A Nyilas jegy mitikus megjelenítője a kentaur – az alul ló, felül íját feszítő ember. A kentaur a lovat és lovast egybeolvasztó képzelet szülötte, s ez utal a jegy természetére. Az állati rész a földhöz, az anyaghoz kötött, ló-alteste képviseli a lendületet, az ösztönös és tüzes energiát. A ló a megzabolázható ösztönök szimbóluma, a felfelé nyilazó emberi felsőtest – individualitás – pedig a Napot célozza, a szellemi irányultságot. Szellemében már ember, ugyanakkor még benne lakoznak ösztönei, érzéki vágyai, köztük a belső gőg. A szellem és test, isteni és állati lét közötti ember a nyers természeti erő, féktelenség és a bölcsesség egyesülésének, vagyis a tudás vad ösztönök feletti győzelmének lehetőségét hordozza. Két féle célt jelenít meg tehát a kentaur: a horizontálisat a ló, a vertikálisat az ember. A szellemi műveletek szempontjából a kettőt egyesíteni kell. Ha a törekvő túlzottan az égre figyel, a ló rész megbokrosodhat, elveszíti az irányvezetést, irányítást. A megoldás: a föld elemre kell figyelni. Ha az ember az ösztönerőket követi, s nem veszi figyelembe a létezés magasabb szempontjait, csak horizontális létezést valósíthat meg, látszatszabadságot, a földi létezés szintjén a testi kötöttségek alól sem szabadul fel, tudata kötött marad a fizikai létezés bilincseiben. Ebből kell egységet teremteni, hogy a két ellentétes vonulat összebékíthető, rendezett legyen, ennek előfeltétele a befelé figyelés.
A nyíl a mindent átfogó szellem. A Skorpió-időszakban végrehajtott alámerülés és eloldódás, s az ebből adódó erőfelszabadulás teszi lehetővé a Nyilas időszakában, hogy az ég felé lőjük nyilunkat, hogy a téli napfordulókor megszülető Nap fénye benső fény legyen, hogy lelkünk szabad szellemként szárnyaljon az égbe. A csillagkép nyilát a Skorpió felé irányítja, egyben ez az irány néhány fok eltéréssel a Tejút középpontjára is rámutat. A Nyilas időszakában az ember lehetősége az, hogy nem másokra irányítja nyilait, hanem az önmagában, tudata hátsó részébe nyomott, látni nem akart területet veszi célba, amivel csak úgy szembesül, ha befelé, szimbolikusan hátranéz, megfordul (metanoia). A Nyilasnak ezt az aspektusát igen kifejező képeken ábrázolták a mohamedán asztrológusok. Az alkímiai művelet nyilas fázisa az, amelyben a lélek tüze felemészti a külső testet. Így bomlik ki a Nyilas legmagasabb szintjén a feltétlen jóakarat, igazságszeretet, segítőkészség, lelkesedés, lényeglátás, távlati szemlélet, nézőpont, rálátás.