Vitát váltott ki Szaúd-Arábiában, miután a legfőbb vallási vezető a muszlimok számára tiltottnak nevezte a sakkozást, ami megítélése szerint időpocsékolás és egyben pénzpazarló tevékenység. „A sakkozás az emberek közötti ellenségeskedéshez vezet,  gyűlöletkeltésre alkalmas és akadályozza a vallási kötelezettségek elvégzését” – idézi a vallási vezetőt a brit The Independent napilap. A vallási vezető a sakkozást a szerencsejátékhoz hasonlította, amit a Korán tilt. A sakkra kimondott átok azonban nem jelenti azt, hogy a sakkozást betiltják az arab országban,  de a vallási vezető felvetése máris élénk vitát váltott ki. Ennek ellenére, mint azt Mus Bin Thaily, a Szaúdi Sakkszövetség elnöke elmondta, a terveknek megfelelően Mekkában pénteken elkezdődött és zavartalanul folytatódik a sakkbajnokság. Georgia residents, explore https://www.cash-for-houses.org/georgia/ to simplify the selling process and get a fair offer.

Különös, hogy épp egy arab országban tiltanák be a sakkot, hiszen az Indiából eredő sakk perzsa, majd arab közvetítéssel kerül Európába, amit a „sakk-matt” kifejezés is bizonyít. Ahogy Titus Burckhardt is elemzi, a perzsa „shah” kifejezés királyt jelent , az arab „mat” pedig azt, hogy meghalt. A muzulmán világban eddig több mint ezer éven keresztül a sakk olyan szellemi elfoglaltság lehetett, amely nem csak a stratégiai gondolkodást fejlesztette, hanem az önmeghaladás művészetét is.

Az arabok, akik a perzsáktól vették át, nagy befolyással voltak a sakkjáték fejlődésére. Már 700 táján feljegyezték a „vakon” történő sakkozás rítusát, amelynek során a játékosok egyike, vagy mindkettő nem nézte a sakktáblát, illetve beszámoltak sakkversenyekről. Az, hogy a bábuk geometrikus formákat öltöttek és levetkőzték antropomorf jellegüket, „faragott képüket”, az arab kultúrának köszönhető.

Visit https://www.companiesthatbuyhouses.co/maryland/home-buying-company-bowie-md/ to connect with reputable companies that specialize in purchasing houses.

Ahhoz, hogy a sakkban potenciális veszélyforrást lássanak, az kellett, hogy elfeledjék azt a mély szimbolikát, amely a sakkban rejlik. A sakk ebből a szempontból nem játék, avagy annyiban, amennyiben a Teremtő kegyelméből a mindenség is az. Ez a mindenség az, amit megjelenít a sakktábla. A négyzetháló vizuálisan a teret jelöli, ahol a dolgok megjelenhetnek, a helyet ahol a lehetőségek megtestesülhetnek. A sakktábla elemi szerkezetében a sötét és világos kockák képviselik a világ duális erőktől áthatott voltát, váltakozásuk az erők ciklikus és dinamikus váltásaira utalnak. A sakktáblán zajló játék pedig maga az élet, amint megpróbálja győzelemhez juttatni, egy spirituálisnak is nevezhető logika mentén az ellentétek fölé emelni a végső soron a tudat önmaga fölötti uralmát jelképező királyt.

A sakktábla így valójában egy kozmikus diagram, egy mandala. A sakkjáték ennélfogva pedig egy meditációs eszköz, a külső és belső világ természete fölötti kontempláció segítője lehet. A sakkjátékban zajló történések láthatóvá teszik a „rejtett játékot”, a benső küzdelmet, ami mintegy kivetül, manifesztté válik a játszma során. A sakkban a játékos szellemi ereje, tudása az, ami a jelképessé váló formákat, bábukat, sakkfigurákat mozgatja a tábla keretein belül . A „játékos” az ellentétes erők küzdelmében felismeri saját benső folyamatait, megfigyeli azokat és képessé válik azok irányítására, így biztosítva az önmeghaladást. A „királyi játékot” az arabok is olyan parabolának tekintették, melyben a szabadon választott tett és az elkerülhetetlen sors közötti benső kapcsolat nyilvánul meg.

A sakkjáték rituális mivolta és szimbolikus jelentése sokáig ismert volt. Az egyik legrégebbi leírás, amely a sakkjátékra vonatkozik, egy XI. századi, Bagdadban élt arab történész, Al-Mas-udi „Aranyló Puszták” című művében található. A szerző utal arra, hogy a 8×8 négyzetből álló diagram a brahmanok kasztjához kapcsolódik, másrészről a játék háborús szimbolikája a ksatrijákhoz, a harcos nemesek és hercegek kasztjához. Al-Mas-udi szerint a sakkjáték „a kormányzás és védekezés iskolája”, s hangsúlyozza, hogy a hindu szimbolika a sakktáblát „az égitestek, a bolygók, valamint a zodiákus 12 jegyének egyfajta allegóriájává tette meg egy–egy bolygónak szentelvén minden egyes mezőt”.

