Az igazán jelentős belső történéseink vagy tükrözik a kozmikus léptékű természeti folyamatokat, vagy túllépnek a jelen időn, s kapaszkodót, mintát keresnek az emlékezetté nemesült, szimbólumokba, ünnepekbe sűrűsödött múltban.
Így van ez az őszt lezáró, (egykor) adventnyitó Márton-napon is. A termést betakarították, s az öreg, hanyatló Nap fénye lassan elköszön a természetben. Rövidülnek a nappalok, csökken a világosság, s ahogy kinn egyre inkább nő a sötétség, befelé kell fordulni és bent szükséges őrizni a tudatosság lángját. Márton napja a Skorpió utolsó dekádjának kezdete, benne van a mélység és a magasság, az élet búcsúztatása és a mindenekfeletti életöröm. Néphagyománya csupa élet: lakodalom, áldomásozás, amelyeknek tartalma sokkal inkább szakrális, s mélyebbre vezet minden főleg ma dívó gazdasági, s egyéb szempontoknál.
Az csak felszínes magyarázat, hogy a paraszti gazdaságokban Márton-napon levágták a jószág egy részét, mert már nem lehetett kihajtani a legelőre és a takarmány túlságosan sokba került. Ennél sokkal mélyebb ok, hogy Márton – aki a köpenyét megosztotta egy koldussal és ez a tette tette mélyen emberivé és követhető példaképpé az egyszerű nép számára – példája nagylelkűségre ösztönzött. A szokáshagyomány ezt a mindennapokban jó ideig számontartotta. A 17. században például Sopronban a bordézsma szedése előtt, Márton napján a bérlők megvendégelték a városi tanács tagjait és a dézsmaszedő tisztségviselőket, s bizonyára nem csak azért, hogy azután ezek is gyakorolják a nagylelkűséget velük szemben…
November 11-e a néphagyományban a gazdasági év zárása, az elszámolás, a jobbágytartozás lerovásának ideje, melyet kiadós liba-lakomákkal és munkatilalommal ünnepeltek. A falvakban ünnepélyesen bírót választottak maguk közül az új évre. Ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot, a “Mártongarast”, a bocskorpénzt, meg a természetbeni juttatásokat, hogy megteljen télre a kamrájuk. A pásztorok minden háztól szentmárton-rétest kaptak Zalában. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek. Mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát, az ínycsiklandozó sültet “gyertyapecsenyének” is mondták.
Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
Néhol Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek. Ezen a vidéken igen gyakori a Márton név, ezért mint névnapot is ünneplik névnapköszöntőkkel.
A márton-napi időből jósoltak is: “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható.” Máshol ha “Márton fehér lovon jár”, akkor felkészülhetünk a havazásra. Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” További e naphoz fűződő időjóslás: “ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél”.
Más megfigyelésekből a következő évi szőlő- és bortermésre próbáltak következtetni: ha a szőlő levele Márton napján még zöld, akkor enyhe télre lehet számítani. Ahogy Márton napján az ereszcsatornák zúgnak, úgy zörögnek majd a prések jövőre. Ahány csepp eső hull a szőlőtőkére, olyan sok szőlő lesz rajta ősszel. Márton-nap a téli évnegyed kezdőnapja, negyvenes nap: karácsony rámutató napja. Egyúttal a tél sőt a következő évi termés ellentétes rámutatónapja: ha esik az eső, akkor a következő évben mégis szűk termés és kevés bor lesz.
Végezetül jó tudni, talán még időben érkezik a hír: aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Ám tudjuk, hogy mindannyian álmodunk, legfeljebb nem emlékszünk: boldog tehát az lesz, aki reggel ébredve emlékszik is álmára.