Hírek a szimbólumok világából kategória bejegyzései

Hírek a szimbólumok világából – Mi lesz, ha egyszer nem lesz hal a vizekben?

2016-01-27Hírek a szimbólumok világából, SzimbológiaCsörgő Zoltán

Az óceánokban a hal a természet gazdagságának egyik szimbóluma. A buddhisták számára a hal további jelentéssel is bír, a nyolc szerencsejelkép egyikében is szerepel. Mi lesz, ha egyszer nem lesz hal a vizekben, ha sok más, az ember szennyező tevékenysége következtében ma kipusztulófélben lévő állatfajhoz hasonlóan hajdanvolt, legendás élőlény lesz?
Egy friss hír szerint 2050-re az óceánokban található műanyagok tömege nagyobb lehet, mint az összes halé. A két legfontosabb tényező, amely – a várható növekedésük miatt – idáig vezethet: jelenleg a műanyagok 95 százalékát egyszer használjuk és nincs újrahasznosítva, ezek harmada pedig az óceánokban végzi. Hiába van sok ötlet és találmány az óceánok tisztítására, ezt a tempót nem lehet követni a jelenlegi módszerekkel, azt meg végképp nehéz, ami ezután várható. A piaci és tudományos kutatások összegzése alapján a következő 20 évben duplázódhat, 2050-re pedig négyszeresére emelkedhet az éves műanyag előállítása, amely jelenleg 311 millió tonna.
Ha nem lesznek halak, akkor talán már a szimbólumokat sem fogják érteni a következő nemzedékek? A buddhista hagyomány szerint a halak (szanszkrit: gaurmatszja; tibeti: གསེར་ཉ་, wylie: sernya) a korlátoktól mentes lét jelképei. “A két hal eredetileg India két szent folyóját – a Gangeszt és a Jamunát – jelképezte. Ezeket a folyókat társították a hold és a nap csatornáival, amelyek az orrlyukakból indulnak és a szállítják a lélegzetet vagy pranát felváltott ritmusban.” Kínában a hal a bőség és a gazdagság szimbóluma. Szaporodása és fajfenntartó tulajdonságai révén – párban ábrázolva – a harmónia és a házasélet utódteremtő energiáinak jelképe is.
A halak a harmóniát szimbolizálják és a békét, amiben a Tan követése révén élhetünk. A halak a félelemtől mentes állapotban lévő élőlényeket is jelképezik, akik anélkül, hogy belefulladnának a szenvedés óceánjába, egyik helyről a másikba vándorolnak, szabadon és önként, ahogyan a hal is szabadon és félelem nélkül úszik a vízben. A buddhaság – a megvilágosodás – állapotában élő élhet úgy, ahogy a hal mozog a vízben: számára nincsenek akadályok.

Hírek a szimbólumok világából – Matt a sakknak?

2016-01-24Hírek a szimbólumok világából, Homo Symbolicus, Szimbológia, Szimbólumrendszerek (aktuális szimbólumok)Csörgő Zoltán

Vitát váltott ki Szaúd-Arábiában, miután a legfőbb vallási vezető a muszlimok számára tiltottnak nevezte a sakkozást, ami megítélése szerint időpocsékolás és egyben pénzpazarló tevékenység. „A sakkozás az emberek közötti ellenségeskedéshez vezet, gyűlöletkeltésre alkalmas és akadályozza a vallási kötelezettségek elvégzését” – idézi a vallási vezetőt a brit The Independent napilap. A vallási vezető a sakkozást a szerencsejátékhoz hasonlította, amit a Korán tilt. A sakkra kimondott átok azonban nem jelenti azt, hogy a sakkozást betiltják az arab országban, de a vallási vezető felvetése máris élénk vitát váltott ki. Ennek ellenére, mint azt Mus Bin Thaily, a Szaúdi Sakkszövetség elnöke elmondta, a terveknek megfelelően Mekkában pénteken elkezdődött és zavartalanul folytatódik a sakkbajnokság. Georgia residents, explore https://www.cash-for-houses.org/georgia/ to simplify the selling process and get a fair offer.

Különös, hogy épp egy arab országban tiltanák be a sakkot, hiszen az Indiából eredő sakk perzsa, majd arab közvetítéssel kerül Európába, amit a „sakk-matt” kifejezés is bizonyít. Ahogy Titus Burckhardt is elemzi, a perzsa „shah” kifejezés királyt jelent , az arab „mat” pedig azt, hogy meghalt. A muzulmán világban eddig több mint ezer éven keresztül a sakk olyan szellemi elfoglaltság lehetett, amely nem csak a stratégiai gondolkodást fejlesztette, hanem az önmeghaladás művészetét is.

Az arabok, akik a perzsáktól vették át, nagy befolyással voltak a sakkjáték fejlődésére. Már 700 táján feljegyezték a „vakon” történő sakkozás rítusát, amelynek során a játékosok egyike, vagy mindkettő nem nézte a sakktáblát, illetve beszámoltak sakkversenyekről. Az, hogy a bábuk geometrikus formákat öltöttek és levetkőzték antropomorf jellegüket, „faragott képüket”, az arab kultúrának köszönhető.

Visit https://www.companiesthatbuyhouses.co/maryland/home-buying-company-bowie-md/ to connect with reputable companies that specialize in purchasing houses.

Ahhoz, hogy a sakkban potenciális veszélyforrást lássanak, az kellett, hogy elfeledjék azt a mély szimbolikát, amely a sakkban rejlik. A sakk ebből a szempontból nem játék, avagy annyiban, amennyiben a Teremtő kegyelméből a mindenség is az. Ez a mindenség az, amit megjelenít a sakktábla. A négyzetháló vizuálisan a teret jelöli, ahol a dolgok megjelenhetnek, a helyet ahol a lehetőségek megtestesülhetnek. A sakktábla elemi szerkezetében a sötét és világos kockák képviselik a világ duális erőktől áthatott voltát, váltakozásuk az erők ciklikus és dinamikus váltásaira utalnak. A sakktáblán zajló játék pedig maga az élet, amint megpróbálja győzelemhez juttatni, egy spirituálisnak is nevezhető logika mentén az ellentétek fölé emelni a végső soron a tudat önmaga fölötti uralmát jelképező királyt.

A sakktábla így valójában egy kozmikus diagram, egy mandala. A sakkjáték ennélfogva pedig egy meditációs eszköz, a külső és belső világ természete fölötti kontempláció segítője lehet. A sakkjátékban zajló történések láthatóvá teszik a „rejtett játékot”, a benső küzdelmet, ami mintegy kivetül, manifesztté válik a játszma során. A sakkban a játékos szellemi ereje, tudása az, ami a jelképessé váló formákat, bábukat, sakkfigurákat mozgatja a tábla keretein belül . A „játékos” az ellentétes erők küzdelmében felismeri saját benső folyamatait, megfigyeli azokat és képessé válik azok irányítására, így biztosítva az önmeghaladást. A „királyi játékot” az arabok is olyan parabolának tekintették, melyben a szabadon választott tett és az elkerülhetetlen sors közötti benső kapcsolat nyilvánul meg.

A sakkjáték rituális mivolta és szimbolikus jelentése sokáig ismert volt. Az egyik legrégebbi leírás, amely a sakkjátékra vonatkozik, egy XI. századi, Bagdadban élt arab történész, Al-Mas-udi „Aranyló Puszták” című művében található. A szerző utal arra, hogy a 8×8 négyzetből álló diagram a brahmanok kasztjához kapcsolódik, másrészről a játék háborús szimbolikája a ksatrijákhoz, a harcos nemesek és hercegek kasztjához. Al-Mas-udi szerint a sakkjáték „a kormányzás és védekezés iskolája”, s hangsúlyozza, hogy a hindu szimbolika a sakktáblát „az égitestek, a bolygók, valamint a zodiákus 12 jegyének egyfajta allegóriájává tette meg egy–egy bolygónak szentelvén minden egyes mezőt”.