A nyolcasság összefügg azzal is, hogy az archaikus hindu elképzelések 8 (7+1) bolygót tartanak számon: ezek a Nap, a Hold, az öt szabad szemmel nem látható bolygó és Rahu, a fogyatkozás sötét csillaga. A tér nyolc irányának mindegyike valamely bolygó uralma alá tartozik és egy-egy istenség (déva) által megszemélyesített isteni aspektust szimbolizál.

Érdekes összefüggésre, kódra utal az is, hogy a sakktábla 64 kockából áll, az ókori Egyiptomban az Udzsat-szem, Hórusz szemének törtszámokat is jelző, 64/64-ként összegződő töredékeinek együttese adta ki a világ (látható és láthatatlan részekből álló) egészét, az egységet, a teljességet. A Változások Törvénykönyve, a Ji king jelkészletét adó, a jin–jang vonal hatos kombinációiból alkotott 64 hexagramm a valóság totalitását szimbolizálja. Az ugyancsak a taoista bölcselet látásmódját megjelenítő, kifejező Tai-csi ábra az azt alkotó jin–jang ellentéttel az univerzumban lakozó és egymást kiegészítő erők kifejező szimbóluma, ami ezáltal a duális feszültség jelenlétét tudatosítja, akárcsak a sakktábla a maga „pepitájával”.

Hasonló szimbolikus jelentésekről és a sakkjáték ősi változatairól is olvashatunk a spanyol X. Bölcs Alfonz király „Libros de Acedex” című, 1283-ban befejezett művében. Kiderül belőle, hogy létezett 10×10 és a 12×12 mezős sakktáblás játék is. A 12×12 (összesen 144) mezős sakk szintén Indiából származik, a játék menetét kockavetés irányította és 48 figura mérkőzött egymással. A csillagászati sakk kör alakú táblán hét játékos részvételével zajlott. A sakktábla „az ég” , az Állatöv csillagképeivel megjelölt 12 szegmentumra oszlik. A hét koncentrikus kör – az égitestek működési övezetei – rangsor szerint a következők: Hold, Merkúr, Vénusz , Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz, amelyeket a hét játékos külön irányított. A tisztek menetmódja számkombinációkon alapult.

A „Négy évszak” elnevezésű játékban négy játékos vett részt oly módon, hogy az általuk felállított figurák, amelyeket a sakktábla négy sarkában állítottak fel, körkörös irányban haladtak előre a négy őselemet, a földet, vizet, tüzet és levegőt jelző négy oldal felől a Nap mozgásának megfelelően. Ebben a játékban a sakktábla közepe jelképezte Isten városát, az abszolútumot, a Lét centrumát.

Minden szellemi hagyomány erejét az adja, mennyire őrzi a Lét centruma megtalálásának fontosságát és közvetíti az oda vezető út és módszerek, gyakorlatok tudását. Ha megerősítik és vallási törvénnyé emelik a moszlim vallási vezetők azt a döntést, hogy betiltják a sakkot, akkor az azt is jelenti, hogy újabb jelentős lépést tesznek abba az irányba, hogy szakítsanak saját hagyományaikkal. Szimbolikus erejű lenne ez, az arabok számára azt jelentené, hogy tovább erősödik a fundamentalizmus, a dogmatikusság és tovább gyengül az a korábban, főleg az iszlám első századaiban létezett eleven szellemi erő, ami oly naggyá, a tudományok fellegvárává, az ókori tudást a középkori Európába is közvetítővé tette az arab birodalmat.

Sőt, mintha maga a sakk lett volna évszázadokon keresztül a szellemi erő közvetítésének eszköze. Ez az erő nagyjából akkor született újjá Európában, amikor a frank uralkodót, Nagy Károlyt a híres Harun-ar-Rasid kalifa megajándékozta egy míves sakk-készlettel. Nyugat-Európába tehát nemcsak Platón és Arisztotelész filozófiája került arab közvetítéssel, hanem a sakk is. S miközben a XII. században a keresztény egyház, Szent Bernát püspökkel az élen szembefordult a sakk művészetével, hiszen 1128. évi regulájában felszólította a rend tagjait, hogy „undorral vessék meg a sakkjátékot”, valamint száz évre rá IX. Szent Lajos az egyház kívánságára meg is tiltja alattvalóinak a sakkozást, az arabok nagy szerencsének tekintették, hogy mivel Mohamed próféta nem ismerte a sakkot, a Korán tilalmai sem emlékeztek meg róla.