Vészákh, a buddhisták legnagyobb évenkénti ünnepének közeledtével – ekkor emlékeznek meg világszerte a Buddha egy napra eső születéséről, megvilágosodásáról és parinirvánába való távozásáról (haláláról) – következzen egy összefoglaló az egyik legelterjedtebb buddhista szimbólumról, a Tankerékről.
A Tankerék (szanszkrit dharmacsakra, páli dhammacakka, tibeti chos kyi ‘khor lo – csöki khorlo -, kínai falún) egy nyolcküllőjű szekérkereket mintáz. Ez a szekérkerék a buddhizmus és Buddha tanításainak anikonikus jelképe. A kép nélküli (anikonikus) kultusz annak jele – legalábbis az utóbbi mintegy száz évben így tartották -, hogy amikor a buddhizmus eme legkorábbi időszakában ezt a szimbólumot alkalmazni kezdték, még nem vált uralkodó jellegűvé, hogy a Buddhát fizikai formájában ábrázolják. A Megvilágosodottat a Kr.e I. századig csak jelképszerűen, olyan jelképek segítségével jelenítették meg, mint például a Tankerék, egy trón, egy napernyő, a megvilágosodás fája előtti üres hely vagy egy lábnyom. Maga a szimbólum azonban a buddhizmus keletkezése előtti időszakban is létezett, Indiában kozmikus jelkép volt. Az Upanisadok szerint a kerékagy a világkerékben a teremtmények ura. A kónaraki templom oldalfalán a tizenkét kerék, s a kerekek tizenkét küllője a napciklust is jelenti.
A hindu megközelítés szerint a Tankerék előképe a Szudarsana Csakra, Visnu fegyvere, egy harci korong, amelynek sugárzása olyan heves, hogy elpusztítja az avaisnavákat, s szédületes sebességgel forgó félelmetes éle még Ráhu számára elviselhetetlen.
A kerék Indiában általában az uralomhoz kapcsolódott, forgatása a világ fölötti uralom képe volt. A csakravartin a világuralkodó ideája az ősi ind eszmevilágban. A szó maga a szanszkrit csakra, azaz „kerék” és a vartin, azaz „forgató” vagy „irányító” szavakból származik, a csakravartin tehát uralkodó, „akinek mindenhová elgördül a kocsija”, illetve „akinek a mozgása akadálytalan”. A Világkirály nem részesedik az egyetemes változásból, belőle áramlanak ki a fény sugarai, a teremtő erők. Csakravartin a buddhizmus eszmerendszerében és történetében Gautama Sziddharta, a történelmi Buddha, aki nem világuralkodó lett, hanem a „Tankereket Megforgató”.
Gyakori ábrázolása a Tankeréknek, hogy azt két gazella fogja közre. Ez arra utal, hogy először Váránaszi (a mai Benáresz) városa mellett a Gazellapark nevű ligetben („vadasparkban”) tartotta a Buddha az első tanítást. Itt történt, hogy miután megvilágosodását követően a Buddha hét hétig nem tanított – ezalatt logikai rendszerbe szedte, hogy minél közérthetőbben megfogalmazza mindazt, amire rájött -, végül – a mítosz szerint – Indra és Brahma ösztönzésére öt szamanával megismertette tanainak alapjait, a Négy Nemes Igazságot, ezzel első ízben nyilvánította ki a Dharmát, elindította, „mozgásba hozta”, megforgatta a Tan Kerekét.
A theraváda szerint csak egyetlen, egységes Dharma létezik, amely a Tripitakában van lefektetve, a mahajána és vadzsrajána szerint viszont Sákjamuni a befogadó képességeitől függően tartalmát és mélységét tekintve más és más Dharmát hirdetett. Egyes mahajána szövegek ezért „a Dharma kerekének háromszori megforgatásáról” (dharmacsakra-pravartana) beszélnek, azaz a Buddha nemcsak egyszer, hanem többször is megforgatta a Tankereket, s ezek eredményeként jött létre először a theraváda, majd a mahájána tanítása A bölcsesség tökéletessége – Pradnyápáramitá – szútra, végül a vadzsrajána a Mahávajrocsana szútra kinyilatkoztatásával. A háromszori megforgatás arra is vonatkozik, hogy a Tan kerekének háromszor kell megfordulnia egy tanítvány számára is, hogy áthassa létét a Tan: először hallania kell, majd megértenie, végül bensővé, életgyakorlattá kell tennie.
A Tankerék a nyolc kedvező szimbólum (ashtamangala) egyike a tibeti buddhizmusban (Nepálban nem). A Tankerék Tibetben számos helyen látható, például kolostorok tetején, de a kézi imamalom (manilagkhor) hengerének tetejét is a nyolc küllőjű tankerék díszíti. A hatodik tibeti holdhónap negyedik napja (tibetiül: Csökhor dücsen) a Tankerék ünnepe.
Indiában Asóka király (Kr.e. 265-238 körül), az első szervezett indiai állam, a Maurya királyság legjelentősebb uralkodója oszlopain a vallás eszméire utal. Asóka az államegyesítéssel járó véres, kegyetlen harcok alatt ébredt rá a könyörületességet hirdető tanok fontosságára. A harcok végeztével hatalmas kőoszlopokat állíttatott országszerte és azokra az új államrend alapelveit vésette, amelyek buddhista tanításokon is alapultak. (Külön típus az Asóka-csakra, ez huszonnégy küllővel a napi ciklust jelképezi, a huszonnégy órát, ezzel azt, hogy a törvény, a Tan a nap minden órájában áthassa a földi életet. Ez India zászlóján is látható, mint India nemzeti jelképe.)
A buddhizmus térhódítása után kétszáz évvel egy másik buddhista uralkodó, a görög Menander (buddhista írásokban „Milinda király”, Kr.e. 160–135) ábrázoltatott nyolc küllőjű Tankereket az általa veretett pénzérméken.
A Tankerék kereksége a tanítás teljességét, a Tan tökéletességét szimbolizálja. Az üres kerékagy az égi cselekedetek illeszkedési pontja. A tengely az ember benső tengelyére utal, ami többek között az önuralommal, a fegyelmezettséggel van kapcsolatban, ami esszenciális magja a meditációs gyakorlatnak. A kerék középpontban egyesülő küllői – analógiában a lótusz szirmaival – a Nemes Nyolcrétű Ösvényt jelképezik. A küllőkre azt is mondják, hogy élekkel rendelkeznek, élekkel, amelyek a nemtudás béklyóit elvágják és ezzel megszüntetik a szenvedés, a szakadatlan újjászületések körforgását. „A kerék küllői a tiszta életmód szabályai; igazságosság az átmérője; bölcsesség a kerülete; szerénység és elmélkedés a középpontja és tengelyén nyugszik az Igazság.” (Dhammacsakkappavattana-sutta – Tanítóbeszéd a Tan kerekének megforgatásáról) Az abroncs, ami a küllőket tartja, a tudat végső természetére utal, ami mindent összetart.
A Tan kereke a szamszára, a létforgatag ellenében hat – ezért fontos a forgás fenntartása, a tanítás átadása az újabb és újabb nemzedékeknek.