A nyolcasság összefügg azzal is, hogy az archaikus hindu elképzelések 8 (7+1) bolygót tartanak számon: ezek a Nap, a Hold, az öt szabad szemmel nem látható bolygó és Rahu, a fogyatkozás sötét csillaga. A tér nyolc irányának mindegyike valamely bolygó uralma alá tartozik és egy-egy istenség (déva) által megszemélyesített isteni aspektust szimbolizál.

Érdekes összefüggésre, kódra utal az is, hogy a sakktábla 64 kockából áll, az ókori Egyiptomban az Udzsat-szem, Hórusz szemének törtszámokat is jelző, 64/64-ként összegződő töredékeinek együttese adta ki a világ (látható és láthatatlan részekből álló) egészét, az egységet, a teljességet. A Változások Törvénykönyve, a Ji king jelkészletét adó, a jin–jang vonal hatos kombinációiból alkotott 64 hexagramm a valóság totalitását szimbolizálja. Az ugyancsak a taoista bölcselet látásmódját megjelenítő, kifejező Tai-csi ábra az azt alkotó jin–jang ellentéttel az univerzumban lakozó és egymást kiegészítő erők kifejező szimbóluma, ami ezáltal a duális feszültség jelenlétét tudatosítja, akárcsak a sakktábla a maga „pepitájával”.

Hasonló szimbolikus jelentésekről és a sakkjáték ősi változatairól is olvashatunk a spanyol X. Bölcs Alfonz király „Libros de Acedex” című, 1283-ban befejezett művében. Kiderül belőle, hogy létezett 10×10 és a 12×12 mezős sakktáblás játék is. A 12×12 (összesen 144) mezős sakk szintén Indiából származik, a játék menetét kockavetés irányította és 48 figura mérkőzött egymással. A csillagászati sakk kör alakú táblán hét játékos részvételével zajlott. A sakktábla „az ég” , az Állatöv csillagképeivel megjelölt 12 szegmentumra oszlik. A hét koncentrikus kör – az égitestek működési övezetei – rangsor szerint a következők: Hold, Merkúr, Vénusz , Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz, amelyeket a hét játékos külön irányított. A tisztek menetmódja számkombinációkon alapult.

A „Négy évszak” elnevezésű játékban négy játékos vett részt oly módon, hogy az általuk felállított figurák, amelyeket a sakktábla négy sarkában állítottak fel, körkörös irányban haladtak előre a négy őselemet, a földet, vizet, tüzet és levegőt jelző négy oldal felől a Nap mozgásának megfelelően. Ebben a játékban a sakktábla közepe jelképezte Isten városát, az abszolútumot, a Lét centrumát.

Minden szellemi hagyomány erejét az adja, mennyire őrzi a Lét centruma megtalálásának fontosságát és közvetíti az oda vezető út és módszerek, gyakorlatok tudását. Ha megerősítik és vallási törvénnyé emelik a moszlim vallási vezetők azt a döntést, hogy betiltják a sakkot, akkor az azt is jelenti, hogy újabb jelentős lépést tesznek abba az irányba, hogy szakítsanak saját hagyományaikkal. Szimbolikus erejű lenne ez, az arabok számára azt jelentené, hogy tovább erősödik a fundamentalizmus, a dogmatikusság és tovább gyengül az a korábban, főleg az iszlám első századaiban létezett eleven szellemi erő, ami oly naggyá, a tudományok fellegvárává, az ókori tudást a középkori Európába is közvetítővé tette az arab birodalmat.

Sőt, mintha maga a sakk lett volna évszázadokon keresztül a szellemi erő közvetítésének eszköze. Ez az erő nagyjából akkor született újjá Európában, amikor a frank uralkodót, Nagy Károlyt a híres Harun-ar-Rasid kalifa megajándékozta egy míves sakk-készlettel. Nyugat-Európába tehát nemcsak Platón és Arisztotelész filozófiája került arab közvetítéssel, hanem a sakk is. S miközben a XII. században a keresztény egyház, Szent Bernát püspökkel az élen szembefordult a sakk művészetével, hiszen 1128. évi regulájában felszólította a rend tagjait, hogy „undorral vessék meg a sakkjátékot”, valamint száz évre rá IX. Szent Lajos az egyház kívánságára meg is tiltja alattvalóinak a sakkozást, az arabok nagy szerencsének tekintették, hogy mivel Mohamed próféta nem ismerte a sakkot, a Korán tilalmai sem emlékeztek meg róla.

A haka-tánc

2016-01-23Hírek a szimbólumok világából, Old Age a New Age-benCsörgő Zoltán

Sok millióan nézték meg az interneten keresztül az Aaliya és Benjamin Armstrong esküvőjén felvett haka-táncot, amely jól érzékelteti egy épp induló új-zélandi vegyes házasság kulturális hátterét, az egymás hagyományai iránti tiszteletet, valamint azt, hogy milyen erőket mozgat meg, érzelmeket indít el egy ilyen táncnak a látványa, de legfőképpen az abban való részvétel.

A haka egy tradicionális maori harci tánc és kiáltások sorozata, grimaszokkal és nyelvöltögetésekkel, amelyeket csoportosan adnak elő. Egyszerre ijesztő, megdöbbentő hatású a nézők és fanatizáló a benne résztvevők számára.

Eredetileg az ellenség megfélemlítését, az erő felkeltését és kimutatását, a célozta ütközetek, csaták előtt, de később vendégek üdvözlésekor, nagy eredmények megünneplésekor is elkezdték előadni.
https://www.youtube.com/watch?v=pACmRoNicGY
Új-zélandi sportcsapatok nemzetközi mérkőzések előtt is előadják már több mint száz éve. Ezekben a csapatokban nem csak maori, hanem európai és egyéb származású sportolók is előadják a hakát. A különböző csapatok mind kidolgozták már a saját hakájukat, a meccseken szurkolók és játékosok egyaránt előadják.
https://www.youtube.com/watch?v=0x21u-GzI8c
Az új-zélandi hadseregben is feismerték közösség formáló erejét. A csapattesteknek megvan a maga hakatánca, amely a szolidaritásuk kifejezője lett, egy-egy elesett társuk temetésén adják elő.
https://www.youtube.com/watch?v=cVSJK1jMxPI
Ide igazán illik a Ka mate haka tánc és a hozzá tartozó szöveg: “Ka mate, ka mate”, kiáltja a vezető, azaz: “Meghalok, meghalok”, mire a csapat tagjai ezt üvöltik: “Ka ora’ Ka ora'”, “Élek, élek”. Ennek a hakának a “dalát” a hagyomány szerint Te Rauparaha törzsfőnök írta, megemlékezve arról, hogyan menekült meg a halál torkából 1810-ben.

Nők részvételével is zajlik ma már haka-tánc, sőt az iskolákban a gyerekek tanulják. Hátborzongató volt, persze jó értelemben, az a haka-tánc, amelyen több mint 1700 gimnazista fiú vett részt, hogy így búcsúzzanak az 55 éves korában elhunyt matematika- és testneveléstanáruktól.
https://www.youtube.com/watch?v=M6Qtc_zlGhc
A haka tehát az új-zélandi kultúra szimbolikus erejű részévé vált: az őslakos maorik kultúrájának elismerését is kifejezik általa. Olyan nagy hatású a tánc, hogy a maorikkal rokon más polinéz népek, a szamoaiak és a hawaiiak is kidolgozták az elmúlt években a saját hakaszerű táncaikat.

