Az emberi természet konfliktusos oldalait is kifejezi a tréfacsináló alakja, mely lehetővé teszi, hogy ezek az ellentétes minőségek újra egyensúlyba jussanak.

saturnalia

A figura klasszikus antropológiai leírását Paul Radin adta meg Jung és Kerényi Károly utószavaival megjelent könyvében. Paul Radin A winnebago hősi mondakör címmel 1948-ban publikált művében a hősmítosz fejlődését vázolta fel, ebben a tréfacsináló mondakör az élet legkorábbi és legkevésbé fejlett szakaszának felel meg, melyben a hős még ösztönös, gátlástalan és gyakran gyermekded.

A görög Hermész Kerényi Károly mitológiakutató munkásságának állt egyik központjában. Kerényi a kópé-isten alakját igen ősinek tekintette, s az ún. „kései archaikummal” hozta kapcsolatba, amelynek stílusát durván mulattató momentumok jellemzik.

Jung a trickster alakjában „a kollektív tudat régmúltjába taszított én pillantását” ismeri fel, mint a differenciálatlan, az állatvilágtól még alig-alig elszakadt emberi tudatnak a visszfényét.

Jung tanítványa, Joseph Henderson is elemezte a figurát (Az ősi mítoszok és a modern ember című műben). Feltárta, hogy a kópé-istenek zoomorfok (állatszerűek, állati alakban megjelenők) is lehetnek, például az Észak-Amerika nyugati partvidékén élő indiánok mitológiájában a Coyote, a Prérifarkas.

kojot

A következő fontos mítoszfejlődési mozzanat a trickster eltűnéséhez és az ördög megjelenéséhez kapcsolódik. Ahhoz, hogy az ördög figurája megjelenhessen, a tricksternek el kellett tűnnie.

A tréfacsináló negatív lenyomata az ördög: a trickster összes káros tulajdonságának egybesűrítése, minden pajkossága, ambivalenciája nélkül. A figura kifejlődésének a lényege az ambivalencia elvesztése, a rossz tulajdonságok egy egyértelműen visszataszító, negatív lényben való összpontosítása.

Carl-Jung-Archetype-The-Trickster

A mítoszok után sokszor a népmesék hősei is, mint Hüvelyk Matyi, Borsszem Jankó és a Pipakupak gyerek már újszülöttekként is csodás, hatalmas erővel vagy furfanggal, borotvaéles ésszel rendelkeznek, megszületésük napján már beszélnek. A görög mítoszok Hermészével rokonítható kópé alakjuk.

A Bolond a Tarot kulcskártyája. További elnevezései és alakjai: Dőre, Skíz, Suflér (csaló alkimista). A kártya fő üzenete: „Ne vessétek alá magatokat a bolond világnak, ahol a bolondokat követésre méltóknak és a bölcseket bolondoknak tartják.”

A trickster a későbbi irodalomban nem isteni, nem szükségszerűen természetfeletti erővel bíró tréfacsináló karakterként jelenik meg: Ilyen Harlekin, a bohóc, a közönséget szórakoztató, színes ruhákba bujtatott, gyakran kifestett arcú artista vagy színész. Thyl Ulenspiegel, a német nép hős nevében is őrzi két jelképét, a bölcs baglyot (Eulen) és a bölcsessége révén a társadalomnak mutatott tükröt (Spiegel). Naszreddin Hodzsa szúfi tanító volt, akinek humoros történetei általában valamilyen bölcseletet, erkölcsi példázatot fogalmaznak meg, gyakran nagyon ellentmondásos, sokszor abszurd formában.

Thyl Ulenspiegel

Középkori királyi udvart el sem lehet képzelni bolond nélkül. Utóbbi nem szimplán környezetének szórakoztatója volt, hanem a hatalom szerves része. Abban a sötétnek mondott, ám csöppet sem sötét korban az udvari bolond a törvényeken kívül, azok fölött állt. Nem szolga volt, sem közönséges pojáca, s nemcsak komédiás, hanem mintegy a király árnyéka. Szemben minden korabeli hatalmassággal, egyedül ő tegezhette az uralkodót. A szavába vághatott, kigúnyolhatta, szemébe vághatta a legkényesebb igazságot is. A bolond által az uralkodói udvarokban, ahol mindenki nyájasan és szemrebbenés nélkül hazudozott, jelen volt az egyenesség, a képmutatás nélküli igazság. Csak a csörgősipkás nevezhette néven a dolgokat. És a király nem tiltakozhatott. Uralkodókat, hadvezéreket kivégeztek, udvari bolondot soha.

