A nap szimbóluma kategória bejegyzései

A Hold szimbolikája és hagyományai

A Hold az éjszaka bolygója, a Nap társa avagy ellentéte, ahogy a nappalhoz, evilághoz a Nap tartozik, úgy az éjszakához, az alvilághoz a Hold. Ugyanez az egymást kiegészítő kettősség a nemekben is megjelenik: a Nap a férfi teremtő erejét jelképezi, míg a Hold a nő befogadó képességét. A mitikus kozmológiában ugyanis a férfi a Nap és a nő a Hold. A Nap és Hold viszonyát jól szimbolizálja, amikor a forgós-forgatós karakterű páros táncokban férfi a nőt a karja alatt vagy maga mellett megforgatja. Néhány évszázada még az elhunytak fejéhez állított fejfa is az első pillantásra jelezte, hogy a sírban ki nyugszik: a nőknél Holdat, „kontyot”, vagy tulipános életfát, férfiaknál Napot, koronát, madaras életfát faragtak a tetejére.

fejfaholdas

A mítoszok szerint – és így lehetett ez az eltűnt pogány magyar mítoszokban is – a világ teremtésekor, keletkezésekor az eredetileg különbségnélküli mindenség kétfelé osztódott, férfira és nőre. Később ez a hasadás ismétlődik meg az utódaik, leszármazottaik között, a Nap és a Hold ekkor ikrekként jelennek meg a különböző mitikus hagyományokban. Az ikrek isteni apától és földi anyától születnek, ég és föld szent nászából, egyesüléséből jönnek létre és immáron ők testesítik meg azt a két alapprincípiumot, amelyek az eredeti ősegység kettéhasadásakor megjelent a világban. Hasonló szimbólumként, egymást feltételező, feladataikban egymást kiegészítő ikrekként jelenik meg a magyar eredetmonda két ősapja, Magor és Hunor. Ők is két elvet képviselnek és a nép két törzsökét jelképezik: a magyarokat és a hunokat és ez az elv jelent meg később a kettős fejedelemség intézményében is, ahol a szakrális uralkodó a Kündü, a „Nap”, a világi, katonai vezető pedig a Gyula, mint Hold. Kiegészítik egymást, mint a papok és harcosok, sajátos feladatokkal, szembenállás nélkül.

Egy mesében a királynak születnek aranyhajú gyermekei, ikrek, akiknek csillag van a homlokán, Nap és Hold a két mellén. Ez a kettősség jelenik meg az életfa-Világfa ábrázolásokon is, ahol a csúcs mellett jobbra és balra a Napot és a Holdat ábrázolták, vagy a téli napfordulón, napköszöntő regősénekekben ünnepelt, égből alászálló, a Napot homlokán, a Holdat oldalán viselő csodaszarvas jelképében: „Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap, oldalamon vagyon árdeli szép hold…”.

A szarvas, mint elsősorban holdállat életfaszerűen ábrázolt agancsával, melyet ciklikusan elejt és újranöveszt, a változással, a női minőséget kifejező életfával van összefüggésben. A Hold is a ciklikus változásával leginkább a nőkre van nagy hatással, így a nőiség, a női elv szimbóluma, az átalakulás, a termékenység jelképe is lett. Ennek révén került kapcsolatba a Hold a születés és halál, az asszonyi tevékenység és a növényi élet képzeteivel. Méliusz Péter írt egy titokzatos növényről, a Holdfűről, mely „a bábák – azaz a női bölcsességet őrző szülést segítő nők – babonás füve”. Az analógiás gondolkodás a növény elnevezésében is működött, hiszen a Hold az anyasággal függ össze, a Holdfű az Égi anya, Boldogasszony szent növénye lehetett. Az inkvizíciós perekben a Holdu nevű, minden bizonnyal a női erőkkel is különleges kapcsolatot ápoló mágus meztelen asszonyokkal gyűjtötte a gyógynövényeket.

Míg a Nap az év, a Hold a hónapok meghatározója. A Hold körülbelül egy hónap alatt járja végig az állatövet, a tizenkét jegyet, innen a hónap nevünk is, ami a Hold-napból rövidült le. A holdfázisoknak fontos szerepük volt a naptár heti időszakainak kialakulásában is, hiszen épp egy-egy hét, míg a Teliholdból félhold lesz, majd Újhold, azután újra félhold. A pogány időkben a Holdnak nem volt olyan jelentős szerepe egyes ünnepek idejének meghatározásában, mint a zsidó-keresztény időszámítás bevezetése után, amelynél például az eredetileg a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődő Húsvét, mint a természet újjáéledése ünnepének esetében utóbb már a Hold járását is figyelembe veszik (így az a napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik).

Holdas kazettás mennyezet

A Holdat nagy tiszteletben tartották, de persze nem a Holdat, hanem az általa képviselt szellemet, erőt, ami a Holddal együtt magának a természetnek az életét is meghatározza. A Hold ciklikus változásához kapcsolódó hiedelmek, a Holdhoz igazodó mágikus gyakorlat a közelmúltig igen eleven volt. Ezekhez az is hozzájárult, hogy a Holdra és általában az égitestekre úgy tekintettek, mint amelyek jelzik azt a hatást, ami a földi jelenségek állapotát, változásait befolyásolja. A Holdat a növekedés és csökkenés okozójának tekintették, pontosan számon tartották a mozgását. A fogyó-növő Holddal sokféle cselekvést és történést hoztak analógiás párhuzamba.

A gyermek jellemét, sorsát, életét meghatározza a régiek szerint az, hogy milyen Holdállásnál született. Akkor örültek, ha Teliholdkor látta meg a napvilágot a gyermek, mert ez azt jelentette, hogy életrevaló, erős, jellemes, derék ember válik belőle. Az Újholdkor született gyermek ezzel szemben nem sok életerővel születik, élhetetlen, gyámoltalan lesz, rest és esetleg gerinctelen. „Holdfogytán született, kötélen hal meg” – mondták régen. A változó jellemű embert is a Hold minőségével jellemezték: „A Hold hol nő, hol fogy, hol megszarvasodik, de azért nehezen lehetne rá köntöst akasztani”.

A mágikus, analógiás gondolkodásra alapozva a Hold alakváltozásához igazították régen az emberek a tetteiket is, hogy szerencsés legyen a kimenetelük. Az Újholdat köszöntötték, térdet hajtottak a Hold felé, letérdeltek előtte, imádkoztak hozzá. Az Újhold, amikor nőni kezdett a Hold, a kezdet ideje volt, ilyenkor kezdtek például bizonyos mezőgazdasági és házimunkákba, költözésbe, innentől növeltek, párhuzamosan a Hold növekedtével. Ha hosszú hajat akartak a lányoknak, akkor csak Újholdkor vágták a hajukat. Újholdkor kellett elkezdeni a hízlalást.

Fogyasztani Teliholdkor kezdtek, a takarítást, mosást is ekkorra időzítették. De a harcokat is, mert ilyenkor lehetett fogyasztani az ellenséget is – tudjuk, hogy a hunok csak Holdtöltekor kezdtek háborúba és fogyó Holdra abba is hagyták a harcot. A holdtöltét alkalmasnak tartották a gyermek elválasztására. Azt is mondták, hogy ha holdtöltekor nincs az ember zsebében pénz, akkor a következő időszakban bizony fogytán lesz a „pénzmagnak”.

Egy sajátos apály-dagály jelenség zajlik a Hold telésével-fogyásával analóg módon a növényekben. A fogyó Hold a növények föld alatti részébe gyűjti az erőt, ezért a gyógyfüveket gyökerükért Újholdkor szedték. A Telihold, a Hold legfényesebb állapota a növények föld feletti, éghez legközelebbi részeibe, leveleikbe, virágaikba összepontosítja, emeli a gyógyerőt, a levelet, virágot ezért Teliholdkor gyűjtöttek, amikor a növények ereje épp fenn volt. Búzát vetni mágikus erejű analógiák alapján egyesek szerint Teliholdkor a legjobb, hogy a kalászok is tele legyenek másfelől ilyenkor „a két fény, azaz hold és nap látható…” az égen. Mások azt is javasolták, hogy két-három nappal Újhold előtt vagy ugyanennyivel utána kell magot vetni, hogy szépen növekedjen a növény. Általános érvényű volt, hogy a föld feletti terményeket hozó növényeket vetették növő Holddal, a föld alatt termőket pedig fogyó Holddal.