A magyar kultúra napja alkalmából az egyszemű Kölcseyről

2016-01-23A nap szimbóluma, Egyéb, Hírek a szimbólumok világábólCsörgő Zoltán

Kölcsey Ferenc, mint azt a róla készült ábrázolások is tanúsítják, félszemű volt. Jobb szeme világát gyermekkorában fekete himlő következtében elveszítette. A szájhagyomány szerint a gyógyítás során – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt beteg gyermeknek szikra pattant a szemébe. Talán ez csak egy legenda, amit nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni, ám a tüzes kemencébe vetés motívuma elgondolkodtató.
Szentimrey Jenő a „Ferenc tekintetes úr” című életrajzi regényében azt állítja, hogy Panka, Kölcseyék cselédlánya ajánlotta a népi gyógymódot: „Nálunk Közép-Szolnok megyében úgy csinálják, hogy behevítenek a sütőkemencébe, de nem éppen annyira, hogy lángra lobbanjon a lapáton bedugott panusa (száraz kukoricaszár). Akkor rákötik a lapátra a gyereket. Ha nagyobbacska, bebújik magától. Rátolják a kemence ajtaját, s bennmarad, míg anyja elmond hét miatyánkot…”
A fél szem, azaz az egy szem két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy utalhat az emberalatti létszintre, mint a küklopszok esetében. Utalhat ugyanakkor a beavatottságra is, az egy szem a lényeglátást, az egységlátást jelképezi, mint Ódinnál, a germán főistennél. Őt, az istenek atyját “Enögának”, azaz “Félszeműnek” is nevezték, mert feláldozta az egyik szemét, hogy ihasson a bölcsesség forrásából és a tökéletes tudás birtokába juthasson.
Eljátszhatunk a gondolattal, vajon az, hogy Kölcsey félszemű volt, azaz csak az egyik szemére látott, tehette-e őt kivételes „beavatottá”, akinek megadatott a titkos kulcs a szokványos valóság fátyola mögé látáshoz? Azon túl, hogy visszahúzódóvá, magányossá tette, adhatott, okozhatott-e olyan többletet, amelynek eredményeként ő lett a reformkor kimagasló alakja, író, költő, szónok, politikus, a magyar kritika megalapítója?
Ahogy Mihályhegyi Géza is megjegyezte: “Csodálatra méltó, hogy gyenge fizikumával, félszemmel mennyit alkotott.” Ő írja azt is: “…a betegsége következményeitől egész életében szenvedett.” A szenvedés érlel, értékrend-átalakulást eredményez. Ez a szenvedés, de a szenvedésben születő bölcsesség jelenik meg a költő legnagyobb hatású versében, a „Hymnusban”, amelyet 1823-ban a nemzeti újjászületés hajnalán írt szatmárcsekei magányában.

Hírek a szimbólumok világából – A gigantikus Mao-szobor villámgyors enyészete

2016-01-13Hírek a szimbólumok világából, Homo Symbolicus, Old Age a New Age-ben, SzimbológiaCsörgő Zoltán

Arannyal lefestett, óriási, 37 méter magas Mao Ce-tung-szobrot építettek az év elején Kínában az ország szívében fekvő Henan tartományban. A szobrot alig néhány nap múlva lebontották, mert kiderült, hogy nem volt rá engedély. A felállított szobor költségeit a korábbi kínai hírek szerint üzletemberek állták és helyi falusiak is kinyitották a pénztárcájukat. Összesen 3 millió jüant, azaz körülbelül 135 millió forintot gyűjtöttek össze a gigászi műremek elkészítésére.

Az óriási szobrot Mao halálának negyvenedik évfordulójára állíttatták és mindössze négy napig maradhatott egyben. Ez a két szám már önmagában “magáért beszél”, de természetesen ennek is van mélyebb üzenete. A negyven számos szellemi hagyományban, vallásban kitüntetett jelentőséggel bír. Negyven évig vándorolt Mózes a népével a pusztaságban, Jézus negyven napot töltött a sivatagban. Mao is végrehajtott népével egy nagy menetelést és neki a szobra csak négy napot bírt ki a kies kínai pusztán. A “Nagy Menetelés” eredményeként került hatalomra és valósíthatta meg azt, amit egyesek győzelemnek, mások ámokfutásnak tartanak. Megerősítette a máig hatalmon lévő kommunista vezetést, másfelől lerombolta azokat a kulturális hagyományokat, amelyek korábban évezredeken keresztül Kínát nagyhatalommá tették, olyan egyedüli civilizációvá, amely az ókortól máig folytonosan létezik.

Minden bizonnyal ez az ambivalens megítélés tükröződik a felállítás szándékában, majd a gyors eltávolításban. A kommunista diktátor, a Kínai Népköztársaság első elnöke, Mao Ce-tung máig igen megosztó személyiségnek számít. A nép körében úgy tűnik, helyenként még mindig ő a bölcs vezető, miközben a Kínában ma hatalmon lévők már nem vállalják fel az eszméivel való azonosulást. Hszi Csin-ping államfő ugyan a történelem “nagy alakjaként” méltatta, de elismerte, hogy követett el “hibákat”. Mao feltehetően újabb menetelést indítana a pekingi kommunisták ellen, ha látná, milyen módon valósították meg az államkapitalizmust. Ki tudja, talán azért döntötték le a szobrát, nehogy – legalább a szelleme – felálljon végre, kinyújtózzon és letiporja, amit az utódai műveltek: a gyárakat, amelyekben a dekadens Nyugat kényelmét szolgáló tárgyak milliárdjait gyártják, s a lakóparkokat, amelyekben az ebből meggazdagodó kínai milliárdosok élnek.

Tanulságos tehát összegezni, miért csak ilyen rövid ideig állhatott a szobor, amelynek “művészeti világa” évezredek szimbólumaira utal vissza. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy függ mindezzel össze az, hogy a szobor alkotója a kifejezéskészletében az emberiség egyetemes kulturális nyelvéből miért épp azokat az elemeket választotta, amelyek meg is magyarázzák a szobor bukását.

Ülő testhelyzet

A világot bejárta a kép a gigantikus szoborról, amely a kommunista vezetőt ülve ábrázolja. A talán legkorábbi szobrok, amelyek egy vezetőt ülő helyzetben ábrázolnak az ún. Memnón-kolosszusok (arabul el-Kolosszát vagy esz-Szalámát) III. Amenhotep fáraó két hatalmas ülőszobra, melyek 3400 éve állnak a thébai nekropoliszban, a Nílus partján a mai Luxor városával átellenben. A két, körülbelül 16 méter magas szoborkolosszus pár ülve ábrázolja a fáraót, amint kezeit térdén nyugtatja, az uralkodó arccal a folyó és felkelő Nap felé fordul.

Az ülő testhelyzet azzal függ össze, hogy trónon ülve ábrázolják, s a trón az emberi nagyság és hatalom jelképe. Eredetileg a trónszékbe való ültetés a lét teljességének az elérését, az istenközelséget szimbolizálta. A trónon való ülés méltóságteljességet sugároz, nyugalmat, valamint kiemelkedést a közönséges emberek, a nép közül. Leginkább feltehetően ez utóbbira utal az, amiért Mao Ce-tungot is ülő helyzetben ábrázolták. Jó példa ez arra is, hogy egy művész képzeletében nem tudatosan jelennek meg legtöbbször ezek a minták, formák, hanem ösztönösen alkalmazza azokat a megoldásokat, amelyek az egyetemes kultúra kollektív tudattalanjában archetípusokként léteznek.

