Arannyal lefestett, óriási, 37 méter magas Mao Ce-tung-szobrot építettek az év elején Kínában az ország szívében fekvő Henan tartományban. A szobrot alig néhány nap múlva lebontották, mert kiderült, hogy nem volt rá engedély. A felállított szobor költségeit a korábbi kínai hírek szerint üzletemberek állták és helyi falusiak is kinyitották a pénztárcájukat. Összesen 3 millió jüant, azaz körülbelül 135 millió forintot gyűjtöttek össze a gigászi műremek elkészítésére.
Az óriási szobrot Mao halálának negyvenedik évfordulójára állíttatták és mindössze négy napig maradhatott egyben. Ez a két szám már önmagában “magáért beszél”, de természetesen ennek is van mélyebb üzenete. A negyven számos szellemi hagyományban, vallásban kitüntetett jelentőséggel bír. Negyven évig vándorolt Mózes a népével a pusztaságban, Jézus negyven napot töltött a sivatagban. Mao is végrehajtott népével egy nagy menetelést és neki a szobra csak négy napot bírt ki a kies kínai pusztán. A “Nagy Menetelés” eredményeként került hatalomra és valósíthatta meg azt, amit egyesek győzelemnek, mások ámokfutásnak tartanak. Megerősítette a máig hatalmon lévő kommunista vezetést, másfelől lerombolta azokat a kulturális hagyományokat, amelyek korábban évezredeken keresztül Kínát nagyhatalommá tették, olyan egyedüli civilizációvá, amely az ókortól máig folytonosan létezik.
Minden bizonnyal ez az ambivalens megítélés tükröződik a felállítás szándékában, majd a gyors eltávolításban. A kommunista diktátor, a Kínai Népköztársaság első elnöke, Mao Ce-tung máig igen megosztó személyiségnek számít. A nép körében úgy tűnik, helyenként még mindig ő a bölcs vezető, miközben a Kínában ma hatalmon lévők már nem vállalják fel az eszméivel való azonosulást. Hszi Csin-ping államfő ugyan a történelem “nagy alakjaként” méltatta, de elismerte, hogy követett el “hibákat”. Mao feltehetően újabb menetelést indítana a pekingi kommunisták ellen, ha látná, milyen módon valósították meg az államkapitalizmust. Ki tudja, talán azért döntötték le a szobrát, nehogy – legalább a szelleme – felálljon végre, kinyújtózzon és letiporja, amit az utódai műveltek: a gyárakat, amelyekben a dekadens Nyugat kényelmét szolgáló tárgyak milliárdjait gyártják, s a lakóparkokat, amelyekben az ebből meggazdagodó kínai milliárdosok élnek.
Tanulságos tehát összegezni, miért csak ilyen rövid ideig állhatott a szobor, amelynek “művészeti világa” évezredek szimbólumaira utal vissza. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy függ mindezzel össze az, hogy a szobor alkotója a kifejezéskészletében az emberiség egyetemes kulturális nyelvéből miért épp azokat az elemeket választotta, amelyek meg is magyarázzák a szobor bukását.
- Ülő testhelyzet
A világot bejárta a kép a gigantikus szoborról, amely a kommunista vezetőt ülve ábrázolja. A talán legkorábbi szobrok, amelyek egy vezetőt ülő helyzetben ábrázolnak az ún. Memnón-kolosszusok (arabul el-Kolosszát vagy esz-Szalámát) III. Amenhotep fáraó két hatalmas ülőszobra, melyek 3400 éve állnak a thébai nekropoliszban, a Nílus partján a mai Luxor városával átellenben. A két, körülbelül 16 méter magas szoborkolosszus pár ülve ábrázolja a fáraót, amint kezeit térdén nyugtatja, az uralkodó arccal a folyó és felkelő Nap felé fordul.
