“A szakrális szimbólumrendszerek mindig az aktuális létezés folyamataira, törekvéseire voltak érvényesek. Jelentőségük ezért nem történeti érdekesség, nem is a filozófiai vagy pszichológiai igazság, hanem a gyakorlati önmegvalósítás. Az embert szimbólumokból vált ismeretek és ismeretekből lett tények, dolgok veszik körül, feladata az ismeretek és dolgok újbóli szimbolikus látásmódja. A szimbológiai kutatás tárgyát elsősorban nem az elméleti rendszerek képezik, hanem maga a Lét. Célja a lét és tudat megtörtségébe a sorsba és időbe beleágyazott ember önnön állapotára eszmélése, metamorfózisa.”
Mireisz László