Külön érdekesség témánkhoz kapcsolódóan, hogy III. Amenhotepnek az eredetileg négyből két évezredeken át is állt kolosszális szobra mellett két másikat nem egészen két éve, 2014-ben állítottak fel Théba templomvárosában, ezek ugyanis évszázadokig darabokban hevertek, majd hatalmas erőfeszítéssel restaurálták és a Nílus nyugati partján található királyi temetkezési templomban lévő eredeti helyére állították vissza őket. Az egyik újonnan felállított szobor 11,5 méter magas, 3,6 méter széles és 250 tonnát nyom. Eredetileg a 13,5 méteres magasságot is elérhette most hiányzó kettős koronájával.

Míg III. Amenhotep uralkodása az ókori egyiptomi civilizáció csúcspontját jelzi mind politikai, mind a kulturális vívmányok tekintetében, Mao Ce-tungról nem lehet elmondani, hogy ő állna a kínai kultúra zenitjén. Ám Maót a jelek szerint ennek ellenére ma is sokan tisztelik. Az is érdekes, hogy Csusikang falu határában állt a szobor, voltaképpen a nagy semmi közepén, Tunghszü megye egy mezőgazdasági területén. Ez a terület Kína szívében található, Henan tartományban, abban a tartományban, amelyet az ötvenes években – a vezér politikájának következményeként – súlyos éhínség sújtott. Csak emiatt sok millió ember haláláért felelős Mao.

Kínának eddig is létezett már egy hatalmas, ülő alakos szobra. Ez a világszerte is leghíresebb, hatalmas, ülő alakos alkotás a leshani óriás Buddha, amely a Tang-dinasztia idején, a 8. században épült. A kőszobor nem csak Kína, hanem a világ legnagyobb faragott Buddha-szobra és építésének idején a világ legmagasabb szobra volt. A gigantikus építkezés során kialakított 71 méter magas szobor, amelynek a legkisebb lábujjkörmén is simán elfér egy ember, az ülő Maitréja buddhát, az eljövendő korszak buddháját ábrázolja, kezét ő is a térdén tartja.

Arannyal borítás

Az arany a legértékesebb fémek egyike, ám értéke nem a használhatóságában és nem is feltétlenül a viszonylagos ritkaságában rejlik, hanem szimbolikus üzenetében. Az arany a a hagyományok és kultúrák kortól és helytől függetlenül egybehangzó megközelítésében a romolhatatlanság, elmúlhatatlanság, a kikezdhetetlenség féme, ami színét, fényét, sugárzását a Naptól kölcsönzi, annak mintegy megszilárdult energiája. Méltóság, fenség, magasztosság, tisztaság, halhatatlanság – ezek a képzetek kötődnek az idők kezdete óta az aranyhoz. Mao szobra a képek tanúsága szerint teljesen bearanyozott, ezzel utánozza nagyhírű elődjét, az olümpiai Zeusz-szobrot, amelyről azt írták, hogy aranyréteg borította. Az istenség haját, ruháját és szandálját aranyból mintázták meg. Pheidiasz 13 méter magas szobrot készített, ami egy mai négy emeletes ház magasságának felel meg. A korai feljegyzések alapján a Zeuszt ugyancsak ülő helyzetben ábrázoló szobor az egész templomhajót elfoglalta. Az Olimpiában felállított Zeusz-szobor nem hasonlított az addigi istenképekre, mert egy hatalmas, jóságos öregúr ült a trónon, egy olyan nagy erejű úr, aki bizalmat ébresztett. A leginkább jószívű apafigurát idéző ábrázolásmód nagyon hasonlít arra, ahogyan 450 évvel később a keresztények elképzelték a mindenható Úristent. Évszázadokon keresztül látogatók és hívők ezreit vonzotta a templom a világ minden tájáról.

Mao szobra feltehetőn akkor sem vonzott volna tömegeket, ha nem a puszta közepén állítják fel (ültetik le). Maoról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy bizalmat ébresztett volna és jóságos atyafigura képzetet keltene a kínaiakban.

Monumentalitás

Egy sík területen, amilyennek Csusikang falu határa a képek alapján látszik, nyilván óriási hatást kelt egy 37 méter magas szobor. Talán nem véletlen, hogy épp egy méterrel “szárnyalja túl” a világ hét ókori csodájának egyikét. A csodák közül hatodikként számontartott rodoszi kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt Rodosz városában. A szobrot eredetileg 18 méteresre tervezték, de végül 36 méteresre építették meg.

A rodoszi kolosszus magassága tíz méterrel kisebb lehetett, mint a hozzá hasonlóan egyfajta világítótoronyként is funkcionáló New York-i Szabadság-szobor, teljes nevén: “A Szabadság megvilágosítja a világot”, amit a francia szobrász, Frédéric Bartholdi ráadásul épp a rodoszi kolosszus után mintázott (és eredetileg az 1869-ben megnyitott Szuezi-csatorna bejáratához, Port Szaid kikötőjébe tervezett).

Témánk kapcsán ismét csak érdekes fejlemény, hogy görög, spanyol, olasz és brit tudósok, építészek és mérnökök egy csoportja részletes javaslatot terjesztett elő a kétezerháromszáz évvel ezelőtt épült és történelmi léptékkel mérve elég rövid idő, 66 év múlva egy földrengés következtében ledőlt rodoszi kolosszus újraépítésére. A kolosszus belsejében múzeumot alakítanának ki, ahol ókori emlékeket állítanának ki. Lenne benne könyvtár, kulturális központ és egy világítótorony, amelynek fénye 55 kilométerre is látható lenne. Hogy minden elférjen, a szobrot az eredetinél jóval magasabbra, 150 méteresre építenék. A szobor felszínét napelemekkel vonnák be, így a napisten teljes egészében a Napból szerezné az energiáját…

Mao szobrát hiába aranyozták be, ettől még nem emlékeztet a napistenre. Míg a világ jelentős része tisztában van azzal, hogy a diktátor politikája hatalmas károkat okozott a kínai kultúrában, Kínában a tudatosan felépített személyi kultusznak köszönhetően sokan ma is a nemzet megmentőjét látják benne.

Ezt bizonyítják, illetve szolgálják a neki szentelt emlékhelyek, híres mauzóleuma, nem utolsósorban pedig az a megannyi szobor, melyet Kína területén emeltek a vezér tiszteletére. Utóbbiak egyik legmegdöbbentőbb és legmonumentálisabb példája Mao Ce-tung 32 méter magas fiatalkori szobra, melyet Hunan tartományban, Csangsa városában emeltek 2007-ben 8000 gránitkockából. 32 méter – és ez csak egy fej!

Teljes alakos, s egészében aranyból van az a nyolcvan centiméter magas, fehér márványtalapzaton nyugvó, az egykori kommunista vezért fotelben ülve ábrázoló Mao Ce-tung szobor, amely Mao születésének 120. évfordulójára, 2013-ban készült. Húsz művész nyolc hónapon át dolgozott rajta, ötven kiló aranyat, jádét és más drágaköveket felhasználva, s több mint 100 millió jüant, azaz 3,6 milliárd forintot ér.

Kínában hiába alkották meg az előbbi két szobrot továbbgondolva Mao új, monumentális szobrát, meglepően kevés ideig hirdethette a vezér amúgy is kétes dicsőségét és nagyságát. Ennek oka nyilván az, hogy hiányzott Maoból a III. Amenhotepéhez mérhető történelmi nagyság, a Szabadság-szobor által megjelenített szabadság-eszmény, a buddhai önmagunkra állítottság, bölcsesség és erkölcsi magasrendűség ideája, legfőképpen pedig: messzemenően hiányzott belőle az a Zeuszéhoz akárcsak halványan is mérhető transzcendens minőség, ami egy ilyen szobrot maradandóvá tehet.