Holdas kazettás mennyezet2

A XVIII. század végén Nagyváthy János azt ajánlja: „Ujságon legjobb vetni és Hold fogytán aratni. Hold töltén behordani”. Székely szokás volt a „holdvilágon aratás”: mikor besötétedett, a gazda és a dologra fogható háziak szekérre ültek és énekszó mellett indultak el a faluban. Mindig akadt, aki hozzájuk csatlakozzon. Éjfélre végeztek, s ugyanígy szekereztek haza. A fák gondozásánál is a Hold állását vették figyelembe. Újholdkor ültették a fát, hogy a növő Holddal nőjön, Újholdkor metszették is, amikor a fák ereje lefelé, a föld felé húzódik az ágakból.

A Teliholdnak és a fogyó Holdnak a népi gyógyászatban, a tisztátalanságok eltüntetésében és a kártevők eltávolításában, a féregűzésben volt még jelentős szerepe. A böjt kezdete is olykor a Hold fogyásának kezdetéhez kapcsolódott. A hold változásaival – újból a hasonlóság elve alapján – hozták összefüggésbe a gyógyszer vagy gyógyítás hatásosságát is. Zay Anna írta az 1700-as évek elején tanácsként orvosságos könyvébe: „Ha Iffiú az Aszszony Ember ujságon éllyen az orvossággal, ha harmintz Esztendőn már fejül vagjon hold töltén, ha 40 Esztendő tájban Hold fogjtán kell élni az orvosságokkal, mert ha erre nem vigyászsz ezzel való élés nem használ…” A Holdhoz fordultak a betegség elmúlasztásáért, az egészség visszaszerzéséért is. A betegség úgy fogyjon, ahogy a Hold fogy, úgy erősödjön az ember, ahogy a Hold telik. Az egészségvarázsló ráolvasások kívánságaiban párhuzamba állították a betegség elmúltának óhaját a Hold újulásával, növekvésével. A betegségek közül elsősorban a bőrbajok: szeplő, szemölcs, májfolt, tyúkszem gyógyítása történt töltekor. Tyúkszem gyógyítása érdekében például Újholdkor felvettek egy marék port, lesimították vele a kezükön lévő tyúkszemet és háromszor mondják: „Amit látok újuljon, amit nem látok múljon”.

A következő ráolvasást is Újholdkor – a megjelenő Hold megpillantásakor, keresztútnál –  kellett mondani: „Új hold, új király, vidd el az én nyavalyám!”. Hosszabb változatban, mikor nem betegségmúlasztó céllal mondták:

„Uj Hód: uj Király!

Aggyá neköm

Jó heteket,

Jó hetekbe’

Jó napokat,

Jó napokba’

Jó órákat,

Jó órákba

Jó szöröncsét,

Azután mög

Jó egésség!”

A pogány elemek megőrző, ráolvasásként is használt archaikus népi imából az is kiderül, hogy a világos és sötét erőket a hagyományos világképben meg is személyesítették. Miként a Napot, a Holdat is olykor Istenként avagy királyként tisztelték. Talán a hódol szavunk is összefügg ezzel. A Holdkirály a magyar népmesékben is megjelenik. Árgilus királyfi, amikor elrabolt feleségét indul visszaszerezni, sógoraitól, a Nap-, a Hold- és a Szélkirálytól kap egy botot, mely félig arany, félig ezüst és szüntelen forog, mert Napból, Holdból és Szélből van. Az Égitestszabadító típusú mesékben a hős a sárkányok megölésével a fogságukba jutott Csillagot, a Holdat és a Napot szabadítja meg.

Az erők szintjén a Holdhoz a víz tartozik – ezért is tartja ellenőrzése alatt a ciklikusság elvén működő, vissza-visszatérő folyamatokat, mint az apály-dagály jelenségét. A fémek közül az ezüst, az égtájak közül az észak, az évszakok közül a tél rendelődik hozzá. A világ(- és tudat)szintek közül pedig az alvilág (az ösztönvilág, a tudatalatti). Az alvilágban, a halottak világában minden fordított, ami itt jobb, ott bal, a világos sötét, amikor itt nappal van, ott éjszaka, s a Nap Holdként világít, miként a Hold a holtak világának, a Holt-világnak a Napja. Maga a Hold név is talán a holtból ered, lehet, hogy egyfajta holt Napnak tekintették. (E szavak nagyon jól mutatják azt a folyamatot, ahogy az eredetileg egyhangzású, analógiát, mély összefüggéseket felmutató, a végső azonosságot alakilag is kifejező szavak különváltak, az összefüggés halványulásával, az ősi világkép és látás felbomlásával párhuzamosan, távolodni kezdtek egymástól.) A Holdhoz az alvilági állatok tartoznak: a kígyók, békák, sőt a holló, amely nevében is rejt kapcsolatot a Holddal és a halállal.

Ha valaki olyan vízből iszik, amelyben a Hold tükröződik, akkor hamarosan meghal. A Holdban régen fát vágó ember, vagy kapcáját szárító pásztor alakját látták, ők, mint a Holdon lakó lények büntetésből kerültek oda, ünnepen, vagy Újholdkor fát vágtak illetve a kapcájukat szárították holdvilágkor, az ilyen tiszteletlen embert a Hold felszívja. Aki pedig sokáig néz az Újholdra, az holdkóros lesz.

Aki ünnepnap éjjelén a Hold felé tartva keresztülnéz a halott csontján, a lyukon át meglátja ellensége arcát. Ez ismét csak a túlvilági eredetű tudáshoz való hozzáférés lehetőségét jelzi. Az Újhold és a Telihold a szellemi képességek megerősítésének, megnyilvánításának, mágikus-misztikus szertartásoknak kedvező időszak. A beavatás a megelőző tisztító szertartásokat követően leggyakrabban kozmikus időponthoz, napfordulóhoz, Teliholdhoz igazított szertartás során történt. Beavatóhelyek is kapcsolódhattak a Hold erejéhez, ilyen lehet a pilisi szent hely, a Holdvilágárok.

Hold

Időjárást is jósoltak a Hold alakjából, ez megfigyelésre, valós tapasztalatokra épült, amit a Hold éppen felvett formájával állítottak analógiás kapcsolatba. Olyannyira, mintha a Hold nemcsak a föld termékenységét biztosító eső ura, hanem forrása is lenne: ha a Holdnak udvara van, vagy ha a Holdkaréj inkább függőleges, azaz lefelé görbül, akkor „csüngőre”, „csurgóra” áll, onnan ki fog folyni a víz, eső lesz, míg ha inkább vízszintes, akkor teknő módra áll, felfogja az esőt, szárazság lesz, vagy ha csurgóra áll, azaz lefelé görbül, akkor eső lesz. Tartós szárazság idején holdtöltekor a falu legvénebb asszonyának alsószoknyáját vitték a legközelebbi forráshoz, patakhoz, ott megáztatták, majd füstön megszárították.

A hold- és napfogyatkozás okára vonatkozóan az egész magyar nyelvterületen gazdag eredetmagyarázó hagyomány volt ismert. Úgy vélték, napfogyatkozást az okoz, ha a Hold verekszik a Nappal. Ezt gondolták akkor is, amikor a feljegyzések szerint 1880-ban, Budafok határában figyeltek meg – valószínűleg csak részleges – napfogyatkozást: „látták, hogy a Nap… háromszor volt alól, mégis felül került.” Egyes vidékeken azt állították, hogy a Hold fogyatkozását az okozza, hogy a markoláb nevű lény eszi. Holdfogyatkozáskor az udvarra kitett vízzel teli tányér, vödör víztükrében farkasokat lehet látni, amelyek a Holdat harapdálják.

A hagyomány szerint Mátyás királynak volt egy Holdas nevű lova, amelynek a Hold volt a homlokán és éjjel, amerre ment, az világított neki. Egy török táltos egyszer elrabolta. Mátyás sok kincset ígért annak, aki visszaszerzi. De ki és hol találja meg? „Ott, hol ha keresik, sem találják, ha megtalálják, sem látják, s ha látják, sem ismerik meg…, vízen túl, erdőn innen, hegyen alul, völgyön felül, aki a hét számot érti és hét hetet szolgált a Tündérországban, olyan ember megismerheti.” Egy ilyen ember volt: Kampó táltos, aki vissza is szerezte Holdast, attól kezdve nagy tiszteletben tartotta őt a király.

