Az Örmény Genocídium 100. évfordulója alkalmából április 24-étől több napos megemlékezés zajlott Jerevánban, sőt világszerte, melynek fő szimbóluma a nefelejcs lett. A kék virág neve más nyelveken is az emlékezésre hív fel. A virágot kitűzőként viselték az eseményeken megjelenők.

Néhány logon szerepel még Örményország hivatalos emlékművének stilizált képe is, amelyet a jereváni hegy tetején, a Tsitsernakaberden építettek 1967-ben a népírtás emlékeként, tervezését Tarkhanyan és Kalashian 1965-ben kezdte el a népírtás ötvenedik évfordulóján. 

Az emlékmű két részből áll, egy toronyból és egy alacsonyabb köralakú építményből. A két különböző elem egyesek szerint Kelet- és Nyugat-Örményországot, mások szerint a Nagy és a Kis Ararátot jelképezik.

A köralakú építmény az örmények nemzeti újjászületését szimbolizálja, körben 12 táblával, amelyek a tizenkét elveszett törökországi területet reprezentálják.

Középen másfél méteres mélységben örök láng ég az elpusztult másfél millió áldozat emlékére. 

A másik rész, a nyílformájú, 44 méter magas gránitsztélé az örmény nép túlélését és spirituális újjászületését jelképezi. Az oszlopon majdnem teljes hosszában függőlegesen végighúzódik egy mély hasadék, ami az örmény nép tragikus és erőszakos szétszóródására utal.

Az emlékmű mellett felállítottak egy száz méter hosszú emlékfalat is, amelyeken azoknak a településeknek a neve olvasható, amelyekről tudott, hogy ott mészárlásokat követtek el és ahonnan a szíriai sivatagba vagy koncentrációs táborokba deportálták az örményeket.

Törökország nem ismeri el a népírtás tényét, nem véletlen ezért az sem, hogy az örmény genocídium századik évfordulóján a jereváni fiatalok autóikra és utánfutóikra török zászlót kötve közlekedtek a városban és nem maradtak el a zászlóégetések sem.