Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát is gyújtanak a sírokon, amelyek megtelnek őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. A Mindenszentekhez és a Halottak napjához kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják.
A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. Csíkdelnén, Kászonújfaluban kenyeret sütnek a szegényeknek, amit „Isten-lepényének” vagy „halottak lepényének” neveznek. Csíkszentdomokoson külön helyen gyertyát gyújtanak az elfelejtett lelkeknek. A bukovinai Andrásfalván mindenszentek délutánján indult ünnepélyes körmenet a pap vezetésével a templomból a temetőbe. A résztvevők közösen, kezükben kis gyertyát égetve imádkoztak a temető négy sarkában. Göcsejben régen mindenki annyi verset harangozott, ahány halottja volt. Baranyában az asszonyok felöltöztették a feszületek tövében lévő Mária-szobrokat. A Kőszeg vidéki falvakban Mindenszentek estéjén hagyományosan sütik a gesztenyét, s ezzel ajándékozzák meg a halottak emlékére harangozó legényeket. Szegeden „mindönszentök kalácsa”, „kóduskalács” néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól.
Sokfelé úgy tartották, hogy a Mindenszentek és Halottak napja közötti éjszakán a holtak miséznek a templomban és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Általánosan elterjedt szokás volt, hogy éjszakára a család halottainak is terítettek az asztalon, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Ezen a napon tilos volt a munka, hogy a halottak nyugalmát ne zavarják meg. Egyes helyeken az egész „halottak hetére” vonatkozott a munkatilalom, ami azt jelentette, hogy nem volt szabad mosni, vasalni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozna a ház népére. Egyes falvakban hagyományosan ezen a napon tartották meg a bíróválasztást, a cselédfogadást, a legényvásárt, amikor a gazdák egyezséget kötöttek a szolgálni menő legényekkel.