Gyertyaszentelő – a farkastól a mormotáig

medve

Ma tartós volt a köd, felhős az ég, esélye sem volt annak, hogy a barlangjukból előjövő medvék meglássák az árnyékukat. Mindez egy egyszerű kód alapján azt jelenti, hogy idén korán jön a tavasz.  A népi időjóslás szerint ugyanis február másodikán bújik elő a medve a barlangjából, s attól függően, hogy ezen a napon borult vagy napos az időjárás, azaz látja-e az árnyékát vagy sem, következtetéseket lehet levonni a tél hosszát illetően. Fordított időjósló nap a mai: az a jó, ha nem napos az idő – akkor köszönt be korábban a tavasz.

Maga az ünnep eredete az ókorig nyúlik vissza, amikor több nép is ezen időpontban, ami félúton van a tél első és a tavasz első napja között, tartja a tavasz eljövetelének várakozásteli ünneplését. A keltáknál e nap egyike lett a négy, évszakokon átnyúló ünnepnek, Imbolc éppen félidőben van a kelta újév, a Samhain és a nyár kezdetét jelző Beltane között.

Az ókori Rómában a Lupercalia nevű pásztorünnep esett februárra és ez a birodalom szétesése után is megmaradt. A Lupercalián, ahogy a neve is utal rá, a rómaiak totemisztikus farkasősét (Lupa) ünnepelték. Jelentős szerepet kapott az ünnepen a megtisztulás is, ekkor még a természet rituális megtisztulását értették alatta. A hónap neve is innen ered: Februus a megtisztulás istene a római mitológiában Az ünnepet végül I. Gelasius pápa nyomta el az V. század végén, ám ekkorra már a keresztények átvettek megtisztulási szertartásokat a pogányoktól.

lupercalia

A Lupercalia egyébként február 14-én volt, akárcsak a korai keresztény megtisztulási ünnepek, de amikor I. Gyula pápa a 4. század közepén kihirdette, hogy Jézus nem január 6-án, hanem december 25-én született, a negyvennapos intervallum miatt február 2-re csúszott a Lupercalia keresztény változata. Az ünnep azért került Jézus születése utáni, előbb tehát Vízkereszt, majd a Karácsony utáni negyvenedik napra, mert a zsidó hagyomány szerint a szülő nő negyven nap alatt tisztult meg. Urunk bemutatása (Praesentatio Domini) ünnepének is nevezik, mert Mária ekkor a mózesi törvényben előírt módon bemutatta a jeruzsálemi templomban a tisztulási áldozatot, s gyermekét fölajánlotta Istennek. A Találkozás (Hüpapante) ünnepe is, mert a templomban az idős Anna és Simon hódolt Jézus előtt, kijelentve, hogy ő a „fény”.

A megtisztulást célzó jelleget egyébként a VI. században intézményesítette I. Jusztinianosz bizánci császár, aki egy Konstantinápolyban dúló járvány idején elrendelte, hogy február 2-án Szűz Mária tisztulásának emlékére ünnepet kell tartani. Mária megtisztulásának ünnepéhez (purificatio Beatae Mariae Virginis) a VII. században kapcsolódott a körmenet, a XI. század környékén pedig a gyertyák megszentelésének szokása – a katolikus naptárban február 2. azóta is Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.

urunkbemutatasa

Gyertyaszentelő Boldogasszony tehát egy katolikus ünnep február 2-án, amikor a közösség Jézus bemutatását ünnepli. A katolikus templomok körül sok helyen ilyenkor körmenetet tartanak és közben zsoltárokat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyertyaszentelésre is. A hagyományos néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat. Ugyanakkor a gyertyában nehéz nem észrevenni a pogány eredetet: a kelták és más népek fénnyel köszöntötték a tavaszt és mint sok más ünnepükön, tüzet gyújtottak, hogy a fény védelmet nyújtson gonosz szellemektől.

Szintén a pogányok ötlete volt, hogy a vadállatokat összekössék a tavaszvárással. A Lupercalián a Romulust és Remust szoptató farkasőst is ünnepelték, a galloknál és a germánoknál a medve, illetve egyes területeken a borz és a pacsirta került képbe. Hogy pontosan mikor lett időjós az állatokból, azt nem tudni. Míg a magyarok a medvének hisznek, a németek a sündisznót részesítették előnyben, minden esetben olyan állatot, amelyik téli álmot alszik és az előbújásuk jelképezi a küszöbön álló tavaszt.

Észak-Amerikában a sündisznóból mormota lett, Pennsylvania első telepesei ugyanis németek voltak, akik az Újvilágba magukkal vitték a szokást, csak éppen sündisznót nem találtak hozzá, ezért az ott élő erdei mormotát (Marmota monax) tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává. A mormotanapot azóta Amerika- és Kanada-szerte ünneplik, 1841-es a legkorábbi említése.

Amerikában komoly kultusza van egyes városok mormotáinak. Saját mormotája van többek között az észak-karolinai Charlotte-nak (Charlotte Királynő), Atlantának (Beauregard Lee Tábornok), a wisconsini Sun Prairie-nek (Jimmy, A Mormota) és New Yorknak (Staten Island Chuck). Patinája miatt kétségtelenül a punxsutawney-i ceremóniára és az ottani Phil nevű mormotára irányul a legtöbb figyelem.

mormota3

Sokak kedvence a többrétű spirituális szimbolikát magába sűrítő Idétlen időkig című film, amely Punxsutawneyban játszódik. A Bill Murray főszereplésével 1993-ban készült film eredeti címe, a Mormotanap is Philre utal, aki nemzedékről nemzedékre örökített tehetséggel rendelkezik. Családjának őse ugyanis az az első időjós, akit 130 éve fogtak szolgálatba az emberek, azóta a képesség továbbörökítését célzó tenyésztésért a Punxsutawney Mormota Klub felel.

Minden év február 2-án tehát egy hangos és mókás ünnepségen a Punxsutawney Philnek nevezett mormotát a szmokingot és cilindert viselő gazdái előhúzzák, no nem a cilinderből, hanem az odújából. Phil ekkor belesuttogja jóslatát gazdája fülébe, aki bejelenti azt az izgatottan várakozó tömegnek. Természetesen Phil gazdái titokban előre eldöntik a jóslatot. Mi pedig azt dönthetjük el, hogy miképpen élvezzük a most már végképp bizonyosan egyre rövidülő telet.

mormota2

Titkos hagyomány az is, ami bele van kódolva az ünnepeink rendjébe, hogy a Nap és a Hold fénnyel összefüggő, ciklikusan ismétlődő teremtő “játékának” részeként régen figyelembe vették a Vízöntő újholdat. A keleti hagyományok őrizték meg legtisztábban ezek időszak évkezdő jellegét (lásd kínai holdújévkezdet): ilyenkor a legkevesebb fény a világban, innen indul a növekedési ciklus az Oroszlán jegy teliholdjáig. Idén pedig valóban egészen közel esett az újhold február másodikához.

 

Indul a tűz kakas éve!

tűz kakas éve

A kínai zodiákus története a legendák szerint nagyon érdekesen indult: Buddha hívta össze az állatokat, hogy elbúcsúzzon tőlük, mielőtt elhagyja földi létét és végleg távozik a nirvánába. Most ne gondoljunk bele, milyen lett volna, ha a világ összes állata megjelenik egy helyen – abba se, milyen tumultus és hangzavar lehetett Noé bárkáján, pedig ott minden fajból csak egy pár kapott meghívást -, már csak azért se, mert mindössze tizenkét állat jelent meg, hogy elköszönjön tőle. Hogy Buddha kimutassa tettükért az elismerését, úgy döntött, hogy minden évet róluk nevez el érkezési sorrendjük szerint: patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány (bizony, Kínában eme mitikus lény valós állatnak számít!), kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, s végül a disznó.

