Symbolon jóga – A jógaszőnyeg szimbóluma

prana

Van-e szükség gyakorlásunkhoz jógaszőnyegre? Hát persze! Ez nem is kérdés! – hangzik szinte egyből a válasz, amit máris követ a jól megalapozott és logikus érvelés: hiszen stabilitást és biztonságérzetet ad csúszásmentes felületével, arról nem is szólva, hogy mennyivel higiénikusabb a saját matracon való gyakorlás. A legújabb szőnyegek tisztíthatók, moshatók, olykor akár mosógépben is. A legújabb fejlesztésű matracok nem tartalmaznak káros anyagokat, úgymint nehézfémeket, festékanyagokat, lágyítószert, formaldehidet, mivel környezetbarát technológiával készültek és antisztatikusak. Anyaguk általában a legkorszerűbb technológiával készült műanyag és egyéb természetes összetevők – mint juta (egy a hársfafélék családjába tartozó, s abból nyert háncsrost) vagy gumi, esetleg kókuszrost – ideális keverékei, amelyek engedik a matracot lélegezni a jógafoglalkozás ideje alatt… talán éppen velünk együtt. Van olyan jógaszőnyeg is, amely kétrétegű és tartozik hozzá egy erősítő rostháló a rétegek között.

A divatos matracok felülete egyedülálló méhsejt alakú háló, aminek struktúrája jó tapadást biztosít még forró és izzasztó körülmények között is és felszívja az izzadtságot. Mindezeken túl kapható többféle méretben, vastagságban és nem elhanyagolható információ az ultrakönnyű súly. Ami szintén sokat nyomhat a latba a kopásállóság, a természetes érzet és a jó tapadási felület mellett, az természetesen a szín! Hiszen a színekben az élet minőségei rejteznek, az élet szeretetét hirdetik. Azt is írják, hogy az új designnal készült ideális jógaszőnyegek „lehetővé teszik az ászanák természetes áramlását és így javítják teljesítményünket.”

Prémium, superior és még ki tudja milyen legekkel rendelkező szőnyegek vásárlására buzdítanak minket. Amint egyre divatosabbá válik a jóga, mint szinte már társadalmi szimbólum, úgy válik státusszimbólummá a hozzá tartozó jógamatrac. Hiszen aki jógázni jár, az ad magára, figyel a lelkére és tudatosságra törekszik. Mindennek a megtestesítője – sokszor legalábbis – a drága, exkluzív minőségű jógamatrac.

matracok2

Ám nagyon is érdemes odafigyelni, hogy számunkra ne jelentsen státusszimbólumot jógamatracunk. Mi is a státusszimbólum? A definíció szerint olyan (vagyon)tárgy vagy tulajdon, amellyel birtokosa kiemelkedő anyagi- illetve a társadalomban vagy a szűkebb társaságban betöltött előkelőbb helyzetét igyekszik nyilvánvalóvá tenni, esetleg biztosítani. Persze a definíció alapján akár túlzásnak is lehet tekinteni, hogy összefüggést teremtünk a státusszimbólum és a jógamatrac között, ám amikor manapság a néhány ezer forinttól akár huszonöt-harmincezer forintnyi összegért is vehetünk, sokak szemében jelentheti ez az önkifejezés egyik formáját.

Bizonyos mértékig rendben van, hogy a jógateremben is jól szeretnénk érezni magunkat és valljuk be, hogy amennyiben hetente akár többször kilencven percet is eltöltünk matracunkon, miért ne gyönyörködhetnénk benne? Ám mindeközben jó tudatosítanunk: ahhoz, hogy jógázzunk, nem feltétlenül kell márkás jógatop vagy matrac. Kell viszont hatalmas adag elszántság, akaraterő és véget nem érő kitartás. No és alázat.