Fény és sötétség Párizsban

2015-11-15Egyéb, Hírek a szimbólumok világából, Homo Symbolicus, Old Age a New Age-ben, SzimbológiaCsörgő Zoltán

12+1 pont: az egyetemes együttérzés szimbolikus megnyilvánításai

A globalizáció révén az elmúlt évtizedekben tudatosodik bennünk emberiségként létezésünk, folyamatban van az ezzel járó felelősség felismerése is és immár láthatjuk, hogy kialakultak azok a rítusok, amelyekkel a világ bármely közösségét érintő sérelem kapcsán kifejezhetjük szolidaritásunkat. Ezek között némelyek korábban is léteztek, s vannak, amelyek létrejöttét a technológiai fejlődés, az infokommunikációs eszközök tették lehetővé.

Párizst péntek éjjel több helyszínen érte összehangolt terrortámadás, öngyilkos merénylők robbantottak egy stadion közelében, lövöldöztek étteremben, áruházban, egy klubban túszokat ejtettek. A halálos áldozatok száma 120 felett van. A – nem mellesleg péntek–tizenharmadikai – párizsi terrortámadásra emlékezve a részvétnyilvánítás sokféle kreatív módját, megnyilvánulását tapasztalhatjuk ezekben a napokban. Ez a sokféleség nagyszerű megnyilvánulása annak, ahogy az embereket mélyen megérinti mások szenvedése. Sokat tud segíteni, ha beleérzünk a másik ember helyzetébe, mert így tudatosodhat bennünk, hogy különleges időpillanatban élünk, amikor aktív szerepvállallásunkkal valamennyien tudatosan befolyásolhatjuk közös jövőnket.

Az alábbiakban tizenkét (plusz egy) pontban összegyűjtöttük azokat a rítusokat, amelyek most a francia fővárost ért merényletek miatt világszerte megnyilvánultak.

Épületek kivilágítása

Első helyen említjük, mivel ekkora mértékben eddig még nem alkalmazták, hogy a merényletet követő első vagy második éjjel világhírű épületek öltöztek kék-fehér-pirosba a szolidaritásukat kifejezve. Lényegében francia színekbe borult a világ, legalábbis abban az értelemben, hogy alig van olyan jelentősebb főváros, ahonnan ne érkeztek volna képek valamely épület megvilágításáról a francia trikolór színeiben. Francia nemzeti színekkel világították ki a riói Krisztus-szobrot, a Wembley-stadiont, az Empire State Buildinget, a new york-i One World Centert, a Brandenburgi kaput, Sydneyben a városházát és a világhírű Opera épületét, de a Niagara vízesés is a francia nemzeti lobogó színeiben zubogott alá. Magyarországon elsőként a budapesti XII. kerületi Polgármesteri Hivatal épületét festették át fényfestéssel a franciák melletti szolidaritás jeleként.

Elsötétítés

A kivilágítás duális ellentéte az elsötétítés. A sötétség egyértelműen a gyász szimbóluma, hiszen régi hagyomány, hogy gyász idején kioltják a fényeket. Párizsban a város legfontosabb jelképe, az Eiffel-torony borult sötétbe annak jeleként, hogy Párizs, sőt az egész ország népe gyászol.

Virágok, mécsesek elhelyezése

A sötétség mellett a fény is lehet a gyász jele. Eredetileg a lélek örök világosságát jelképezi, avagy útmutató az épp túlvilági útját kereső halott léleknek. Mára elterjedt kifejezése az együttérzésnek, hogy halálesetek helyszínén vagy ahhoz kapcsolható szimbolikus jelentésű helyszíneken tömegével gyújtanak mécsest a gyászolók és a mécsesek mellé a gyász másik jelképét, a virágot is elhelyezik. E napokban nagyon sokan mentek el a terrortámadás helyszínének valamelyikére, például a koncerterem vagy valamely étterem elé. De a fővárosok lakói is egész nap mécseseket helyeztek el a francia nagykövetségek épületei, vagy mint Magyarországon, a Francia Intézet előtt. Hazánkban közös gyertyagyújtást tartottak a párizsi merényletek áldozatai emlékére a Szent István-bazilikánál is.

Események, szórakozás felfüggesztése

A hagyományos kultúrának szintén régóta része, hogy gyász idején tilos, de legalábbis nem illő a szórakozás, a vidámság. A merényletek egyik helyszíne egy koncertterem volt, talán ezért is reagáltak leggyorsabban az amúgy is rendezvényeikre tömegeket vonzó együttesek. Legelőször a U2 jelentette be, hogy a párizsi koncertje a terroresemények miatt elmarad, majd a Motörhead, a Foo Fighters és a Coldplay is lemondta párizsi fellépéseit a francia fővárost ért merényletek következtében.

Néma csend

Francia Intézet

Az egy vagy több percig tartandó néma csend, esetleg felállással kombinálva szintén a jelentőségteli megemlékezés aktusa. Elsőként érdekes módon a Twitteren próbálkoztak kétperces elhallgatással a felhasználók a merényletek utáni napon, párizsi idő szerint pontban délben. Stockholmban tartott koncertet Madonna, ahol arra kérte a résztvevőket, hogy egyperces néma csenddel emlékezzenek a párizsi terrortámadás áldozataira. Néma megemlékezésre hívott “minden jó akaratú embert a Francia Intézethez a magyar igazságügyi miniszter, Trócsányi László, egykori párizsi nagykövet, annak kifejezéseként, hogy Magyarország együtt érez a megtámadott francia nemzettel, s a résztvevők részvétük és szolidaritásuk jeleként néma főhajtással és gyertyagyújtással emlékezzenek az ártatlan áldozatokra. Egyperces gyászszünettel kezdődött a magyar-norvég Eb-pótselejtező is és szintén egy perces csenddel emlékezik a párizsi áldozatokra az Európai Unió külügyi tanácsa hétfői brüsszeli ülésén.

Zárvatartás

Ahogy az elsötétítés, úgy a bezárás is a véget, a halált szimbolizálja. Párizsban a pénteki terrortámadás óta nemcsak kikapcsolták az Eiffel-torony fényeit, hanem határozatlan időre be is zárták a város nevezetességét és egyelőre nem is tervezik megnyitni. A merényletek miatt a hétvégén az összes párizsi intézmény zárva tartott.

Emblémák kialakítása

Immár a nemzetközi békejel is Párizsra emlékezik. A péntek esti párizsi tragikus események után pillanatok alatt bejárta a közösségi oldalakat egy Londonban élő, harminckét éves francia grafikus munkája. Az összehangolt, több helyszínen elkövetett párizsi terrortámadás hírére Jean Jullien nagyon kifejező rajzzal reagált: a béke jelébe helyezte bele a párizsi Eiffel-torony sziluettjét és rögtön közzétette a rajzot Twitter-oldalán, “Békét Párizsnak” üzenettel. Az erősre sikerült alkotást, amely sokak szemében most a párizsi terrortámadások utáni szolidaritás szimbólumává vált, alig pár óra alatt több tízmillió, köztük sok ismert ember is megosztotta, ezzel a képpel fejezték ki együttérzésüket.

Közösségi és keresőoldalak jelzései

A Google olykor szimbólumokkal jelzi, hogy mely esemény áll a világ figyelmének középpontjában, legyen az olimpia vagy karácsony. Most gyászszalaggal emlékezik a Google a nyitóoldalán a terrortámadás áldozataira.

A profilkép-változtató eszközt a Facebook különleges esetekre, bizonyos ügyek melletti kiállás kifejezésére hozta létre. A közösségi oldalon is részvétet lehet nyilvánítani, mert újabb funkciót aktiváltak a támadások kapcsán: a felhasználó profilképéhez a merényletekre emlékezve hozzá lehet rendelni a francia trikolórt. “Változtasd meg a profilképed, hogy a szolidaritásod Franciaország és a párizsiak iránt kifejezd.”

