“A mai megrögzött terapikus gondolkodásban semmire sem tartjuk a beavatásokat és a sötét éjszakákon való keresztülhaladást. Elvárjuk az emberektől, hogy megbirkózzanak a változásokkal, ha pedig elbuknak, akkor különféle terápiákat ajánlunk nekik.
Hiányoznak életünkből az átütő erejű közösségi szertartások, amelyek kellőképpen támogatnának minket és utat mutatnának.
Kibontakozunk és fejlődünk, de nem alakulunk át. Újra és újra meg kell születnünk, egyre mélyebbre önnön emberi mivoltunkban, egyre kifinomultabb módon fedezve fel, mit is jelent egyénként a közösség tagja lenni.
Lényünk benső alakváltozása sohasem ér véget, s így hatékony eszközökre van szükségünk, melyek révén minden fázison sikeresen átléphetünk.
Szinte mindig fájdalmas az újraépítő erő hatása, mely átformálja alapvető látásmódunkat és értékítéleteinket.”
Thomas Moore: A lélek sötét éjszakái