A számok, mint absztrakt világtörvények

microcosmos

Az ősidőkben gyökeredzik, s már az ókorban megjelenik az a tudás, amely a számoknak a pusztán mennyiségi mércéhez képest többletjelentést tulajdonított, azokat egy egységes szimbólumrendszerben az anyagin túl szellemi mértékké is tette. A világ jelenségeinek rejtett, de megismerhető hierarchiájában a bolygók és a fémek mellett korán kialakult tehát a számok kozmikus harmóniájának, összefüggéseinek rendszere is, amely a világegyetemnek már a teremtésben meghatározott matematikai összhangját is jelenti. Így született meg a máig kultúránk egyik alapját jelentő számfogalmainkat, s a számokra épülő időszámításunkat kidolgozó sumérok idejében a szent számok fogalma.

Több ezer éven keresztül, egészen a középkorig maguk a számok még alapvetően és elsődlegesen szakrális jelentést hordoztak. A számokkal való foglalkozás valóban szellemi tudománnyá vált azok számára, akik ezen keresztül keresték a világegyetem egységét biztosító egyetemes törvényt. Az indiai darsana filozófiák közül a számkhja a számbavétel tudása, a világ elemeinek összeszámlálásán alapul. Az aritmológia a középkorban a hét szent művészet egyike volt és a szellemi alapműveletek és a számok, mint a mindenség legfőbb rendező elvei között igyekeztek megteremteni általa a kapcsolatot.

toboz   toboz2

Galilei szerint: „A matematika a természet nyelve.” majd még hozzátette: „Megszámolni a megszámolhatót, megmérni a megmérhetőt – ami nem megmérhető, tedd megmérhetővé!”. Még Novalis is azt írta a XVIII. század végén: „Nagyon valószínű, hogy a számok csodálatos misztikája működik a természetben és a történelemben is. Hiszen nincs-e mindennek értelme, szimmetriája és különös összefüggése? Nem mutathatja-e meg magát Isten a matematikában és más tudományokban is?”

Valószínű az is, hogy a mai értelemben vett tudósoknak tekinthető matematikusok is (Bólyaitól Fermatig) azzal az indíttatással fordultak s talán fordulnak ma is a számokhoz, hogy azok által minden titkok megértése közelébe jutnak, s ez nemegyszer – mint a kellő elszántsággal folytatott egyhegyű elmélyülés esetében legtöbbször – így is történik.

Már az ókorban kialakult azonban ebből a szent tudományból vagy azon belül az okkult számmisztika, talán a görög filozófiából eredeztethetően. Platón is foglalkozott azokkal az arányokkal, amelyeken a világegyetem nyugszik, Püthagorasz pedig a számoknak egyedi jelentést tulajdonított. Ezen orfikus rendszerben is megjelenik a számoknak egy olyan, a hierarchikus szintekkel összefüggő értelmezése, amely a legtöbb hagyományban ugyancsak visszaköszön.

Eszerint a számok közül az egy a középponttal, továbbá (mint általában a páratlan számok, amelyek a néphagyományban is szerencséseknek számítanak) a teremtő szellemmel, az egységgel, az aktivitással és a férfi elvvel áll kapcsolatban, a kettő (a páros számokkal együtt) a természettel, a dualitással, a megosztottsággal, a passzivitással és a női elvvel. Valamennyi szám az Egyből vezethető le, a kettő és minden további szám nem többszöröse, hanem töredéke az Egynek. A három mégis egy újabb egységet jelent, míg a négy a teremtett, anyagi világgal, a négy égtájjal és a négy évszakkal hozható kapcsolatba. A hét a hét bolygóval és így a hét tudatszinttel, a hét színnel, a hét hanggal függ össze és se szeri se száma a hetesség kapcsán felsorolható további analógiáknak.

zodiákus ember

A tizenkettő a Napút csillagképeivel és az emberi alaptermészetekkel áll analógiában és persze mindezeknek a számoknak megvannak az összefüggései az ember majd valamennyi számba jöhető, például testi vonatkozásában, legtöbbször a mikro- és makrokozmikus megfelelések nyomán (egy száj, két szem, fül, kéz, de négy végtag, öt érzék, öt ujj, hét fejnyílás, stb.).

Programajánló: http://www.symbolonintezet.hu/az-evad-utolso-nagy-numeraja-maladype-szinhaz/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.