Részvétnyilvánítás államfők részéről

Szinte kötelező gesztus, hogy nemzeti tragédiák esetén a főleg szövetségesnek számító állam- és kormányfők részvétnyilvánító levelet küldenek a a tragédiát átélő ország vezetőinek. A magyar köztársasági elnk, Áder János is részvéttáviratot küldött Francois Hollande francia elnöknek, melyben azt írta: mély megrendüléssel értesült a merényletekről és az egész magyar nép nevében részvétét fejezte ki az ártatlan áldozatok rokonainak, hozzátartozóinak. “Határozottan elítéljük a terrorizmust és megvetéssel fordulunk el az erőszak valamennyi megszállottjától… Lélekben Franciaországgal vagyunk.”

Nemzeti gyásznap

Egy ország azzal is kifejezheti együttérzését az áldozatokkal, hogy szimbolikus gesztusként nemzeti gyásznapot hirdet meg. Így történt ez Magyarországon is, amivel együtt járt az, hogy a középületekre zászlóhasználat esetén gyászlobogót kellett kifüggeszteni

Zászló félárbocra vonása

A párizsi vérengzés miatt elrendelt nemzeti gyásznapon ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással félárbocra engedték a parlament előtti zászlót.

Nyilatkozatok

Ahogy az ilyen események kapcsán megszokott, a világ állam- és kormányfői és a legjelentősebb szervezetek vezetői nyilatkozatokban ítélik el a terrortámadásokat. Így tett és a franciák melletti szolidaritását fejezte ki Ban Ki Mun az ENSZ főtitkára is, Barack Obama szerint Párizsban az emberiség és az egyetemes értékek ellen intéztek támadást. Justin Welby, Canterbury érseke, az anglikán egyház legfőbb vallási méltósága Twitter-üzenetében mélységes tragédiának, kétségbeejtő hírnek nevezte a merényleteket. “Együtt sírunk az érintettekkel” – tette hozzá az egyházi vezető. Nyilatkozatban ítélte el a Vatikán is a párizsi merényletsorozatot, amit az emberiség elleni erőszaknak tituláltak.

12+1. “Nem az én nevemben”

Egyre több muszlim tölt fel képet magáról a Twitterre vagy jelenik meg az utcákon “Not in my name” felirattal, így ítélve el a párizsi terrorcselekményeket.

A gyűlölködés és a terror megállítása érdekében mi is számtalan gesztus közül választhatunk, kiegészíthetjük mindezeket azzal, hogy otthonunkban gyertyát gyújtunk, részvételmélyítő meditációs gyakorlatot folytatunk.

Érdemes még megjegyezni, hogy Párizs szimbolikus helyszín is, hiszen ott rendezik meg heteken belül a klímacsúcsot, amelyen a legjelentősebb állam- és kormányfők jelen lesznek, így már jó ideje a világ figyelme a francia fővárosra szegeződik. Az esemény remélhetőleg alkalmat kínál arra, hogy szembesüljünk tetteink következményeivel és tudatosítsuk az ok-okozati láncolatot az élet sorozatos megsértése kapcsán. Jelentős biztonságpolitikai szakértők szerint le kell szokni arról, hogy a Nyugat folyton beavatkozzon a Közel-Keleten, mert az Iszlám Állam léte is az elhibázott iraki amerikai intervenciónak köszönhető.

Eszkalálódott a helyzet a világban, annyira, hogy egyesek már világháborúról beszélnek. Ferenc pápa szerint is a Párizsban történtek a világ különböző részein folyamatban lévő harmadik világháború részei. Úgy tűnik, valóban eljött az ideje a Ferenc pápa által meghirdetett és az irgalmasságnak szentelt szentévnek, ami december 8-án kezdődik. A párizsi merényleteket követően több olasz politikus felvetette a szentév esetleges felfüggesztését. A szentszéki szóvivő ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy a “szentévre éppen most van a legnagyobb szükség”. Hozzátette, hogy a szentév éppen a béke üzenetét hirdeti.

A lőporösszeesküvéstől a Wall Streetig

2015-11-08Hírek a szimbólumok világából, Szimbológia, Ünnepek szimbólumaiCsörgő Zoltán

Bár Guy Fawkes-nak nem sikerült felrobbantania az angol parlament felsőháza, a Lordok Háza alatti pincehelyiségben elhelyezett lőporoshordókat, a Wall Streetet klónjaival sikerült elfoglalnia. Igaz, a két esemény között négyszáz év telt el, de jól mutatja, hogy hiába égetik el Londonban Fawkes bábuját hatalmas máglyákon minden év november 5-én, megünnepelve a lőpor-összeesküvés néven ismert merényletkísérlet meghiúsulását, ha a felségárulás vádjával perbe fogott elszánt katolikus idővel mégis hőssé, ikonná, emblematikus alakká vált.

Tanulságos: egy rendszer nem erőltetheti egy bűnös kép fenntartását, ha az utókor újraértelmezi, szimbólummá magasztosítja. Igaz, Fawkes rendíthetetlen magatartása és a kínvallatások elviselése már I. Jakab király csodálatát is kiváltotta, aki az őt felrobbantani készülő merénylő “rómaiakhoz méltó elhatározását” is méltatta. Számunkra külön érdekes, hogy a magyarok lázadó természetének nagy és az utóbbi évtizedekben újraértékelt szimbólumához, Koppányhoz hasonlóan Fawkes holttestét is felnégyelték és a korabeli szokásnak megfelelően az ország négy városában állították ki, hogy elrettentő például szolgáljanak.

Nagy-Britanniában a mai napig november 5-ét Guy Fawkes Night-nak, Guy Fawkes Daynek, Összeesküvés Éjnek vagy Örömtüzek Éjszakájának hívják. Ezen az éjszakán elégetnek egy Fawkest (vagy a pápát) jelképező bábut, amit a hagyomány szerint gyerekek készítenek öreg ruhákból, újságpapírokból és egy maszkból. Bár előfordult, hogy az éppen nagyon népszerűtlen Margaret Thatcher bábuja is megjelent a soros elégetendők között… Vagyis az esemény – s nyilván nem véletlenül épp a Skorpió időszakában! – alkalmat ad arra, hogy rá lehessen testálni minden benső, felgyúlt haragot és utálatot a mindenkori “tudattalan árnyékprojekcióként”, a nem szívesen látott, elutasított sötét oldal kivetítéseként működő ellenségképre egyfajta szociálisan elfogadott “árnyékszelepelésként”.

Mivel tehát árnyéka nemcsak egyénnek, családnak, hanem csoportnak, társadalomnak is lehet, akár eme árnyék, az elfojtott, negatív késztetéseink kollektív integrációjaként, a projekciók visszavonásaként is lehetne értékelni, hogy Fawkes mára a közvélemény szemében árulóból a modern akcióhős korabeli megfelelője lett, akinek a maszkja az intellektuális lázadás mémjeként, szimbólumaként jelenik meg.

Nagy lökést adott ennek a folyamatnak a merényletkísérlet 400. évfordulójára időzített V mint vérbosszú című film bemutatója. Az Anonymous hackercsoport tagjai Guy Fawkes-maszkot viselnek nyilvános megjelenéseik alkalmával, ami a csoport jelképe is.