Az ülő testhelyzet azzal függ össze, hogy trónon ülve ábrázolják, s a trón az emberi nagyság és hatalom jelképe. Eredetileg a trónszékbe való ültetés a lét teljességének az elérését, az istenközelséget szimbolizálta. A trónon való ülés méltóságteljességet sugároz, nyugalmat, valamint kiemelkedést a közönséges emberek, a nép közül. Leginkább feltehetően ez utóbbira utal az, amiért Mao Ce-tungot is ülő helyzetben ábrázolták. Jó példa ez arra is, hogy egy művész képzeletében nem tudatosan jelennek meg legtöbbször ezek a minták, formák, hanem ösztönösen alkalmazza azokat a megoldásokat, amelyek az egyetemes kultúra kollektív tudattalanjában archetípusokként léteznek.
Külön érdekesség témánkhoz kapcsolódóan, hogy III. Amenhotepnek az eredetileg négyből két évezredeken át is állt kolosszális szobra mellett két másikat nem egészen két éve, 2014-ben állítottak fel Théba templomvárosában, ezek ugyanis évszázadokig darabokban hevertek, majd hatalmas erőfeszítéssel restaurálták és a Nílus nyugati partján található királyi temetkezési templomban lévő eredeti helyére állították vissza őket. Az egyik újonnan felállított szobor 11,5 méter magas, 3,6 méter széles és 250 tonnát nyom. Eredetileg a 13,5 méteres magasságot is elérhette most hiányzó kettős koronájával.
Míg III. Amenhotep uralkodása az ókori egyiptomi civilizáció csúcspontját jelzi mind politikai, mind a kulturális vívmányok tekintetében, Mao Ce-tungról nem lehet elmondani, hogy ő állna a kínai kultúra zenitjén. Ám Maót a jelek szerint ennek ellenére ma is sokan tisztelik. Az is érdekes, hogy Csusikang falu határában állt a szobor, voltaképpen a nagy semmi közepén, Tunghszü megye egy mezőgazdasági területén. Ez a terület Kína szívében található, Henan tartományban, abban a tartományban, amelyet az ötvenes években – a vezér politikájának következményeként – súlyos éhínség sújtott. Csak emiatt sok millió ember haláláért felelős Mao.
Kínának eddig is létezett már egy hatalmas, ülő alakos szobra. Ez a világszerte is leghíresebb, hatalmas, ülő alakos alkotás a leshani óriás Buddha, amely a Tang-dinasztia idején, a 8. században épült. A kőszobor nem csak Kína, hanem a világ legnagyobb faragott Buddha-szobra és építésének idején a világ legmagasabb szobra volt. A gigantikus építkezés során kialakított 71 méter magas szobor, amelynek a legkisebb lábujjkörmén is simán elfér egy ember, az ülő Maitréja buddhát, az eljövendő korszak buddháját ábrázolja, kezét ő is a térdén tartja.
- Arannyal borítás
Az arany a legértékesebb fémek egyike, ám értéke nem a használhatóságában és nem is feltétlenül a viszonylagos ritkaságában rejlik, hanem szimbolikus üzenetében. Az arany a a hagyományok és kultúrák kortól és helytől függetlenül egybehangzó megközelítésében a romolhatatlanság, elmúlhatatlanság, a kikezdhetetlenség féme, ami színét, fényét, sugárzását a Naptól kölcsönzi, annak mintegy megszilárdult energiája. Méltóság, fenség, magasztosság, tisztaság, halhatatlanság – ezek a képzetek kötődnek az idők kezdete óta az aranyhoz. Mao szobra a képek tanúsága szerint teljesen bearanyozott, ezzel utánozza nagyhírű elődjét, az olümpiai Zeusz-szobrot, amelyről azt írták, hogy aranyréteg borította. Az istenség haját, ruháját és szandálját aranyból mintázták meg. Pheidiasz 13 méter magas szobrot készített, ami egy mai négy emeletes ház magasságának felel meg. A korai feljegyzések alapján a Zeuszt ugyancsak ülő helyzetben ábrázoló szobor az egész templomhajót elfoglalta. Az Olimpiában felállított Zeusz-szobor nem hasonlított az addigi istenképekre, mert egy hatalmas, jóságos öregúr ült a trónon, egy olyan nagy erejű úr, aki bizalmat ébresztett. A leginkább jószívű apafigurát idéző ábrázolásmód nagyon hasonlít arra, ahogyan 450 évvel később a keresztények elképzelték a mindenható Úristent. Évszázadokon keresztül látogatók és hívők ezreit vonzotta a templom a világ minden tájáról.
