A lezárás-újrakezdés szimbólumai és rítusai

 riteofpassage

„Hogyan kell felvenni a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, melyeket az idő sem képes meggyógyítani soha, olyan, túlságosan mély sebeket ütnek…”

J.R.R. Tolkien

Elveszítjük egy szerettünket? Elköltözünk, otthagyjuk megszokott otthonunkat, környezetüket? Szakít velünk a párunk? Kirúgnak az évek óta betöltött állásból? Befejeződik egy életszakasz, mert lezárul a kamaszkor, vége a szinglilétnek, itt az életközépi válság, mert felnőttek a gyerekek, készülni kell a nyugdíjazásra? Egy hagyományos közösségben hajdan léteztek azok a rítusok, amelyek segítettek egy-egy lezárásban, elengedésben, elgyászolásban. Ezekből ma is tanulhatnánk, átemelhetnénk elemeket a világunkba, valamint ezek mintájára újakat is kitalálhatunk.

A modern kor embere elveszítette a rítust, avagy az legfeljebb utánzásban merül ki. Ettől még működhet, de összehasonlíthatatlan a szertartások hatása, ha tudatosság társul hozzájuk. Nem tudunk gyászolni, elválni, lezárni, nem tudjuk, miként engedjünk el személyeket, meghaladásra ítélt élethelyzeteket, s hogyan kezdjünk új életet nélkülük. Ennek oka rendszerint az, hogy nem merjük megélni és ezért tudatunk mélyének titkos rekeszeibe száműzzük érzéseinket. A változás sokszor félelmet ébreszt, veszteséggel és fájdalommal jár. Ha nem engedjük meg magunknak ezeket az érzéseket, azok valójában nem szűnnek meg, csak eltűnnek, ám a mélyből még nagyobb károkat tudnak okozni, mert hatásukra a legváratlanabb helyzetekben érthetetlen döntéseket hozhatunk. A legnagyobb gond az, hogy ha függőben tartunk ügyeket, lezáratlanul hagyunk folyamatokat, akkor az új, a további fejlődésünket biztosító élmények sem tudnak megjelenni életünkben.

watching

Ha egy kultúrában, mint a nyugati társadalmakban hiányoznak vagy kiüresednek, tartalmukat vesztik az átmenetet egyébként segítő, megtámogató rítusok, ceremóniák, akkor megrekedés, regresszió, fixáció tünetei jelenhetnek meg az egyének pszichés életében, megszaporodnak a közösségekben az éretlen, alulintegrált személyiségek. A környezetünkkel harmonikus viszonyt kialakítani, teljes életet élni nem lehet úgy, hogy megfeledkezünk a lezárulásról, ami az élethez elválaszthatatlanul hozzátartozik. Ha a teljes élet megéléséhez szükséges lezárulás-beteljesülés tudata hiányzik, elvész valami az egészből.

Fel kell ébresztenünk magunkban azt, amit a szakemberek úgy hívnak: adaptációs képesség. Ez nem felejtést jelent, nem azt, hogy „hűtlenek” leszünk a múltunkhoz vagy valakihez, aki fontos volt nekünk, hanem megtanulunk nélküle élni. Újra örülni tudunk a Napnak, a szélnek, az esőnek, a gyereknevetésnek, új embereknek, akik fontossá válhatnak, új élménylehetőségeknek. Esélyt adunk egy új, meghitt kapcsolatnak, legfőképpen saját magunkkal. A mai ember – gyengülő hitével, természettudományos gondolkodásával – keresi az utat, hogyan tudná elfogadni és feldolgozni a lezárulás kihívását. A mi dolgunk keresni és megtalálni az új rítust, ami segít kifejezni és megérteni ezt.

ego

A rítusok az idő folyamatos megújítására szolgálnak. A szertartások alatt megáll a profán idő, a mindennapok, a jelenkor történelmi ideje. Az archaikus kultúrák rendszerében egy életperiódus lezárásának és az újrakezdésnek a rítusai, amelyeket átmeneti szertartásoknak is neveznek, a különböző státuszváltozással járó folyamatok, az elutazás, az életet végigkísérő életkori változások: a születés, az élet és a halál rítusai.