Jan_Matejko,_Stańczyk

A cirkuszi bohóc már nem tréfacsináló, inkább szerencsétlen, szánalmas klisékkel megnevettetni próbáló kis ember. A modern korban az igazi tréfacsináló már átalakult. Dosztojevszkij A félkegyelműben, Miskin herceg alakjában rajzolta meg a „szent őrült” alakját, aki túl van „jón és rosszon”, rá nem érvényesek a kötelező erkölcsi normák, ugyanakkor maga is szemrehányás, ítélkezés nélkül fogadja el a bűnös, lázongó emberi természetet. Isaac Bashevis Singernek A bolond Gimpel című elbeszélésének főhőse egy egyszerű pék, aki a közössége rosszindulatú tréfáinak céltáblájává válik, de mindvégig megőrzi lelke tisztaságát.

A tréfacsináló már lehet esetlen, csetlő-botló, de szerethető, a veszélyeken szerencsésen túljutó, az emberség erejét a civilizációval szemben felmutató alak. Ilyen igazi XX. századi kópé volt a Charlie Chaplin által a filmvászonra teremtett csavargó.

chaplin.jpg

Filmekben sokszor a Jack Nicholson alakította szerepek idézik fel számunkra a trickster némely jellemvonását (Száll a kakukk fészkére, Eastwicki boszorkányok, Batman-ben Joker). A Nevem Senki című filmben a Terence Hill alakította hős meglepetésszerű, elsőre dühre ingerlő cselekedeteivel kifigurázza a társadalom merev visszásságait, majd a nevetéssel feloldja a határokat, felszabadít. A humor latin szó jelentése is ez: „oldószer”. Ez teremtő, újjászületést segítő erő, amely próbára teszi az éberséget is, mint “Senki” (Nobody) figurája, a társadalmon kívüli vándor, bölcs, lélekvezető Jim Jarmusch Halott ember című filmjében.

A Monty Python Társulat talán a Brian élete című filmben, amely nyíltan gúnyt űz az emberi butaságból, korlátoltságból, befolyásolhatóságból, ragadta meg leginkább a tréfacsináló alakját. A címadó „hősről” követői meg vannak győződve, hogy ő az oly régen várt Messiás.

Brian

Megemlíthető még jellegzetes alkotásként a Kapj el, ha tudsz című amerikai film.Ebben ifjabb Frank William Abagnale tizenhat évesen elszökött otthonról, majd dolgozott a Pan American Airlines másodpilótájaként, gyermekorvosként praktizált Georgiában és ügyvédként Louisianában, profi csekkhamisító és szélhámos volt, több millió dollárt szedett össze mindössze tizenkilenc éves koráig. Vele elérkeztünk a valós személyekhez, mert a film egy valóban élő személy történetét dolgozta fel.

Mert ma is vannak közöttünk tricksterek. No elsősorban nem a közvéleményt botrányos viselkedésével hergelő Benkő Dánielre kell gondolnunk. És nem is a névtelen brókerekre, s egyéb csalókra, akik bár rendelkeznek trickster-vonásokkal, de attól még nem válnak azzá. Végül is két fajta trickstert határozhatunk meg, az egyik alázuhant, a másik valóban felülemelkedett.

Léteznek szélhámossá süllyedő emberek, akik felfokozott spirituális energiával tanítókká, mesterekké válnak, azután félresiklik a szabadságértelmezésük, az energia visszájára fordul, egészen a feltételezhető, feldolgozatlanságban gyökerező elakadásig, ahol a regresszív folyamat végül egotúlburjánzásban és a hatalommal való visszaélésben nyilvánulhat meg. Nem véletlenül hallani gazdagságot felhalmozó mesterekről, nőkkel erőszakoskodó, túlfűtött jógaoktatókról, akik megcsúfolják saját korábban tanított morális elveiket is.

A felülemelkedett úgy lép túl a hétköznapi szemléleten, hogy az másokra is felszabadító erővel bír. Szabadsága nem szabadosság, hanem a tudat végtelen tágasságából fakad. Tanításával nem áltatja, nem illúziókkal megtévesztve köti újabb feltételekhez  követői lelkes törekvésekben megnyilvánuló tudatát, hanem felelősen veti latba az ügyes módszereit.

Aki valóban trickster, szent bolond, azt nem érdekli, hogy milyen normák szerint ítélik meg őt. Ha azt mondjuk valakire, hogy bolond, csak mert eltér az elfogadott normáktól, akkor az csak a saját korlátoltságunkat tükrözi. Lehet, hogy őt mindenki bolondnak tartja, de a szellemi normák szerint mégis a többség tekinthető őrültnek és megzavarodottnak.

A szent bolond azt is tudja, hogy az élet szakrális bolondság, ezért őt minden forma és mérték megvetése, mindenben az „abszolút” utáni sóvárgás, minden „jó szokás”, örökérvényű szabály meghaladása jellemzi. A törvényen és társadalmon kívül állás számára létszükséglet, ez biztosítja a szellemi-lelki nomádság korlátlan szabadságát.

Oscar Wilde

S ne feledjük soha, amit Oscar Wilde mond, aki maga is jellegzetes trickster-vonásokkal bírt: „A képzeletet kárpótlásért kaptuk azért, amikké nem váltunk. A humort kárpótlásért kaptuk azért, amikké végül is váltunk.”