Maszkokkal a sötét erők ellen

2015-11-01Hírek a szimbólumok világából, Homo Symbolicus, Old Age a New Age-ben, Szimbológia, Ünnepek szimbólumaiCsörgő Zoltán

Halloween, ez a leginkább groteszk jelmezeiről ismert ünnep világszerte elterjedt már. A pogány kelták hagyományai élnek tovább abban a szokásban, hogy október 31-ének estéjén fekete-sötétvörös ruhába öltözött, ördögmaszkot viselő alakok – gyermekek és felnőttek egyaránt – tűnnek fel városok utcáin és a kivájt, szörnyalakok fejeit idéző tökökben sorra gyúlnak a gyertyák.

Az ünnep eredettörténete szerint ezen a napon megnyílik a túlvilág kapuja, s a kelták úgy hitték, hogy az idő és a tér törvényei ez idő alatt érvénytelenek, a szellemek világa pedig elvegyülhet az élőkével. Ezen a napon tér vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg és azóta állatok testében “léteznek”. Az elhunytak lelkei visszajövetelének célja, hogy élő testet keressenek, melyet megszállhatnak, ugyanis a hiedelmek szerint ez az egyetlen reményük a halál utáni életre.

Az élők persze érthető módon nem akarnak “megszállottak” lenni, ezért október 31-ének éjjelén régen minden tüzet kioltottak otthonaikban, hogy azok hidegek és nemkívánatosak legyenek. Azután felöltöztek mindenféle kísérteties jelmezbe és hangosan körbeparádézták a szomszédságot, lehetőleg minél nagyobb zajt és ijedelmet keltve, hogy elriasszák a szellemeket, akik testet keresnek maguknak.

A maszk tehát a démonűző, gonosztávoltartó (apotropaikus) mágia eszköztárába tartozik, amikor éppen a sötét erők távoltartása végett megjelenítették az alvilág nyitott kapuján keresztül „világra kerülő” ördögi szörnyalakokat. Ennek ismerete időtlen és kultúrafüggetlen, nem véletlen, hogy 2015-ben Halloweent idéző maszkokkal tiltakoztak tüntetők az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés, az APEC szervezetének novemberi manilai találkozói ellen a Fülöp-szigeteki fővárosban.

Nem akarnak “megszállottak” lenni, s ennek korábban is tanújelét adták, így például 2014-ben, amikor Obama látogatott el Manilába, illetve 2013-ban, amikor diákok tiltakoztak Guy Fawkes-maszkot viselve.

A maszk védelmet nyújt a gonosz erőkkel szemben, mert elrejti viselője egyéniségét és így felismerhetetlenné teszi. A maszkot öltő ugyanakkor mágikus, rituális céllal új alakot öltve átlényegül, benső átalakuláson megy keresztül. Az alakváltoztatásnak tehát az is célja lehet, hogy személytelenné válva, a „megszokott” ént meghaladva, feladva az egyébként ismeretlen erők birtokolttá váljanak és nagyobb szabadságot is biztosítva azok irányítsák a cselekedeteket. A maszkok régen így a tudatosítandó benső, mély, állati ösztönöket is megjelenítették, de ugyanakkor elérhetővé is tették az ösztönökben spontán megnyilvánuló tudást.

Tömegpánik az ördög megkövezése közben

2015-09-25Etnoszimbológia/szellemi néprajz, Hírek a szimbólumok világából, Homo Symbolicus, Old Age a New Age-ben, Szimbológia, Ünnepek szimbólumaiCsörgő Zoltán

Az iszlám világban óriási fontosságot tulajdonítanak a háddzsnak, vagyis a szent városba, a szaúd-arábiai Mekkába történő zarándoklatnak. Az Öt Oszlop néven ismert vallási kötelezettségek sorában a mekkai zarándoklat az iszlám hit ötödik oszlopa és egyben legjelentősebb megnyilatkozása, amely minden arra fizikailag és anyagilag képes muzulmán számára előírja, hogy életében legalább egyszer, amikor egészsége is engedi és amennyiben távolléte nem okoz nagy nehézséget családjának, meg kell tennie a háddzst.

A még Mohamed próféta által kialakított szertartásrendnek megfelelően tartott háddzsra minden évben több millióan érkeznek a világ minden részéről. A nagy zarándoklatra Szaúd-Arábiában mára egy egész iparág épült. Mivel óriási és felfokozott hangulatú tömeg gyűlik össze a világ minden részéről, a háddzs szinte időről időre több száz áldozatot követelő balesetekkel jár együtt.

A zarándoklatok során elérendő szent helyek a legmagasabb tudatállapot, a hit, a bölcsesség és a szeretet szimbólumai, analógiái. Érdekes, hogy a háddzs során a hívők két olyan szakrális pontot érintenek, amelyek a transzcendens “értéküket”, minőségüket tekintve totálisan ellentmondanak egymásnak és kifejezik a duális erők ellentétét. Ez a két hely Mekka és Mina. Mindkét helyen voltaképpen kövek testesítik meg ezeket a polaritásokat.

Az egyik, a pozitív pólus a Szent Mecsetben (Masjid al-Haram) középen álló ókori, kocka formájú kőépítménybe (Kaaba), a legfőbb szentélybe beépített „alapkő”, a látható és megérinthető, megcsókolható, 30-40 centiméter átmérőjű, tojás alakú, Allah földre szállt jobb kezének tekintett, másfelől az Ádám és Éva Édenből való kiűzetésekor aláhullott, eredetileg fehér és az eredendő bűnt magába szívó, s ettől fekete kő. A másik pedig Minában az előbbitől mindössze nyolc kilométerre található három kőoszlop.

A Mina szó arabul szerelmet, vágyakozást jelent, amely arra a muszlim legendára nyúlik vissza, hogy Ádám és Éva éppen ezen a helyen találkoztak újra egymással kétszáz esztendővel azután, hogy Allah kiutasította őket a Paradicsomból. Mina pusztasága a muzulmánok számára másfelől egyúttal az a szent hely is, ahol Ábrahám hite erejét bizonyította Allah színe előtt. Ábrahámot itt kísértette meg az ördög, hogy ne engedelmeskedjen az Úr parancsának fia, a muzulmánok szerint nem Izsák, hanem Izmael (Ismaa‘eel) megölését illetően.

A legenda szerint ezen a helyen összesen háromszor jelent meg az ördög, nem csak Ábrahám prófétát, hanem feleségét, majd végül fiát is megkísértette, de ők megvetésük jeleként hét-hét kavicsot vetettek rá. A rítus szinte minden esetben a mítosz, a hajdanvolt esemény eljátszása, felelevenítése, ezért a zarándokok a megkísértéseknek megfelelő számú, azaz három darab, a gonoszt, a sátánt (Iblisz) szimbolizáló, tizennyolc méter magas dzsamra-kőoszlopra dobják kavicsaikat. A zarándokok ezzel jelképezik, hogy ők is ellentmondanak a Sátánnak és morális erőt merítenek ebből a tettből.

A legtöbb baleset a háddzs során Minában szokott történni, mégpedig éppen az ördög megkövezésének szertartásán (Dzsamarát).

Ez a szertartás a mekkai zarándoklat “hagyományosan” legveszélyesebb része. 2004-ben az ördögöt szimbolizáló oszlopokat megváltoztatták, hengeres formákból elliptikus falakat alkotva, ami érdekes fejlemény, mintha tudatosan változtatták volna meg az egységet, egypólusosságot szimbolizáló oszlopot a kettősséget jelképező ellipszis-formára.

A megkövezés egy hídról történik, amelynek többemeletes épületét pedig azért hozták létre 2007-ben, hogy a zarándokok áradatát egyenletesen elosztva elkerüljék a korábban gyakran előforduló szerencsétlenségeket, ugyanis a hídról sokan lezuhantak már.

