A hindu szimbólumok a filozófia és a vallás nézeteit, üzeneteit ültetik át a jelképek üzenetközvetítő világába. Ilyen közvetítő erők a hindu világlátásban nagy szerepet betöltő istenségek.
Az indiai gondolkodás az Isten, azaz Ísvara megnyilvánulását hármasságnak látja:
– Brahmá, a teremtő
– Visnu, a fenntartó
– Síva, a pusztító és egyben újrateremtő, megújító.
Ezt az isteni hármasságot hívják Ísvarának vagy Trimurtinak.
Trimurti szimbolikus üzenete a létezés minden szegmensére érvényes teremtés, fenntartás, pusztítás és megújulás állandóan áramló ciklikus mozzanata. A létezés egyet jelent a változással. Minden lehetséges változás pedig e mozzanatok valamelyikének stádiumában, állapotában volt, van és lesz.
Ísvara másik neve, a Dattatréja erre az összetett isteni erőre utal ábrázolásában, hiszen ő a háromarcú istenség, akiben a cselekvés és a létezés minden típusa egységet alkot. Mintegy az időt megállítva és megsemmisítve, a jelen pillanatba sűríti a tudat erőit.
A három isten – Brahmá, Visnu, Síva – közül most az egyikük által megjelenített minőséget, a Síva révén szimbolizált erőket érdemes kiemelni. S hogy miért éppen őt, aki az isteni hármasság sorrendjében az utolsó? Vagy inkább az első?

Az északi féltekén az őszi és a téli időszakban, természeti időrendben az általa képviselt pusztító és újrateremtő erők minőségei dominálnak. Hiszen az, ami eddig volt, most elmúlik, amint mondani szokták, a természet egy bizonyos időre visszahúzódik, „meghal”, hogy néhány hónap múltán újult, s friss, zöld energiákkal jelentkezzen. Saját erőinkkel, tudati áramlásunkkal érdemes ezeket a nagy erőket követni, hiszen bölcsességük végtelen… Ez az időszak számunkra is a visszahúzódásról, benső figyelemről, s mindazok elengedéséről szól, amik már nem építenek, nem a kiteljesedésünket, áramló és nyitott benső Énünkkel való kapcsolatunkat szolgálják. Hiszen ezeket a lehetőségeket az év eddigi időszakaiban jó esetben megéltük, a belőlük fakadó energiákat beépítettük, ezért mára már elavultak, tehát úgy érdemes elengednünk őket, ahogy a fa engedi ellebbenni finoman, s fokozatosan leveleit.
A sívai minőség ezeket az erőket, lehetőségeket segíti bennünk, érdemes tehát tudatunkba emelni, hogy a változást, sőt, az átalakulást szolgáló, segítő lehetőségeivel tudatosan éljünk. Síva csak akkor „tombol”, amikor ragaszkodunk régi megszokott és berögzült mintáinkhoz, tudati sémáinkhoz. Ekkor nem ad lehetőséget már a lágy elengedésre, hanem erővel és gyorsan szakítja ki életünkből mindazt, ami csak megszokottságból és kényelemszeretetből van csupán jelen elménkben, tudatunkban és ezeken keresztül az életünkben. Tombolása ilyenkor jelentkezhet például betegségben… Táncával bármi áron megújít! Értünk van.

Síva egyik neve Jógésvara, azaz a Jóga Ura: a kimozdíthatatlan Szemlélő, az önuralom és az önmegvalósítás isteni elve. A világban megjelenő isteni minőséggel, erővel való azonosulás lehetőségét hordozza, s mint ahogy köznapi szinten az ember nem létezhet víz nélkül, ugyanígy a jóga magas szintű útján nem létezhet Síva szimbolikus és transzcendens tudása, üzenete nélkül sem! Ahhoz, hogy ez a nemes erő és tudás, mint kincs hozzáférhetővé, elérhetővé váljék az ember számára, teljes önkontrollra, vagyis a „tapaszra” van szükség. A tapasz módszere a jóga és a meditáció gyakorlása, mely önmagát és a valóságot tisztán látó és nyugodt tudatállapotot eredményez.
A szó jelentése aszkézis, lemondás, az „önuralom tüze”. A tapasz a jóga útján való előrehaladás érdekében tudatosan vállalt önfegyelmezés, óriási akaraterő, kitartás és nem utolsó sorban az érzékek uralása. Olyan benső hő és segítő erő, amely megtisztít a régi beidegződéseinktől, gondolatainktól és érzéseinktől, mely „leéget” minden olyan felesleget, ami az embert megakadályozhatná, hogy elérje mély, benső és tiszta nyugalmi állapotát.
Azonban nem szabad összekeverni az önkínzással vagy az értelmetlen önsanyargatással! A tapasz abban segít, hogy céltudatosan tudjunk haladni a jóga és/vagy az élet más területein. Ilyen hozzáállásnál az akadályokat nem gátként érezzük, hanem megoldandó feladatként. Ez a méltó sívai erő!
Wanshart Erika