Egy másik történet szerint – és ez lehet mégis az eredetibb –a Jáde Uralkodó hívta össze az állatokat, hogy együtt ünnepeljék az év kezdetét és ő nevezte el sorban róluk a tizenkét évből álló földi ciklus egy-egy tagját. A kínai hagyomány szerint az egész évet jellemzi az, hogy mely állat éve következik, mert az évet „uraló” állat az abban az időszakban zajló – társadalmi, kulturális, politikai, kapcsolati, munka-, szellemi – folyamatokra rányomja bélyegét.

A dolgot elsőre látásra tovább bonyolítja, hogy figyelembe veszik egy-egy évnél a kínai hagyomány szerinti öt elemet is. A tűz, fa, fém, víz, föld évei („mennyei szár”) és a tizenkét állatjegy („földi ág”) kombinációi alakítanak ki egy-egy hatvan esztendőre szóló ciklust.

kínai asztrológia

A több ezer éves kínai hold-kalendárium évkezdete minden esztendőben változó: attól függ, hogy a téli napforduló utáni első holdhónapban mikor következik be az első Újhold. A kínai évkönyvek azt mutatják, hogy körülbelül i.e. 650-ben tértek át (legalábbis egyes területeken) arról, hogy az év kezdetét a téli napfordulót követő első újholdtól számítsák, arra, hogy az év kezdetét a téli napfordulót megelőző újholdtól számítsák. Manapság az ünnepeket egy olyan év alapján számítják, ami a téli napfordulót követő második újholdkor kezdődik. Amikor elkezd nőni a Hold fénye is, az a teljes megújulás jelképe. Ez a nap bárhová eshet január vége és február közepe között. Ennél fogva a a kínai hagyomány szerinti évek hossza sem egyforma: némelyik hosszabb, másik rövidebb néhány nappal.

Érdemes tudatosítani, hogy a kínai asztrológia különbözik a nyugati asztrológiától: sokkal kevésbé jelentős a jövőbelátás szándéka, inkább az a cél, hogy megvizsgáljuk, hogyan működhetünk együtt azokkal az erőkkel, amelyek meghatározó módon igazgatják a világi és a személyes folyamatokat. Lássuk mindezek után, mik lesznek a főbb jellemzői ennek az évnek!

tűz kakas

A kakas a kínai asztrológia szerinti 12 állatövi jegy közül sorrendben a tizedik. A kakas-kultusz gyökerei a régmúltba vezetnek Kínában, ezért is érthető, hogy a kakasról is elneveztek egy asztrológiai jegyet.

A kínaiak hagyománya szerint a kakas öt erénye a következő: költészet, katonai vitézség, bátorság, jóindulat és megbízhatóság. A kakas további pozitív tulajdonságai: óvatos, bátor, hűséges, alapos, intelligens, család szerető, nagyra hivatott, segítőkész, mély érzésű, céltudatos, igazságos. Természetesen negatív jellemvonásokkal is rendelkezik, mégpedig lehet becsmérlő, kritikus vagy éppen túlzottan szókimondó.

tűz kakas3

Mi több: a kakas lehet kakaskodó is. A kakas nem szereti a kritikát, és nem tér ki a konfliktusok elől. A kakas elfogyasztja a kártevő rovarokat. Kína térképét hagyományosan gyakran hasonlítják egy kakashoz, mely csőrével Japán felé mutat – Japán alakja pedig egy gilisztáéra hasonlít.

2017-ben tehát ebből kiindulva politikai feszültségek is keletkezhetnek. A hatvan évenkénti történelmi sorsmintázatokat tekintve nem kizárt, hogy a világban sor kerül természeti katasztrófákra, nagy tüzekre, robbanásokra, nukleáris jellegű incidensekre, fertőzésekre. A kakas évében sokan viselnek valami pirosat a testükön, hogy távol tartsák a bajt.

tűz kakas2

Az biztos, hogy a tűz kakas az energiái révén ebben az évben mozgalmasságot hoz, óriási életkedv árad szét, az indulatok és az érzelmek nagy hullámokban törhetnek fel. Mivel a tűz kakas általában az optimizmus, az innováció és a haladás jelképe, lehet, hogy energiái inkább tudományos újdonságokban öltenek testet. Legyünk máris derűlátóak: összességében mégis jó kilátásokkal kecsegtet az év, hiszen a kakas a világosság, a tisztaság, az ifjúság és a remény szimbóluma. A tűz kakas pedig ugyan a harciasságnak, ám ugyanakkor a bölcsességnek is a megjelenítője, vagyis ezek sajátos keveréke miatt 2017 remek év arra, hogy akik készen állnak arra, hogy meglévő tudásukkal lehetőségeikből a lehető legtöbbet hozzák ki magukból, azok számára a siker garantált lesz az év során.

A tűz kakas évében fordítsunk több figyelmet az egészség megőrzésére, különösen a gyulladásokból eredő szövődményekre. A kakas éve kedvező időpont a küzdősportok elkezdéséhez. Ez utóbbi is arra utal, hogy az idei évben fontos az önuralom fejlesztése, fékeznünk kell indulatainkat és jobban átgondolni mondanivalónkat és tetteinket.

tűz kakas

Az észak-kínai Tajjüan város egyik bevásárlóközpontjának hét méter magas, Donald Trumpra hasonlító kakasszobra

Nyitott szellemű és edzett idegzetűeknek – a csokimikulásról

csokimikufallosz

A hatvanas évek óta a december 6-ai ajándékozás Magyarországon elképzelhetetlen csokimikulás nélkül. A pszichoanalízis elmélete szerint a kereskedelmi kínálaton túl az is hozzájárul az elképesztő méretű fogyasztásukhoz, hogy nem zárható ki a tudattalan kapcsolat a figura és a mágikus indíttatású termékenységi kultuszok között.

A csokimikulásnál a szín és a forma: a vörös és a hosszúkás–hengeres alakzat jelenti a kapcsolatot – vagyis az, hogy erősen a falloszra, a férfi nemiszervre emlékeztet. Nyilvánvaló, hogy ettől még a csokimikulást nem kell eldobnunk és bűntudattal emlékeznünk arra, hányszor adtuk gyerekeknek, hiszen így működik a tudattalan: látványba, jelekbe kódolt módon üzen legtöbbször felismerhetetlenül. Tagadhatatlan, hogy van egy rétegünk, amely felfogja ezeket, ezért is ajándékozzuk előszeretettel, de legalábbis teremtettünk már-már kultuszt belőle.

mikul

A néphagyomány és a tömegkultúra egyszerű kódokkal dolgozik: a csokibábu sikerében tehát szerepet kaphat az ember archetipikus gondolkodása, ami a májusfát, a guzsalyt, a kemencébe tolt sütőlapátot vagy a farsangi tuskót is képes fallikus szimbólummá tenni.

 

A csend köre

a csend köre

Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.”

Hamvas Béla

Nos, ahogy a kép sugallja, már itt tartunk…

Április elsejéhez – A tréfacsináló archetípusa

Bolond

Szinte minden kultúrában létezik egy olyan figura, aki számára a határokon és határokkal játszás mindennapivá vált, sőt ez lett lénye lényege. Ez a figura, a tréfacsináló, akit a jungiánus szakirodalomban még tricksternek, azaz „trükkösnek” is neveznek, bár egyetemes archetípus, amelynek kultúránként ismétlődnek a vonásai, ugyanakkor jelentős különbségeket is felmutat a különböző hagyományokban.

A tréfacsináló a mítoszokban rendszerint isten vagy félisten, mágikus erejű szellem, olykor emberszerű állatalak. Jellegzetessége, hogy ő a trükk- vagy viccmester, egyben csaló, az örök fortélyos „szerző”, ravasz szélhámos és bohóc, máskor szent bolond. Nevei még: kópéisten, csínytevő.

Legtöbbször férfifigura, de olykor androgün vonásokkal jelenik meg, magába ötvöz az ellenkező nemre jellemző tulajdonságokat is. Előfordul, hogy nemváltók, mint az indián héjókák, vagy például a germán mitológiából ismert Loki, aki egyszer még várandós is lett.

