Az évnek ezt az időszakát tudatossággal és többlettartalommal tölthetjük fel, ha három szinten, s három alkalommal éljük meg az évkezdetet. Ezzel a nagyon is gyakorlatias megközelítéssel az ember szellemi-lelki-testi felépítésének megfelelően alakíthatjuk sorsunkat, valamint mély összhangot teremthetünk a kozmikus és természeti folyamatokkal, miközben gazdagíthatjuk a kialakult hagyományokhoz igazodó ünnepeinket is.

Az, hogy mikor van az év kezdete, sokak számára nem kérdés, hiszen mikor lenne máskor, mint január 1-én?! Pedig a január elsejei évkezdés hosszú történeti fejlődés eredménye. A télközépre eső, karácsonyi, újévi (a téli napfordulónak megfelelő) évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból terjedt el. A honfoglaló magyarság évkezdete például a tavaszi napéjegyenlőség is lehetett a nomadizáló életmódnak megfelelően, de a téli napforduló is fontos ünnepük lehetett a fény születéséhez kapcsolódóan, hiszen ilyenkor engedték el a Nap madarait, a kerecsensólymokat – s talán ebből származik Karácsony ünnepünk neve is.

Magyarországon a XVI. századig karácsonykor kezdődött az év. Amikor a hivatalos évkezdés napja is január elseje lett, az újévi szokások részben átkerültek erre a napra, részben a karácsonyi ünnepen maradtak.

Az újévünnepeken az ókortól kezdve a társadalmi hierarchia eltörlése (a szolgák egyetlen napig urakként viselkedhettek, uraik pedig teljesítették parancsaikat), a tüzek kioltása, a lopás megengedettsége, a halottak előjövetelének képzete, az orgiák mind-mind a differenciálatlan kezdet sajátságaira utalt, lehetővé téve ezáltal azt, hogy tabula rasát teremtve az újesztendő a Világteremtéssel azonosulva az idő „megfiatalítását” jelentse.

Az évkezdő napokhoz hagyományosan jósló és serkentő cselekedetek, szokások illenek, melyek az új év tudatos megélésére figyelmeztetnek. A szokások gyakorlásában a cél, hogy mágikus módon segítsék elő a következő esztendő sikerét az emberek életében, akik rengeteg, mára elfeledett értelmű különböző varázslásokkal – megfelelő ételek fogyasztása, démonűző zajkeltés a pezsgődugó durrantásával és petárdázással – igyekeznek szerencsehozóvá tenni a következő esztendőt, s kitudni a jövő évi sorsot.

Elődeink életét nagymértékben meghatározták a különböző, természeti megfigyeléseken alapuló vagy éppen keresztény, esetleg pogány eredetű hiedelmek. A szokások, babonák többsége a nagyobb ünnepekhez és eseményekhez kapcsolódott, így a Karácsony, a szilveszter és az újév kapcsán is számos hiedelem élt és él a mai napig a köztudatban. A néphit szerint olyan lesz az egész évünk, amilyen annak az első napja. A szemetet például tilos ilyenkor kivinni, azzal ugyanis a pénzt és a szerencsét is kiöntenénk, de pénzt sem szabad kölcsönadni hasonló okok miatt. Ha orvost hívunk ezen a napon, akkor a babona szerint az egész év betegeskedéssel telik majd, de hasonlóan tilos veszekedni is, hiszen az is kihat majd az év további részére. A házimunka szintén kerülendő, az ezen a napon történő teregetés, mosás, varrás vagy fonás ugyanis akár az egyik családtag halálát is okozhatja!

A házimunkák és a különböző tevékenységek végzése mellett a népi hiedelem szerint az sem mindegy, hogy kit engedünk be a házunkba ezen a napon, vagy hogy kivel hogyan találkozunk. Állítólag ha január elsején az első látogatónk nő, akkor szerencsétlen évünk lesz, ám a férfiak szerencsét hoznak. Az időjárás szempontjából is nagy jelentősséggel bírt az év első napja elődeink számára, úgy tartották ugyanis, hogy ha ezen a napon süt a nap, akkor egész évben szép idő lesz és enyhe a tél, ha pedig csillagos az ég ennek a napnak az estéjén, akkor az azt jelzi, hogy nem kell sokat várni a tavaszra.

Ezeknek a mágikus szokásoknak az eredetileg a “pars pro toto”, azaz rész az egészben mágikus gyakorlatát alkalmazó megközelítése azonban elmélyíthető, kiterjeszthető, s érvényesen megélhető mai világunkban is. Mi is alkalmazhatjuk a jelfigyelést: ami ezen a napon történik, olyan lesz az egész évünk.

A három évkezdetként megélhető időpont közül az első a “szellemi újévkezdet”. Valódi lény(eg)ünk szempontjából a kozmikus folyamatokhoz igazodva ez az ünnep eredeti ideje, ez az év első napja: a téli napforduló, december 21-e másnapja, amikor a fény megszületik, s növekedni kezd a világban. Mivel a fény, a világosság a tudatunk természetét jelöli, ez a nap a legbenső folyamatainkkal van kapcsolatban. Az ünnep szimbolikusan megfogalmazott üzeneteként önmagunk legmélyén élhetjük meg az újjászületést. A legjobb e napon gyertyát gyújtani és elmélyedni, bensőségesen átélni a megújulás és megtisztulás élményét. A nap során hozzánk érkező, megfigyelhető külső jelek a következő évi szellemi folyamatainkról adnak hírt. Mindaz, amit környezetünkben tapasztalunk, arról hoz üzenetet, hogy milyen szintre jutottunk tudatos lényünk kifejlesztésében és milyen feladatok és lehetőségek várnak ránk a következő egy évben. Ez a Karácsony eredeti és “igazi” alkalma, amit “benső Karácsonynak” is nevezhetünk, utalva az élmény alapvetően szellemünkkel összefüggő mivoltára.

“Külső Karácsony” a hagyományos időpontban tartott ünnep. December 25-e a lelki újév kezdete, ami a közösségi találkozás, együtt végrehajtható szertartás napja és alkalma. Ilyenkor áljük át szeretteinkkel az együvé tartozás örömét, fejezzük ki ezt az ajándékozás szertartásával, örvendezünk a feldíszített karácsonyfánál, s fogasztjuk el ünnepi ételeinket. Ez a nap a következő évi lelki, érzelmi szinten zajló folyamatait tükrözi. A legjobb tehát, ha megteremtjük az alkalmát a lelki kiegyensúlyozottságnak, s mindent elkövetünk az örömteliség élményének átéléséért annak jegyében, hogy tudjuk: “a boldogsg titka az, hogy boldoggá tegyük a környezetünkben élőket”.

A világi újévkezdethez természetesen Szilveszter illetve január 1-e kapcsolódik.  Az e napi jelek a következő évi világi, illetve a testi folyamatokra vonatkozóan hordoznak üzenetet. Ugyanez vonatkozik fogadalmainkra: azokat is a megfelelő időpontban indíthatjuk el, attól függően, hogy azok szellemi, lelki vagy éppen testi, világi indíttatásúak.

Aki végigfigyeli mindhárom napot, az teljes képet kaphat arra vonatkozóan, hogy miként bontakoztathatja ki az aktuálisan benne rejlő lehetőségeket egy teljesebb, tudatosabb élet megteremtése érdekében.