Az átmeneti rítusok struktúrája a cselekedetek és az eszközkészlet alapján egymástól egészen távoli kultúrákban is sok hasonlóságot mutatnak. Sőt néha ugyanazokat az alapvonásokat hordozzák: bármennyire is különböznek részleteikben, komplexitásukban, vagy a lebonyolítás kötöttségében, mindegyikük lezajlásában ugyanazon séma ismétlődik.

Az átmenetet biztosító rítusok abban megegyeznek egymással, hogy a folyamatuk, felépítésük hasonló, mert három egymástól jól elkülöníthető részre bonthatók: 1. elválasztó rítus, 2. határhelyzeti vagy eltávolító rítus, 3. befogadó, beépítő rítus. Úgy is megfogalmazható ez, mint az újjászületés három trimesztere: szembesülés a traumával, aktív megküzdés, új életcél megtalálása.

Aztec mask

A változásokat saját koreográfiával és dramaturgiával leképező, olykor a kívánt változásokat a szertartásokkal éppen előhívó, a bekövetkezésüket elősegítő cselekedetekben a szimbolikus jelleg dominál, de sok konkrét, a helyre és időre, a cselekvés elvégzésének mikéntjére vonatkozó elemmel. Ezek által válik ugyanis lehetővé az átkelés az egyik létállapotból és a hozzá tartozó élmény- és cselekvési mezőből a másikba. Archetipikus mintaként működnek szinte ezek, s lényegi mozzanatai a sajátos modernkori jelenségekben is tetten érhetők.

Az átmeneti rítusokra azért van szükség, hogy megkönnyítsék az egyéni életben beálló kríziseket, melyeket a változás idéz elő. Ezek lassítják a hirtelen átmenetet. Az élet szentségeinek nevezett szertartások megkönnyítik az emberek számára a változások átélését, mintegy hidat képeznek két ellentétes helyzet között, mert kész közösségi formákat, szerepeket bocsátanak az egyén rendelkezésére. Az alkalmazott tárgyakban is hasonlóak, mert a keresztelőnek, az esküvőnek és a temetésnek egyaránt fontos kelléke a gyertya és a fehér szövet a tisztaság, világosság jelképeként.

ajtórésfények

Ezek a rítusok egy hagyományos közösségben szigorúan szabályozottak, vagyis kivitelezésük nem tetszőleges, nincs alávetve mérlegelésnek, egyedi döntésnek. A mi társadalmunk kevesebb kötöttséget hordoz, de a kevesebb béklyó mellett kevesebb a támasz is. Ugyanakkor szabadon felhasználhatók a régi és a kreatívan kitalált új elemek, hogy egyensúlyt teremtsünk múlt és jövő, hidat építsünk a megvalósult és az új lehetőségek közé.

Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány olyan egyszerre archaikus és posztmodern – eszközkészletében ősi és új, ideáljaiban, céljaiban örök – szimbólumot, rítust, amelyekből szükség esetén válogathatunk, attól függően, mit találunk alkalmasnak arra, hogy segítsék az elfogadást, fel tudjuk dolgozni a veszteséget, át tudjunk térni az „új időszámításra”.

  1. Elválasztó rítusok

Jellemzői: szembesülés a traumával, érzékenység, természetes negatív hangoltságú tudatállapot, izolálódás, énvédő mechanizmusokat erősítő beszűkülés, belépés a szent időbe.

Ebben a szakaszban a rítus a korábbi, elhagyandó állapotból vezeti ki az embert. A változás tudomásulvétele a feladat. Elfogadjuk egy-egy életszakaszunk törvényszerű befejeződését, kapcsolatunk megszakadását.

félarc

Lehetséges rítusok, szimbolikus cselekvések:

Rendteremtés – ez általában nem számít rítusnak, ám amennyiben a szertartást úgy határozzuk meg, mint egy magasabb rend kialakítását, akkor fontos fázis „a kozmosz megteremtése” a kialakult káoszban. Így tudatossá válhat, hogy a krízis a fejlődés motorja, s esélyt adunk az élmények feldolgozására.