Loki

A tréfacsináló nemcsak ambivalens figura, hanem maga a megtestesült ambivalencia: a világ második teremtője (demiurgosz) az egyik oldalon, dühödt romboló a másikon. A mítoszokban kitapintható egy olyan tendencia, hogy elválasszák a kultúrhős komoly tetteit csalafinta trükkjeitől, ezért a kópé-isten alakja elválhat a kultúrhőstől. A trickster tehát megjelenhet mint a kultúrhős negatív oldala, vagy negatív párja, lehet olykor ikerfivére is.

Prométheusz Epimétheusz testvére volt. Amikor Zeusz megbízta őket az élőlények megteremtésével, Epimétheusz a jó tulajdonságokat mind szétosztogatta az állatok között. Prométheusz műve az emberek voltak, akik számára kompenzációként ellopta a tüzet az Olümposzról, ezzel azonban kivívta az istenek haragját. Ha párban vannak, mint Ódin és Loki, a negatív a pozitív kultúrhős egyszerre démoni és komikus vonásokkal felruházott párja.

A tréfacsináló rendszerint kétbalkezes módon utánozza a pozitív kultúrhőst, komikus dublőre a kozmogóniában, aki megteremti a „rossz” dolgokat. Még a keresztény mitológia hatására született népmesékben, eredetmagyarázó mondákban is megjelenik Jézus és Szent Péter kettőseként, ilyenkor utóbbi a botcsinálta teremtő, akinek az emberek a rossz dolgokat – például a legyek keletkezését – köszönhetik.

Amikor az archaikus-szinkretikus jellegű kultúrhősnek nincs párja, gyakran írnak rovására különféle csínyeket, cselhez folyamodik komoly tetteiben is a siker elérése érdekében. Csínyei közül nem egy a saját tetteinek parodikus visszája.

A tréfacsináló néha orruknál fogva vezeti az isteneket, mint például Hermész a bátyját, Apollónt. Hermész, Zeusz fia hajnalban születik egy barlangban. Hermész igazi kópé: mire Héliosz isten szekere felér az ég tetejére, máris feltalálónak mondhatja magát, egy teknősbéka páncéljából ugyanis ügyesen lantot fabrikál, este pedig első hőstetteként ellopja Apollón ötven tehenét. Hogy bátyját megtévessze, hátrafelé hajtja őket, így fordított nyomokat hagynak maguk után. Tüzet is ő gyújt először és két marha húsát nyomban megsüti az isteneknek és így magának is szóló áldozatképpen. A barlangba visszatérve befekszik bölcsőjébe és úgy kezd el játszani, akár egy kisgyerek. Édesanyját, Maiát azonban nem tudja megtéveszteni és Apollón is rátalál a tolvajra. Hermész a lopás vádjával szemben ártatlanságát bizonygatja és úgy védekezik, hogy ő újszülött még, akinek alvás, anyatej és pólya való. Zenéjével végül sikerül megbékítenie Apollónt és cserébe a tehenekért még a lantot is neki ajándékozza.

Hermész

A trickster gondolkodása sokszor infantilis, kegyetlen, cinikus, érzéketlen. Viselkedését nem egyszer telhetetlen fizikai vágyai határozzák meg, többnyire falánk vagy kéjsóvár. Ambivalenciája abban is megjelenik, hogy egyszerre jellemzi a kielégíthetetlen, telhetetlen szexuális vágy és ennek jelképe, az óriási phallosz – Hermészt ábrázolták falloszként is -, valamint olykor a tehetetlen impotencia. Zeusz is néha trükkökhöz folyamodik, hogy hódíthasson és vágyainak élhessen a megkívánt hölggyel. Bika képében rabolja el Europét, Lédát hattyú képében közelíti meg.

A tréfacsináló céljai jóformán kizárólagosan elsődleges szükségletei kielégítésére korlátozódnak, csínyjei sokszor mértéktelen étvágyának csillapítását vagy erotikus hajlamának kielégítését szolgálják. Ennek érdekében kész a csalásra, megszegi a legszigorúbb tabukat is, fittyet hány a szokásjognak és a közösségi erkölcsnek. Lehet a trickster jó pajtás és viccmester, de egyben kíméletlen csaló, sőt kegyetlen gyilkos. Megtörténik, hogy a vérfertőzés vétkébe esik, visszaél a vendégszeretettel, fölfalja a család vagy nemzetségi közösség téli élelem tartalékait.

Tettei olykor a rítusok visszájára fordított paródiáját, kigúnyolását jelentik. Drukpa Künli, a híres 15-16. századi tibeti buddhista mester (Száraha, a nagy indiai mahászidha reinkarnációja, naldzsorpa, azaz vándoraszkéta, szó szerint aki „szerénységhez kötött”) az őrült módszereiről volt híres, amelyek révén mégis kiváltotta másokban a megvilágosodás élményét. Hozzá kell tenni, hogy többnyire nőkben… Nemhiába nevezik őt „az ötezer nő szentjének”.

Drukpa Kunley

Az is sokatmondó, hogy ma minden harmadik bhutáni házat az ő fütyijének a képe díszíti. No nem azért, mert hajdan meglátogatta az abban a házban élő nőket, bár akár képességeit ismerve nem lenne meglepő ekkora teljesítmény tőle, hanem mert egy eseményt ábrázolnak, idéznek fel ezzel. Történt egyszer, hogy egy kolostorból néhány szerzetes örömmel szaladt elé, látván a mester közeledtét és mint szokás volt, kadakot, fehér selyemsálat készültek a nyakába kötni. Drukpa Künli azonban nem hajtotta le a fejét, hanem helyette letolta a nadrágját és ágaskodó hímtagjára kötötte a felkínált, tiszteletet kifejező sálat. Az „isteni őrültnek” is nevezett tanító azzal vált híressé, hogy felhívta az emberek figyelmét berögzült elképzeléseikre. Felfedte az erkölcs és az illem hamis játszmáit, így bizonyos embereknek megmutatta saját tudatuk természetét, másokat pedig ráébresztett akár öntudatlanul hamis viselkedésükre. Élvezettel leplezte le a hamis tanítókat, akiket nem érdekeltek saját tanítványaik, hanem csak azok ajándékaira és a hírnévre pályáztak.

Noha a kópé-isten aszociálisan viselkedik és profanizálja a szentségeket, bizonyos hagyományokban olyan alakja a törzsnek, közösségnek, aki sajátos módon tart kapcsolatot a szentséggel. Ő a szent bohóc, aki nagy tiszteletnek örvendett. Olykor a falu bolondja, akit kinevettek, de tiszteletben tartottak.

A már említett héjókák az észak-amerikai sziú (lakota) indián törzseknél fordítva ülték meg a lovat, hátrafelé jártak, olykor női ruhát öltöttek, egyszóval mindent fordítva csináltak, hogy ezzel rámutassanak minden társadalmi konvenció fonákra fordíthatóságának lehetőségére.

Ilyen tricksternek tekinthető alakok a középkori Oroszországban a „jurogyivijek”, a „Krisztusban való bolondok”, akik Krisztus kedvéért a legnagyobb önátalakításként élték meg a társadalmi számkivetést, a megaláztatást, a kigúnyolást, a nevetségessé válást. Lemondtak minden emberi méltóságról, bármikor bármennyi szégyent és üldöztetést eltűrtek az igazi életszentségre vezető úton. A világról való lemondásukat nemcsak a gyermeki létet is jelző mezítelenségükkel és piszkosságukkal hirdették, hanem még látszólagos erkölcstelenségükkel is: a jurogyivijek az emberi társadalommal, annak normáival és erkölcseivel szemben a legelemibb kötelezettségeket is igyekeztek lerázni magukról. A megvetés egy idő után a jurogyivijek szinte szentként való tiszteletébe fordult át, úgy tekintettek rájuk, mint akik valamilyen prófétai adománnyal is bírnak, jövőbe látással, a csodatevés adományával, akik bármily bolondságot is tesznek, annak mindig van egy titkos, „bölcs értelme”. Íratlan joguk volt, hogy a cárt és a birodalom nagyjait kérdőre vonják. A 16. századi Moszkvában élt bolond Vaszilij Blazsennij nevét máig őrzi a „Szent Vaszilij katedrálisnak” elnevezett templom a Vörös téren a Kreml bejárata mellett.