Az ember kényelemkereső- és szerető lény, képes az egész életét ennek megfelelően berendezni, csakhogy ezzel a gesztussal voltaképpen kiszolgáltatja magát és ragaszkodásokat, függőségeket épít és tart fent. Amikor jógázunk, az sok mindenről szól, ám éppen nem a kényelemről. A jóga célja az emberi létre és az univerzumra vonatkozó legvégső igazság személyes és közvetlen megismerése, megtapasztalása gyakorlás által. Ennek a magas szintű, bölcs filozófiai- és gyakorlati rendszernek a megközelítéséhez helyes a hétköznapi világunkból leker(ek)íteni a magunk számára egy helyet, egy varázsos világot, melyen kényelmesen elférünk, s ahol biztonságban érezhetjük magunkat, amelyet tapasztalataink gazdagságával idővel saját „repülő szőnyegünkké” varázsolhatunk. Ebben a folyamatban jó, ha a közvetlenül mellettünk gyakorló közelsége sem érint, nem billent ki, hiszen ő is a saját testével, lelkével és szellemével dolgozik.

A 15. században Szvátmáráma által írt Hatha-jóga pradípiká (A hatha jóga lámpása) című indiai tankönyvben ez szerepel a jóga gyakorlásának ideális helyszínéről: „A hathát gyakorló magányosan, egy kis kunyhóban lakjon, mely körül egy dhanusz (körülbelül 183 centiméter) távolságra nincs se szikla, se tűz, se víz.” Tehát a régi időkben nem jógaszőnyegen gyakoroltak, hanem a puszta földön, ám a tapasztalatok ugyanazok voltak, mint ma. Itt, a szőnyegnyi helyen egyszer szenvedéseinkkel találkozunk, máskor pedig csodákat élünk át, csakúgy, mint a régen élt jógik kunyhóik döngölt padlóján. Mivel mindez a saját benső tapasztalatunk, épp ezért nagyon intim, s csak ránk tartozó folyamat. Amikor valaki felvesz egy bizonyos pozíciót, akkor tapasztalatot szerez elméjéről az adott helyzetben. Az elme az, ami mozog és ezt követi a test. A testnek ezért stabil helyre van szüksége, ahogyan azt a 4. században élt Patandzsalí jógi írta Jóga-szútráiban: „A testhelyzetnek szilárdnak és kényelmesnek kell lennie.”

Amint régen a kunyhó, úgy ma az a jógaszőnyeg szerepe, hogy egyrészt elkülönült embernyi méretű teret biztosítson számunkra személyes benső folyamataink megéléséhez. Másrészt ezáltal tudatosíthatjuk, hogy ez is szorosan kapcsolódik a jógafilozófiában fontos nem-ártás (ahimszá) elvéhez: nem veszünk el nagyobb teret a világból, mint amennyin kényelmesen elférünk, vagyis nem birtoklunk mások kárára, s nem erősítjük magunkban a növekedés, a terjeszkedés – akár testünk, akár lakhelyünk… – önző elvét. Ismét Szvátmárámát idézve: „Túlzott táplálkozás, erőlködés, fecsegés, fölös szabályokhoz való ragaszkodás, emberek társasága és állhatatlanság: eme hat dolog teszi tönkre a jógát.”

Elég a matracnyi hely, melyen megélhetjük életünk minden pillanatát. A jóga által lelkünk jelenlegi rezdüléseit terítjük magunk elé szőnyegünkre egy nagyon bensőséges folyamatban, hogy kincseinket időről időre felcsipegessük, s élvezzük, hogy egy talpalatnyi helyen is csodákat élhetünk!

yoga-rishikesh-ashram

És talán egyszer idővel az embernek sikerül ráérezni és elfogadni az „én-hez” és a világhoz nem kötöttséget, a nem ragaszkodás elvét, az otthontalanságban rejlő nyitott otthonosságot. Szabadon élni az eszköztelenség boldogságában, hiszen végső soron ez az egyik cél. Igen, lehet cél, hogy jógaszőnyegre se legyen szükségünk, vagy inkább az, hogy „minden-a-mi-jógaszőnyegünk”!

Wanshart Erika

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.