Levélírás – mindazt, amit fogalmakkal meg tudunk ragadni, ki tudunk fejezni, hasznos, ha leírjuk. Megírhatjuk egy levélben, még akkor is, ha nem adjuk fel, mert akinek írjuk, már nem is kapná meg.

Szimbólumok használata – azt a másfajta létállapotot, amibe a változás miatt kerültünk, kifejezhetjük szimbólumokkal. Megváltoztathatjuk környezetünket, átfesthetjük szobánk falát, de mint hagyományosan, ruhaviseletünkkel és annak színeivel is jelezhetjük, hogy világos számunkra a törvényszerű átalakulás.

Szimbólumok megfigyelése – megfigyelhetjük, hogy milyen szimbólumok jelennek meg környezetünkben, esetleg hangsúlyos gyakorisággal, s hogy ezek a jelképek hogyan függhetnek össze a mindennapjainkkal, élethelyzetünkkel, milyen üzenetet hozhatnak, hogy a megértés és ezáltal a tanulság és továbblépés megszülessen bennünk.

szerzet

Álommunka – álmaink lejegyzése és értelmezése olyan bepillantást tehet lehetővé a személyiségünkbe, melynek felszabadító hatása lehet.

Amplifikáció – életünk időszerű kihívásainak analógiába állítása mítoszokkal magyarázatot kínálhat arra, hogy miért is kell átélnünk épp azt, ami válságot hozhatott számunkra. A mítoszokban és a mesékben gyakran felfedezhetünk olyan részleteket, melyek a szimbólumok és képek intenzív hatásának köszönhetően segítséget nyújthatnak, hogy megtaláljuk a mintaszerű megoldást, ami akár jelentősen lerövidítheti a feldolgozás idejét.

Főleg ez utóbbi három olyan eszköz, amelyet a válságkezelés egész folyamatában, tehát mindhárom szakaszban hatékonyan alkalmazhatunk.

 

  1. Határhelyzeti vagy eltávolító rítusok

Jellemzői: aktív megküzdés, az ismeretlen megtapasztalása, kötődések feloldása, transzformációja, pszichés és spirituális törés megszüntetése, projekciók visszavonása.

Átalakító fázis, ami lehet átmeneti, várakozó állapot, egyfajta lebegés a senkiföldjén, de lehet tudatos változás, átkelés is. Ez utóbbit idő- és térbeli folyamatokkal is összhangba hozhatjuk.

az embermag

– Negyven nap – ez (alkímiai kifejezéssel élve) az Opus Magnum, a Nagy Mű létrehozásának ideje (archetipikus időmennyiségnek tekintve a majdnem hat hetet, hiszen összefüggésbe hozható a lélek túlvilági vándorlásával), amely idő alatt megtörténhet az átalakulás, elengedés.

– Éjfél – az ekkor végrehajtott cselekedetek által az időfolyamból az adott időszakasz szimbolikusan kiemelődik, kimerevítődik, segíti a múlt és a jövő szétválasztását, a lezárást és újrakezdést.

– Küszöb – az átmenet szertartásainak a szerkezetét a legérzékletesebben téri metaforákkal jelenítik meg: egy terület elhagyásával, egy új területre való belépéssel, amely a határ, rendszerint küszöb átlépésében jelenik meg. A szertartásban különös jelentőségű a küszöb átlépése, amely két fizikai vagy szimbolikus illetve szociális (társadalmi, közösségi) tér, mozgás és idő, néha két szoba, máskor két év, két élménymód, két élettér stb. között húzódik. Ebben az értelemben a rituálék a sikeres küszöbátlépést segítik, mint sajátos átzsilipelő műveletek.

alley

– Zarándokút – Válasszunk ki egy célt és tegyük meg az utat odáig. Lehet csak néhány órás is az út, de tarthat több napig is. Segít megmozdulnunk, megmozgatni az álló energiáinkat. Szélesíti a látókörünket és a cél felé haladás segít abban is, hogy meghatározzuk életünk következő elérendő vagy éppen magasabb célját, céljait is.