Vaszilij Blazsennij

Idetartozó film a Szaladják István rendezte Madárszabadító, felhő, szél, amelynek hőse egy Jézus-arcú zarándok, aki a parasztok által csapda-kaltikába ejtett madarakat szabadítja fel és kommunikál velük, s aki felhőnek, szélnek hívatja magát.

Az utolsó cár kegyeltje, Raszputyin szintén hordoz magában trickster-vonásokat: ilyen a szentség és ösztönösség, hedonizmus ambivalenciája. Az orosz forradalom számos legendája megemlíti Raszputyin szexuális képességeit, ennek a “szent ördögnek”a hírhedt szexuális potenciáját is a természetfeletti képességekkel magyarázták. Érdekes, hogy ennek az amúgy szerzetesnek a családneve a raszputnyik szóból ered, aminek jelentése: züllött, csavargó, szoknyavadász. Érdemes megemlíteni  Raszputyinnal kapcsolatban, hogy a trickster többnyire diadalmaskodik áldozatai felett, igaz, előfordul az is, hogy mégis alulmarad.

Raszputyin

A mítoszok cselekményei, eseményei egy olyan mitikus korban (a teremtés kezdete után) játszódnak, amikor még nem alakult ki a szigorú világrend. Ez a trickstertörténeteket hasonlatossá teszi valamiféle biztonsági szelephez, legális levezetési módhoz, amelynek rendeltetése, hogy bizonyos értelemben „ellenméreg” legyen a törzsi-nemzetségi társadalomban kialakuló túlszabályozásra.

A komoly kultúrhősnek és démoni-kultikus vonásokkal felruházott negatív változatának szétválása vallási téren megfelel az etikai dualizmusnak, poétikai téren pedig a heroikus és komikus elemek differenciálódásának. A kópé-isten alakjában olyasfajta univerzális komikum testesül meg, amely kihat mind a lóvá tett áldozatokra, mind a magasztos rítusokra, mind magának a kópénak aszociális és zabolázhatatlan jellemére.

Ez az univerzális komédiázás rokonságban áll a karneváli hangulattal, amely megmutatkozott az öngúny és feslett féktelenség tombolásában az ausztráliai kultikus rítusokban, a római Szaturnáliákban, a középkori farsangi mulatságokban, a „bolondünnepekben”. S ahogy ennek megvoltak az évköri ünnepekben a megfelelő alkalmai, úgy emberi manifesztációi is. Az emberi természet konfliktusos oldalait is kifejezi a tréfacsináló alakja, mely lehetővé teszi, hogy ezek az ellentétes minőségek újra egyensúlyba jussanak.

saturnalia

A figura klasszikus antropológiai leírását Paul Radin adta meg Jung és Kerényi Károly utószavaival megjelent könyvében. Paul Radin A winnebago hősi mondakör címmel 1948-ban publikált művében a hősmítosz fejlődését vázolta fel, ebben a tréfacsináló mondakör az élet legkorábbi és legkevésbé fejlett szakaszának felel meg, melyben a hős még ösztönös, gátlástalan és gyakran gyermekded.

A görög Hermész Kerényi Károly mitológiakutató munkásságának állt egyik központjában. Kerényi a kópé-isten alakját igen ősinek tekintette, s az ún. „kései archaikummal” hozta kapcsolatba, amelynek stílusát durván mulattató momentumok jellemzik.

Jung a trickster alakjában „a kollektív tudat régmúltjába taszított én pillantását” ismeri fel, mint a differenciálatlan, az állatvilágtól még alig-alig elszakadt emberi tudatnak a visszfényét.

Jung tanítványa, Joseph Henderson is elemezte a figurát (Az ősi mítoszok és a modern ember című műben). Feltárta, hogy a kópé-istenek zoomorfok (állatszerűek, állati alakban megjelenők) is lehetnek, például az Észak-Amerika nyugati partvidékén élő indiánok mitológiájában a Coyote, a Prérifarkas.

kojot

A következő fontos mítoszfejlődési mozzanat a trickster eltűnéséhez és az ördög megjelenéséhez kapcsolódik. Ahhoz, hogy az ördög figurája megjelenhessen, a tricksternek el kellett tűnnie.

A tréfacsináló negatív lenyomata az ördög: a trickster összes káros tulajdonságának egybesűrítése, minden pajkossága, ambivalenciája nélkül. A figura kifejlődésének a lényege az ambivalencia elvesztése, a rossz tulajdonságok egy egyértelműen visszataszító, negatív lényben való összpontosítása.

Carl-Jung-Archetype-The-Trickster

A mítoszok után sokszor a népmesék hősei is, mint Hüvelyk Matyi, Borsszem Jankó és a Pipakupak gyerek már újszülöttekként is csodás, hatalmas erővel vagy furfanggal, borotvaéles ésszel rendelkeznek, megszületésük napján már beszélnek. A görög mítoszok Hermészével rokonítható kópé alakjuk.

A Bolond a Tarot kulcskártyája. További elnevezései és alakjai: Dőre, Skíz, Suflér (csaló alkimista). A kártya fő üzenete: „Ne vessétek alá magatokat a bolond világnak, ahol a bolondokat követésre méltóknak és a bölcseket bolondoknak tartják.”

A trickster a későbbi irodalomban nem isteni, nem szükségszerűen természetfeletti erővel bíró tréfacsináló karakterként jelenik meg: Ilyen Harlekin, a bohóc, a közönséget szórakoztató, színes ruhákba bujtatott, gyakran kifestett arcú artista vagy színész. Thyl Ulenspiegel, a német nép hős nevében is őrzi két jelképét, a bölcs baglyot (Eulen) és a bölcsessége révén a társadalomnak mutatott tükröt (Spiegel). Naszreddin Hodzsa szúfi tanító volt, akinek humoros történetei általában valamilyen bölcseletet, erkölcsi példázatot fogalmaznak meg, gyakran nagyon ellentmondásos, sokszor abszurd formában.

Thyl Ulenspiegel

Középkori királyi udvart el sem lehet képzelni bolond nélkül. Utóbbi nem szimplán környezetének szórakoztatója volt, hanem a hatalom szerves része. Abban a sötétnek mondott, ám csöppet sem sötét korban az udvari bolond a törvényeken kívül, azok fölött állt. Nem szolga volt, sem közönséges pojáca, s nemcsak komédiás, hanem mintegy a király árnyéka. Szemben minden korabeli hatalmassággal, egyedül ő tegezhette az uralkodót. A szavába vághatott, kigúnyolhatta, szemébe vághatta a legkényesebb igazságot is. A bolond által az uralkodói udvarokban, ahol mindenki nyájasan és szemrebbenés nélkül hazudozott, jelen volt az egyenesség, a képmutatás nélküli igazság. Csak a csörgősipkás nevezhette néven a dolgokat. És a király nem tiltakozhatott. Uralkodókat, hadvezéreket kivégeztek, udvari bolondot soha.

Jan_Matejko,_Stańczyk

A cirkuszi bohóc már nem tréfacsináló, inkább szerencsétlen, szánalmas klisékkel megnevettetni próbáló kis ember. A modern korban az igazi tréfacsináló már átalakult. Dosztojevszkij A félkegyelműben, Miskin herceg alakjában rajzolta meg a „szent őrült” alakját, aki túl van „jón és rosszon”, rá nem érvényesek a kötelező erkölcsi normák, ugyanakkor maga is szemrehányás, ítélkezés nélkül fogadja el a bűnös, lázongó emberi természetet. Isaac Bashevis Singernek A bolond Gimpel című elbeszélésének főhőse egy egyszerű pék, aki a közössége rosszindulatú tréfáinak céltáblájává válik, de mindvégig megőrzi lelke tisztaságát.

A tréfacsináló már lehet esetlen, csetlő-botló, de szerethető, a veszélyeken szerencsésen túljutó, az emberség erejét a civilizációval szemben felmutató alak. Ilyen igazi XX. századi kópé volt a Charlie Chaplin által a filmvászonra teremtett csavargó.

chaplin.jpg

Filmekben sokszor a Jack Nicholson alakította szerepek idézik fel számunkra a trickster némely jellemvonását (Száll a kakukk fészkére, Eastwicki boszorkányok, Batman-ben Joker). A Nevem Senki című filmben a Terence Hill alakította hős meglepetésszerű, elsőre dühre ingerlő cselekedeteivel kifigurázza a társadalom merev visszásságait, majd a nevetéssel feloldja a határokat, felszabadít. A humor latin szó jelentése is ez: „oldószer”. Ez teremtő, újjászületést segítő erő, amely próbára teszi az éberséget is, mint “Senki” (Nobody) figurája, a társadalmon kívüli vándor, bölcs, lélekvezető Jim Jarmusch Halott ember című filmjében.

