A betegségek mindig üzenetet hordoznak. Értelmetlen betegség nem létezik. Ebből következik, hogy értelmére rákérdezhetünk. A betegséget tünetek jelzik. A tüneteknek jelzőfunkciója van, s ha e jelzéseket helyesen értjük, utat mutathatnak nekünk a betegség és a gyógyulás felé.

A tünetek maguk nem betegségek. Ezért a világon a legkevésbé az a fontos, hogy a tüneteket megszüntessük. Nagy a különbség a betegség leküzdése és a betegség transzmutációja (átváltoztatása) között. A tünet leküzdése sosem vezet gyógyuláshoz, ahhoz kizárólag a betegség transzmutációja révén juthatunk el. A transzmutáció átalakulás és megoldás, a szó legmélyebb értelmében.

A gyógyításnak mindig az a kérdés a kritériuma, hogy mit akar a betegség a beteg tudomására hozni? Mit nem akar az érintett megtanulni? A gyógyításnak éppen ezért a betegség szándékában álló tanulási folyamatot kell helyettesítenie, egyébként nem vezethet gyógyuláshoz. A gyógyulás egy olyan tudatosodási folyamattal kapcsolódik össze, amely megbékíti a beteget azzal az archetípussal, őselvvel, amely őt megbetegítette. Tudatunk tágulása nélkül a gyógyulás nem lehetséges, hiszen a gyógyulás mindig valami hiányzó tudati bekebelezését jelenti. Ez a hiányzó pedig sokszor egy hatni akaró, de elutasított archetipikus energia, amely előre akar vinni, de ehelyett megreked.

Az egyik legfontosabb alapelv, hogy az ember mindig valamelyik ősprincípiumtól betegszik meg, soha nem a baktériumoktól, a vírusoktól, a mérgektől vagy hasonlóktól. A betegség az embert egy általa még nem elfogadott valósággal akarja megbarátkoztatni. Segítségével személyes fejlődésünk útján passzív módon léphetünk előbbre. Passzív módon, mert hiányzott belőlünk a kellő tudatosság, az éberség, hogy idejében észrevegyük, kövessük a szubtilis szinteken elinduló, változtatást igénylő folyamatot, ezért az végül már a legdurvább, tehát az anyagi-testi színtéren kellett, hogy megnyilvánuljon.

Az archetipikus gyógyítás alapelve tehát, hogy valódi gyógyulás csak akkor lehetséges, ha az érintett személy tudatosítja és integrálja nem tudatosított felének (az árnyékvilágának) a tünetben rejtőző részét. Aki a tudatából hiányzó tartalmat megtalálta, annak a tünetei feleslegessé válnak. A tünet maga pedig az árnyékvilágunk felszínén, a tudattalan erők tárházán, tárházában jelenik meg, s ez voltaképpen maga a test. A test az egész lényünk tükre, mintegy szó szerint a megtestesült tudattalan. Ennek integrálása, tudati erőktől való áthatása, bevilágítása, minden benső folyamat uralása a szellemi cél.

Ehhez az kell egyfelől, hogy megtisztítsuk a nem uralt erőktől, a feldolgozatlan, meg nem emésztett élmények lerakódásaitól, azaz a kiegyensúlyozatlan állapotban tett tapasztalás nyomán keletkező mérgektől (böjt). Testünk mindent tárol, ami történik velünk, például egy trauma hatására kiszakad az energia a megfelelő áramlásból, ha úgy tetszik, szubtilis vezetékből és betokosodik. A masszázs ezt emeli be, ezt integrálja, ezért is annyira erőteljes és hatékony gyógyító módszer. Mindezeken túl pedig a jóga az, ami segít, hogy egyensúlyossá tegyük testünket-tudatunkat, hogy felszabadítsuk a benne rejlő erőforrásokat, képességeket.

Külön téma az archetípusok kapcsán, hogy a gyógyító is archetípus, ennek életre keltése szintén feladat. Sokszor csak úgy lehetséges ez, hogy az ember maga is keresztülmegy átalakító, beavató folyamaton. Ezért egyetemes archetípus a sebzett gyógyító, például a sámán.

A javít és a gyógyít eredetileg egy szó volt. Ennek az a vetülete is fontos, hogy a gyógyítás eredetileg a szentséggel, a természetfelettivel való kapcsolatot is igényelte, mondhatni nélkülözhetetlenül. Ez lenne a gyógyítás eredeti tartalma. Ma olyan időket élünk, amikor eldugultak a benső csatornáink, amikor nem vesszük észre a szimbólumokat, nem halljuk a belső hangot, nem érintenek meg minket az örök értékek. Ahhoz, hogy a gyógyítás és a javaslás eredeti lehetőségei feléledjenek, e szavak eredeti, ősi tartalmaival érdemes megismerkednünk. Ehhez jelent segítséget saját tudatunk eredendő tartalmainak, mintegy erőtartalékainak megismerése, feltárása.

Az archetípus azt is jelenti: az eredeti kép, az eredet képe. Az, ami visszavezet minket is saját eredeti önmagunkhoz.

Ahogy Lao-ce írta 35. versében:

aki a Nagy Őskép szerint él
az égalatti rátekint
szalad felé s meg nem sebeztetik
már menedéke
a határtalan nyugalom a béke.

Csörgő Zoltán