Mao szobra feltehetőn akkor sem vonzott volna tömegeket, ha nem a puszta közepén állítják fel (ültetik le). Maoról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy bizalmat ébresztett volna és jóságos atyafigura képzetet keltene a kínaiakban.
- Monumentalitás
Egy sík területen, amilyennek Csusikang falu határa a képek alapján látszik, nyilván óriási hatást kelt egy 37 méter magas szobor. Talán nem véletlen, hogy épp egy méterrel “szárnyalja túl” a világ hét ókori csodájának egyikét. A csodák közül hatodikként számontartott rodoszi kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt Rodosz városában. A szobrot eredetileg 18 méteresre tervezték, de végül 36 méteresre építették meg.
A rodoszi kolosszus magassága tíz méterrel kisebb lehetett, mint a hozzá hasonlóan egyfajta világítótoronyként is funkcionáló New York-i Szabadság-szobor, teljes nevén: “A Szabadság megvilágosítja a világot”, amit a francia szobrász, Frédéric Bartholdi ráadásul épp a rodoszi kolosszus után mintázott (és eredetileg az 1869-ben megnyitott Szuezi-csatorna bejáratához, Port Szaid kikötőjébe tervezett).
Témánk kapcsán ismét csak érdekes fejlemény, hogy görög, spanyol, olasz és brit tudósok, építészek és mérnökök egy csoportja részletes javaslatot terjesztett elő a kétezerháromszáz évvel ezelőtt épült és történelmi léptékkel mérve elég rövid idő, 66 év múlva egy földrengés következtében ledőlt rodoszi kolosszus újraépítésére. A kolosszus belsejében múzeumot alakítanának ki, ahol ókori emlékeket állítanának ki. Lenne benne könyvtár, kulturális központ és egy világítótorony, amelynek fénye 55 kilométerre is látható lenne. Hogy minden elférjen, a szobrot az eredetinél jóval magasabbra, 150 méteresre építenék. A szobor felszínét napelemekkel vonnák be, így a napisten teljes egészében a Napból szerezné az energiáját…
Mao szobrát hiába aranyozták be, ettől még nem emlékeztet a napistenre. Míg a világ jelentős része tisztában van azzal, hogy a diktátor politikája hatalmas károkat okozott a kínai kultúrában, Kínában a tudatosan felépített személyi kultusznak köszönhetően sokan ma is a nemzet megmentőjét látják benne.
Ezt bizonyítják, illetve szolgálják a neki szentelt emlékhelyek, híres mauzóleuma, nem utolsósorban pedig az a megannyi szobor, melyet Kína területén emeltek a vezér tiszteletére. Utóbbiak egyik legmegdöbbentőbb és legmonumentálisabb példája Mao Ce-tung 32 méter magas fiatalkori szobra, melyet Hunan tartományban, Csangsa városában emeltek 2007-ben 8000 gránitkockából. 32 méter – és ez csak egy fej!
Teljes alakos, s egészében aranyból van az a nyolcvan centiméter magas, fehér márványtalapzaton nyugvó, az egykori kommunista vezért fotelben ülve ábrázoló Mao Ce-tung szobor, amely Mao születésének 120. évfordulójára, 2013-ban készült. Húsz művész nyolc hónapon át dolgozott rajta, ötven kiló aranyat, jádét és más drágaköveket felhasználva, s több mint 100 millió jüant, azaz 3,6 milliárd forintot ér.
Kínában hiába alkották meg az előbbi két szobrot továbbgondolva Mao új, monumentális szobrát, meglepően kevés ideig hirdethette a vezér amúgy is kétes dicsőségét és nagyságát. Ennek oka nyilván az, hogy hiányzott Maoból a III. Amenhotepéhez mérhető történelmi nagyság, a Szabadság-szobor által megjelenített szabadság-eszmény, a buddhai önmagunkra állítottság, bölcsesség és erkölcsi magasrendűség ideája, legfőképpen pedig: messzemenően hiányzott belőle az a Zeuszéhoz akárcsak halványan is mérhető transzcendens minőség, ami egy ilyen szobrot maradandóvá tehet.