Tavaly harmincöt hívő vesztette életét, mert megfulladt az oszlopok körül tolongó tömegben, vagy társai agyontaposták. Idén, az iszlám időszámítás 1436. évében, dzú al-hiddzsa hónap 8. és 13. napja közötti zarándoklaton legkevesebb 717 halott esett áldozatul a tömegnyomornak, mégpedig épp Minában, ahová a zarándokok a háddzs tizedik és egyben a legfelfokozottabb napján vonulnak a Muzdalifa völgyében töltött éjszaka után. A tülekedés most a 204-es utcán alakult ki, amely a Minán át a kövezés helyszínére vezető két út egyike. Ott egy felüljáró lábánál a sűrű tömeg okozta káoszban a zarándokok egyszerre kezdtek futni, de hogy miért, annak oka ismeretlen, a Mekka című újság főszerkesztője szerint “egyesek az ördög megkövezésére kijelölt időpontokon kívül akartak feljutni a Dzsamarát-hídra”. Több százan taposták agyon egymást.

Az egy bizonyos rendeltetési helyre való utazás számos hagyománykörben úgy jelenik meg, mint a belső lelki fejlődés és az ismeretszerzés metaforája. A zarándokutak során a fizikai és lelki értelemben vett utazás párhuzamosan történik. A zarándok elhagyja az otthon és a család biztonságát, hogy elutazzék valahová, ahol kapcsolatba kerülhet valamely más, felsőbbrendű világgal; talán abban a hiszemben, hogy ezáltal gyógyulást nyer fizikai vagy lelki bajaira, esetleg az égi hatalmak segédkezet nyújtanak személyes problémáinak vagy kellemetlenségeinek megoldásához.

A muzulmán zarándoklat, a háddzs is valójában a spirituális békesség ideje lenne, fontos kikötés például, hogy a résztvevők nem vitatkozhatnak, nem hordhatnak fegyvert és nem háborúzhatnak ez idő alatt, nem használhatnak illatosító szereket, nem vághatják le körmüket és hajukat, valamint nem borotválkozhatnak. A férfiak varrás nélküli kétrészes, lepelszerű fehér ruhát viselnek, amelynek neve (ihram) ugyanaz, mint annak a szent állapotnak, amibe a hívek kerülnek, szimbolikusan felöltenek. A ruha a feltámadást jelképezi és egyben egységet teremt a hívők között, megszüntetve a társadalmi különbségeket. A háddzs alatt a zarándok világi életét felfüggesztve csak Istennek él.

Szárnyakat adó Újhold

2015-09-20Etnoszimbológia/szellemi néprajz, Hagyománytár, Hírek a szimbólumok világából, Jelfigyelés (jóslónapok, időjóslás), Old Age a New Age-ben, SzimbológiaCsörgő Zoltán

Rio de Janeiroban készült ez a kép az Újholdról, amint éppen mintha “szárnyakat kölcsönözne” a város, sőt Brazília híres jelképének, a Megváltó Krisztus szobrának, a világ egyik legismertebb műalkotásának, amely Jézust kitárt karjaival keresztet formálva ábrázolja.

A Hold ciklikus változásához kapcsolódó hiedelmek, a Holdhoz igazodó mágikus gyakorlat a közelmúltig igen eleven volt. A Holdat a növekedés és csökkenés okozójának tekintették, pontosan számon tartották a mozgását. A fogyó-növő Holddal sokféle cselekvést és történést hoztak analógiás párhuzamba.

A mágikus, analógiás gondolkodásra alapozva a Hold alakváltozásához igazították régen az emberek a tetteiket is, hogy szerencsés legyen a kimenetelük. Az Újholdat köszöntötték, térdet hajtottak a Hold felé, letérdeltek előtte, imádkoztak hozzá. Az Újhold, amikor nőni kezdett a Hold, a kezdet ideje volt, ilyenkor kezdtek például bizonyos mezőgazdasági és házimunkákba, költözésbe, innentől növeltek, párhuzamosan a Hold növekedtével. Ha hosszú hajat akartak a lányoknak, akkor csak Újholdkor vágták a hajukat. Újholdkor kellett elkezdeni a hízlalást.

A hagyományok arra tanítanak, hogy Újholdkor legyen tiszta, határozott szándék bennünk, hogy milyen értéket, képességet kívánunk magunkban Teliholdig növelni. Újholdhoz a következő tevékenyégek tartoznak: kezdés, hajvágás, körömvágás, szerződéskötés, költözés. Újholdkor és Újholdtól ajánlott: telítés, növesztés, bővítés indítása, tervezés, védelem, erőgyűjtés, gyógyítás, masszázs, regenerálás, erősítés.

A Hold az éjszaka bolygója, a Nap társa avagy ellentéte. Ahogy a nappalhoz, evilághoz a Nap tartozik, úgy az éjszakához, az alvilághoz a Hold. Ugyanez az egymást kiegészítő kettősség a nemekben is megjelenik: a Nap a férfi teremtő erejét jelképezi, míg a Hold a nő befogadó képességét. A mitikus kozmológiában ugyanis a férfi a Nap és a nő a Hold. A Hold a ciklikus változásával leginkább a nőkre van nagy hatással, így a nőiség, a női elv szimbóluma, az átalakulás, a termékenység jelképe is lett. Ennek révén került kapcsolatba a Hold a születés és halál, az asszonyi tevékenység és a növényi élet képzeteivel.

Egy sajátos apály-dagály jelenség zajlik a Hold telésével-fogyásával analóg módon a növényekben. A fogyó Hold a növények föld alatti részébe gyűjti az erőt, ezért a gyógyfüveket gyökerükért Újholdkor szedték. Két-három nappal Újhold előtt vagy ugyanennyivel utána vetettek magot, hogy szépen növekedjen a növény. Általános érvényű volt, hogy a föld feletti terményeket hozó növényeket vetették növő Holddal, a föld alatt termőket pedig fogyó Holddal. A fák gondozásánál is a Hold állását vették figyelembe. Újholdkor ültették a fát, hogy a növő Holddal nőjön, Újholdkor metszették is, amikor a fák ereje lefelé, a föld felé húzódik az ágakból.

A Teliholdnak és a fogyó Holdnak a népi gyógyászatban, a tisztátalanságok eltüntetésében és a kártevők eltávolításában, a féregűzésben volt még jelentős szerepe. A böjt kezdete is olykor a Hold fogyásának kezdetéhez kapcsolódott. A Holdhoz fordultak a betegség elmúlasztásáért, az egészség visszaszerzéséért is. A betegség úgy fogyjon, ahogy a Hold fogy, úgy erősödjön az ember, ahogy a Hold telik.

A következő ráolvasást is Újholdkor – a megjelenő Hold megpillantásakor, keresztútnál – kellett mondani:

„Uj Hód: uj Király!

Aggyá neköm

Jó heteket,

Jó hetekbe’

Jó napokat,

Jó napokba’

Jó órákat,

Jó órákba

Jó szöröncsét,

Azután mög

Jó egésség!”

Időjárást is jósoltak a Hold alakjából, ez megfigyelésre, valós tapasztalatokra épült, amit a Hold éppen felvett formájával állítottak analógiás kapcsolatba. Olyannyira, mintha a Hold nemcsak a föld termékenységét biztosító eső ura, hanem forrása is lenne: ha a Holdnak udvara van, vagy ha a Holdkaréj inkább függőleges, azaz lefelé görbül, akkor „csüngőre”, „csurgóra” áll, onnan ki fog folyni a víz, eső lesz, míg ha inkább vízszintes, akkor teknő módra áll, felfogja az esőt, szárazság lesz, vagy ha csurgóra áll, azaz lefelé görbül, akkor eső lesz.

Symbolon Intézet

… szimbólumok világa…