“Kérdezzétek meg a modern tudományt: mi is az ember? Hallgatni fog, mert tudatában van önnön korlátainak, vagy ha válaszol, azt fogja mondani, hogy az ember egy olyan állat, amely rendkívül fejlett agyi képességekkel rendelkezik. És ha rákérdeztek ennek az állatnak az eredetére, akkor véletlenek, egybeesések, esetlegességek végtelen láncolatáról beszél majd nektek. Ami egyet jelent azzal, hogy az emberi lét értelmetlen.

Kérdezzétek meg a tradicionális tudományt: mi is az ember? Képekben fog válaszolni – Ádám teremtéséről szóló, a Bibliából és a Koránból idézett történetekkel – melyeket hajlamosak lennénk elhessegetni magunktól, idejétmúlt mítoszoknak tekintve azokat, ha nem látnánk, hogy a szakrális történetek olyan képet közvetítenek felénk, amely mélységben láttatja az embert és sokkal mélyebbre hatol, minthogy az beilleszthető volna bármely racionális meghatározás kereteibe. Ezek a történetek pedig első lépésben tudatják velünk, hogy az ember létének egyedülálló oka van, amely túlmutat mindenfajta esetlegességen, és hogy az ember földi létezésének van értelme. A létezés értelmének – avagy a fent említett emberről alkotott képnek – semmi köze nincs az empirikus tudományhoz, sem tapasztalás, sem pedig logika nem tudná újraalkotni azt, mert ez a kép az emberre az örökkévalóság szemszögéből tekint, nem pedig térbeni és időbeni létezése szemszögéből.”

Titus Burckhardt