 

  1. Befogadó, beépítő rítus

Jellemzői: egyre magasabb szinten megnyilvánuló integráció, az egyensúlyi állapot visszaállítása, megteremtése új szinten. Fejlődési potenciál mozgósítása, önmeghaladás elérése, magasabb dimenziók és célok tudatosítása, visszatérés a mindennapokba.

Anima Animus

Az új állapotba vezető befogadó rítusok révén szorongásaink csökkennek, elkezdjük megérteni, hogy mi miért történik az életünkben. Megtörténik a gyász, a feldolgozás által a belenyugvás, nappali helyzetünk konstruktívan változik, életmódunk javul.

A lezárás konkrét rítusa – amennyiben egy kapcsolat zárul le és a kezdeti érthető érzelmi hullámvölgyek után konstruktívan együttműködve képesek a felek az elfogadás felé haladni, együtt is végrehajthatják az olyan szertartásokat, amelyek az elválást segítik. Ilyen lehet az, hogy egy közösnek tekintett gyertya lángjáról meggyújtanak másik két gyertyát, majd eloltják az első lángját. Kettétörhetnek egy kenyeret is, érvényt és jelentést szerezve a mondásnak: “kenyértörésre kerül sor”. Amennyiben nincs igény ilyen közös szertartásra, az egyedül is végrehajtható, kivitelezhető.

tükör

– Benső beszélgetés – lehetőséget teremthetünk arra, hogy pozitív belső párbeszédet alakítsunk ki. (A negatív az a gondolataink nonstop zsivaja, hangzavara, ami éppen azért zajlik, hogy elmeneküljünk a megoldás elől.) Ennek eredménye fogja eldönteni, mit tekintsünk megoldásnak, előrelépésnek, s hogy miként álljunk hozzá a feladatunkhoz. A belső párbeszédünkben megszemélyesítve késztethetjük kommunikációra akár egymással sokszor ellentétben élő én-részeinket is. Megeshet, hogy ezek konkrét személyekként kivetülve jelennek meg közvetlen környezetünkben és egy-egy ilyen kapcsolat lezárása jelezheti egyes én-részeink integrációját vagy énszintünk meghaladottságát is.

– Tisztulás – jelentős szimbolikus mozzanat az átlépéshez kötődő megtisztulás, ez gyakran fizikai cselekvésekben is megjelenik. A szimbolikus tisztító aktus vízzel vagy tűzzel történik. A vízbe való alámerülés és felmerülés magát a születést, míg a tűz, a tűz fölött való átemelés, átlépés, átugrás mint imitált elégetés a halált, a tisztítótűzön való átkelést szimbolizálja.

– Áldozat – ilyen lehet az, amikor elégetjük korábbi életszakaszunk vagy kapcsolatunk valamely relikviáját, szimbolikus tárgyát, de el is temethetjük vagy eltörhetjük, esetleg más módon megsemmisíthetjük azt. Az eladományozás ugyancsak konstruktív módszer.

scullbutterflyeye

– Búcsú – ennek vidámsága már jelezheti, hogy túljutottunk egy nehéz szakaszon. Hagyományosan a temetés után például tort tartottak, ami megemlékezéssel egybekötött közös evést-ivást jelentett.

Egy magasabb szinten kialakított új rend, harmónia a jelei annak, hogy sikerrel megtörtént az átmenet, átkelés.

nature-way

A cél, hogy a szertartásokban megnyilvánított tudatosságunk hozzásegítsen ahhoz, hogy átalakítható legyen a kötöttségekben, ragaszkodásokban lefoglalt erő. A felszabadulásból, eloldottságból származó nyitottság pedig felhasználható legyen a tudat szabadabb, emelkedettebb állapotának megvalósítása érdekében.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.