A Monty Python Társulat talán a Brian élete című filmben, amely nyíltan gúnyt űz az emberi butaságból, korlátoltságból, befolyásolhatóságból, ragadta meg leginkább a tréfacsináló alakját. A címadó „hősről” követői meg vannak győződve, hogy ő az oly régen várt Messiás.

Brian

Megemlíthető még jellegzetes alkotásként a Kapj el, ha tudsz című amerikai film.Ebben ifjabb Frank William Abagnale tizenhat évesen elszökött otthonról, majd dolgozott a Pan American Airlines másodpilótájaként, gyermekorvosként praktizált Georgiában és ügyvédként Louisianában, profi csekkhamisító és szélhámos volt, több millió dollárt szedett össze mindössze tizenkilenc éves koráig. Vele elérkeztünk a valós személyekhez, mert a film egy valóban élő személy történetét dolgozta fel.

Mert ma is vannak közöttünk tricksterek. No elsősorban nem a közvéleményt botrányos viselkedésével hergelő Benkő Dánielre kell gondolnunk. És nem is a névtelen brókerekre, s egyéb csalókra, akik bár rendelkeznek trickster-vonásokkal, de attól még nem válnak azzá. Végül is két fajta trickstert határozhatunk meg, az egyik alázuhant, a másik valóban felülemelkedett.

Léteznek szélhámossá süllyedő emberek, akik felfokozott spirituális energiával tanítókká, mesterekké válnak, azután félresiklik a szabadságértelmezésük, az energia visszájára fordul, egészen a feltételezhető, feldolgozatlanságban gyökerező elakadásig, ahol a regresszív folyamat végül egotúlburjánzásban és a hatalommal való visszaélésben nyilvánulhat meg. Nem véletlenül hallani gazdagságot felhalmozó mesterekről, nőkkel erőszakoskodó, túlfűtött jógaoktatókról, akik megcsúfolják saját korábban tanított morális elveiket is.

A felülemelkedett úgy lép túl a hétköznapi szemléleten, hogy az másokra is felszabadító erővel bír. Szabadsága nem szabadosság, hanem a tudat végtelen tágasságából fakad. Tanításával nem áltatja, nem illúziókkal megtévesztve köti újabb feltételekhez  követői lelkes törekvésekben megnyilvánuló tudatát, hanem felelősen veti latba az ügyes módszereit.

Aki valóban trickster, szent bolond, azt nem érdekli, hogy milyen normák szerint ítélik meg őt. Ha azt mondjuk valakire, hogy bolond, csak mert eltér az elfogadott normáktól, akkor az csak a saját korlátoltságunkat tükrözi. Lehet, hogy őt mindenki bolondnak tartja, de a szellemi normák szerint mégis a többség tekinthető őrültnek és megzavarodottnak.

A szent bolond azt is tudja, hogy az élet szakrális bolondság, ezért őt minden forma és mérték megvetése, mindenben az „abszolút” utáni sóvárgás, minden „jó szokás”, örökérvényű szabály meghaladása jellemzi. A törvényen és társadalmon kívül állás számára létszükséglet, ez biztosítja a szellemi-lelki nomádság korlátlan szabadságát.

Oscar Wilde

S ne feledjük soha, amit Oscar Wilde mond, aki maga is jellegzetes trickster-vonásokkal bírt: „A képzeletet kárpótlásért kaptuk azért, amikké nem váltunk. A humort kárpótlásért kaptuk azért, amikké végül is váltunk.”

 

 

A magyar kultúra napja alkalmából az egyszemű Kölcseyről

Kolcsey_ferenc

Kölcsey Ferenc, mint azt a róla készült ábrázolások is tanúsítják, félszemű volt. Jobb szeme világát gyermekkorában fekete himlő következtében elveszítette. A szájhagyomány szerint a gyógyítás során – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt beteg gyermeknek szikra pattant a szemébe. Talán ez csak egy legenda, amit nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni, ám a tüzes kemencébe vetés motívuma elgondolkodtató.
Szentimrey Jenő a „Ferenc tekintetes úr” című életrajzi regényében azt állítja, hogy Panka, Kölcseyék cselédlánya ajánlotta a népi gyógymódot: „Nálunk Közép-Szolnok megyében úgy csinálják, hogy behevítenek a sütőkemencébe, de nem éppen annyira, hogy lángra lobbanjon a lapáton bedugott panusa (száraz kukoricaszár). Akkor rákötik a lapátra a gyereket. Ha nagyobbacska, bebújik magától. Rátolják a kemence ajtaját, s bennmarad, míg anyja elmond hét miatyánkot…”
A fél szem, azaz az egy szem két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy utalhat az emberalatti létszintre, mint a küklopszok esetében. Utalhat ugyanakkor a beavatottságra is, az egy szem a lényeglátást, az egységlátást jelképezi, mint Ódinnál, a germán főistennél. Őt, az istenek atyját “Enögának”, azaz “Félszeműnek” is nevezték, mert feláldozta az egyik szemét, hogy ihasson a bölcsesség forrásából és a tökéletes tudás birtokába juthasson.
Eljátszhatunk a gondolattal, vajon az, hogy Kölcsey félszemű volt, azaz csak az egyik szemére látott, tehette-e őt kivételes „beavatottá”, akinek megadatott a titkos kulcs a szokványos valóság fátyola mögé látáshoz? Azon túl, hogy visszahúzódóvá, magányossá tette, adhatott, okozhatott-e olyan többletet, amelynek eredményeként ő lett a reformkor kimagasló alakja, író, költő, szónok, politikus, a magyar kritika megalapítója?
Ahogy Mihályhegyi Géza is megjegyezte: “Csodálatra méltó, hogy gyenge fizikumával, félszem­mel mennyit alkotott.” Ő írja azt is: “…a betegsége következményeitől egész életében szenvedett.” A szenvedés érlel, értékrend-átalakulást eredményez. Ez a szenvedés, de a szenvedésben születő bölcsesség jelenik meg a költő legnagyobb hatású versében, a „Hymnusban”, amelyet 1823-ban a nemzeti újjászületés hajnalán írt szatmárcsekei magányában.

Szellemi, lelki és testi évkezdetek

1910

Ki ne szeretne minél többet ünnepelni? Jó hírünk van: nem kell nagyon elmerülnünk az alibigyártásban ahhoz, hogy az évkezdetet is háromszor, három szinten és három időpontban élhessük át, méghozzá minden évben. Ehhez mindössze a kialakult hagyományokhoz igazodó ünnepek rendjét és az ember lelki felépítését kell ötvöznünk.

Ebből a szempontból beszélhetünk szellemi, lelki és testi évkezdetről. A szellemi a legelső, amely összhangban zajlik a kozmikus és természeti folyamatokkal: ez lenne az ünnep eredeti ideje, a téli napforduló, december 21-e másnapja. A Nap ekkorra már átlépett a Nyilas jegyéből a Bak jegyébe, s túllépett azon a mélyponton is, amit régen a Nap halálval és újjászületésével azonosítottak. December 22-étől már nő a fény a világban, s bár kezdetben még alig észrevehetően, de egyre hosszabbak a nappalok is. A fény összefügg a tudatossággal, a szellemi újévkor az ünnep szimbolikusan megfogalmazott üzeneteként ezért önmagunk legmélyén élhetjük meg az újjászületést. A legjobb ilyenkor befelé figyelni, gyertyát gyújtani és meditálni.

Screen shot 2015-12-31 at 22.19.49

Már csak azért is, mert az évkezdet visszautal a világ kezdetére is: az akkori káosz ilyenkor megismétlődik. Az újévünnepeken az ókorban ezért volt szokás a hierarchiák eltörlése (a római Szaturnálián a szolgák egyetlen napig urakként viselkedhettek, uraik pedig teljesítették parancsaikat), a tüzek kioltása, a lopás megengedettsége, a halottak előjövetelének képzete, az orgiák, mivel ezek mind-mind a differenciálatlan kezdet sajátságaira utaltak, lehetővé téve ezáltal azt, hogy tabula rasát, tiszta kezdetet teremtve az újesztendő a Világteremtéssel azonosulva az idő „megfiatalítását” jelentse.

Az óévbúcsúztató, majd újévüdvözlő, jelfigyelő-jósló szokások gyakorlásában mindig az volt a cél, hogy mágikus módon segítsék elő a következő esztendő sikerét az emberek életében. Ez volt az „omen principii”, a kezdetvarázslás, kezdetjóslás: ki mit csinál, kivel mi történik elsőnek újév napján, azt fogja tenni, az fog vele történni az egész esztendőben.

Ha három évkezdetet ünnepelünk, akkor más és más lehet a hagyományos jelfigyelés iránya is. A szellemi újévkor, azaz december 22-én a külső jelek a következő évi szellemi folyamatainkról adnak hírt. Ráadásul ez a nap kiváltképp alkalmas arra, hogy ne csupán megfigyeljük a jövőre vonatkozó jeleket, hanem alakítsuk is az egész évünket azáltal, hogy olyan tevékenységet végzünk, olyan tetteket hatunk végre, amelyek révén az egész évünket tudatossabbá, emelkedettebbé, egyszóval szellemibbé tehetjük.

A lelki újév kezdete december 25-e, Karácsony hagyományos ünnepe. Ilyenkor szeretteinkre figyelhetünk, ami a közösségi találkozás, együtt végrehajtható szertartás napja és alkalma. Megajándékozzuk egymást, karácsonyfát állítunk, díszítünk, – amellyel egyúttal kifejezzük azt is, hogy életünk tengelyébe az emelkedést, fény felé fordulást állítjuk -, együtt étkezünk családunkkal és mincezekkel felidézzük azt, hogy a szeretet az, ami összekapcsolhat minket minden létezővel. A jelfigyelés kapcsán ez a nap a következő évi lelki, érzelmi folyamatainkat tükrözi.

Screen shot 2015-12-31 at 22.19.28

A világi újévkezdethez természetesen Szilveszter illetve január 1-e kapcsolódik. Mikor trombitával, petárdával vagy éppen pezsgősdugódurrantással, koccintással, egyszóval zajkeltéssel temetjük az óévet, ősi gonoszűző, bőségvarázsló mágikus eljárások emlékeit őrizzük ezekben a szokásokban.

Szilveszterkor érdemes egy szellemi mozdulattal épp az ellenkezőjét tenni annak, mint amit a világban mindenki: korán lefeküdni, s mivel ez a legkevésbé „jelentős” nap, aludni hajnalig. Miközben pedig mindenki épp hazakóvályog, kidől, elterül, napfelkeltekor elkezdhetjük az esztendő egészére vonatkozó tudatosságfokozó gyakorlatunkat: a legjobb ilyenkor meditációval, esetleg jógával kezdeni a napot és az évet. Így egészen biztos, hogy ezen a napon is lesz valaki, aki „felkelti a Napot”.

Az e napi jelek a következő évi világi, illetve a testi folyamatokra vonatkozóan hordoznak üzenetet. Manapság a szilveszter a fogadalomtételek napjává is vált. Szokás e napon éjfélig megfogadni valamit, s persze ez rendszerint valaminek a befejezését, például egy rossz szokás abbahagyását szokta jelenteni. Mindenki érzi ilyenkor, hogy határnap Szilveszter, valami véget ér, lezárul, ezért ki is használható ez a határ, mintegy mágikusan: ahogy lezárul az óév, bezárul a múlt kapuja, lerakhatjuk, amit tovább már nem kívánunk cipelni, ami már fölösleges, s tiszta lappal, megújultan léphetünk az újév elé. A tiszta lap után az már más lapra tartozik, hogy ki-ki mennyire volt kitartó az újesztendőre vonatkozó fogadalma teljesítésében…

Screen shot 2015-12-31 at 22.19.04

Aki végigfigyeli mindhárom napot, az teljes képet kaphat arra vonatkozóan, hogy miként bontakoztathatja ki az aktuálisan benne rejlő lehetőségeket egy teljesebb, tudatosabb élet megteremtése érdekében.

„A hajnali harangszónak giling-galangója

hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója!

Ezért hát jó egészséget, bort, búzát és békességet

Mindenkinek kérek ez új esztendőben!”

1910b

 

 

 

A nap szimbóluma – A jedi-erő és a Star Wars-mítosz

Star-Wars-Day-Singapore-2015

Világszerte május 4-én tartják a Csillagok Háborúja Napot. Hogy miért épp ekkor? A megoldás egyszerűbb, mit gondolnánk: a filmszériában a jedik híres búcsúmondata, “az Erő legyen veled” angol változatának (“may the Force be with you”) első fele kiejtve május 4-nek (“May the Fourth”) hangzik.

Star-Wars-Day

Sokak számára köztudott, hogy a Csillagok háborúja sikere legnagyobbrészt nem csak azon múlt, hogy fantasztikus látványvilágot teremtett, hanem mert az egész cselekmény számos archetipikus forrásból építkezik, mesék, klasszikus és középkori mítoszok és legendák, valamint népszerű korabeli filmek és sorozatok elemeit ötvözték benne. Emellett pedig rengeteg olyan szimbólum sorakozik fel a filmben, amelyek mind jelentésteliek lehetnek számunkra, kezdve a jó és rossz harcától a misztikus, természetfeletti erő növelésén, birtoklásán, különleges tudati képességeken, hatalommal bíró harcos-tanító titkos közösségeken keresztül mondjuk a fénykardig vagy a Halálcsillagig. Ezek időtlen örökérvényű tudati tartalmakat sejdítenek meg, élesztenek fel, nem véletlen, hogy mindezek révén George Lucasnak sikerült egy modern mítoszt létrehoznia, olyat, amelyet ki-ki összekapcsolhat saját élményeivel, de legalábbis vágyaival, vagyis megvan a mai értelmezési lehetősége.

Star Wars fans in front of the Colosseum

Az alkotók pedig továbbfejlesztik a bevált elemekből építkező sorozatot, a kis híján negyven évvel ezelőtt bemutatott első epizód után idén év végén láthatjuk a harmadik trilógia első darabját. Közben természetesen rajongói találkozók, könyvsorozatok, képregények, játékok növelik a Star Wars franchise birodalmat, melynek részeként e nap világszerte sokaknak erről a mítoszról, hőseiről, a jedikről és ellenfeleikről szól. Ki-ki választhat, melyik oldalra áll – az erő legyen velük!

Szimbólumok útközben – Nepál, Katmandu, Szvajambhunat sztúpa, 2010

Szvajambhunat

A buddhista newarok mitológiájában és vallási praxisában központi helyet foglal el a Szvajambhunat sztúpa. A “Szvajambhu” jelentése: “Önteremtett”, egy öröktől fogva létező lángra utal, amely fölé a sztúpát emelték. Mandzsusri, a bölcsesség bodhiszattvája egy látomás nyomán utazott el ide, ahol a völgyben valóban meglátott a tó közepén egy lótuszvirágot. Lecsapolta a tavat, hogy az emberek számára lakhatóvá észarándokhellyé tegye, a lótusz dombbá változott, a virágja pedig a Szvajambhunat sztúpa lett.

A legutóbbi, indiai és nepáli hivatalos jelentések szerint már a 2500-at is meghaladta a 7,9-es erősségű szombati nepáli földrengés halálos áldozatainak a száma. A földrengés által leginkább sújtott térségben, a Katmandu-völgyben a földdel váltak egyenlővé a házak. A völgy az ősi ázsiai civilizációk találkozási pontja, ahol mintegy 130 fontos történelmi emlék, hindu és buddhista zarándokhely található, ezek közül a földrengés több világörökségi helyszínt is megrongált. Ősi építmények omlottak össze Katmanduban, Patanban és Bhaktapurban. Megsérült a képen látható, “majomtemplom” néven is ismert Szvajambhunat buddhista templomegyüttes is, amely Katmandutól nyugatra, egy dombtetőn fekszik.